Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-08-19 / 20. szám
Borcsok Maria Nehany nap pihenes - Szep kis szoba - mondta a ferfi.- Csak nem eleg tiszta - nezett korul az asszony. Folhajtotta az agytakarot. Bekukkantott a szekrenybe.- Menjiink le a vizre - ajanlotta a ferfi. - Ebedig meg van ket teljes ora.- Menj elore, majd utanad megyek - szolt az asszony, es kinyitotta a hatalmas borondot. Ujjai vegigszaladtak a nylonzacskok retegei kozott, kihuzott egyet, es a ferfi kezebe nyomta: Tessdk a furdoruhad. Amikor a ferfi - osszeszedve cigarettat, ongyujtot, napolajat, torulkozot - vegre elvonult, az asszony elovett egy otthonrol hozott szep tiszta porrrongyot, es gondosan kitdrolgette a szekreny belsejet. Aztan fogta a zacskot, a kosztumkabatot, fogta az ingeket, a bluzokat, egyenkent megrazogatta, megsimogatta oket, es beakasztotta a fogasokra. A fehernemut nem vette ki a nylontasakokbol: ugy emelte at a kofferbol oket, 6s szepen elhelyezte: ferje holmijat a legfelso polcon, az alatta levon pedig a sajatjat. Csak a haloruhas-zacskokat bontotta ki. A maga diszkret, apro viragos inget a bal oldali agyra teritette, a jobb oldali agyra kerult a csikos pizsama. Kihuzogatta az ejjeliszekreny fiokjait, ellenorize a kislampakat. Mikorra a foltos asztaliteritot is kimosta es kiteritette az erkely korlatjara, epp ebedido lett. Ebed utan az asszony meg a ferje kivittek egy-egy nyugagyat egy hatalmas tolgy ala. A ferfi elbobiskolt. Az asszony a laba alatt ugralo rigokat figyelte. A szurokfeketet, akit Rigo Rezsonek nevezett el, es a kopott barnat, aki feltehetoleg Rigo Rezsone lehetett. Elhatarozta, hogy masnap hoz egy kis kenyeret az ebedlobol, hogy legyen mivel megkinalni oket. Felora mulva felment a szobaba. Eldvette szep piros tokjabol a spiralforralot, es egy szinten hazulrol hozott csillogo-villogo edenykeben vizet melegitett. Megkereste a rdzsaszin selyempapirba csomagolt nescafes uveget meg a cukrosdobozkat. Kaveport mert a poharakba, es a femkanal mellett - nehogy egy iiveg megrepedjen - forr6 vizet csurgatott rd. A ferje kavejaba meg egy szem cukrot is csusszantott. Mind a ket kdvet gondosan megkavarta, aztan eltorolgette a kiskanalat. A cukrot, nescafet gondosan viszagongyolte a rozsaszin selyempapirba. Es kivitte a kertbe a poharakat.- Olyan jo egy kicsit pihenni - mondta a ferjenek. Lehunyta a szemet, mikozben lassan kortyolgatta a kavet. Kdvezds utan osszeszedte a poharakat, folvitte a szobaba, elmosta, megtorolgette oket, es a feny fel 6 tartotta, hogy csillognak-e. Mdsnap ddlelott borongos ido volt. A ferje haverokkal zsugazott. Az asszony elhatarozta, hogy besdtal a kikotoig. Vegigment a moldn, elacsorgott a setdny viragagyai kozott. A vegyesbolt elott varatlan otletre tamadt. Vasarolt ket iv csomagolopapirt meg egy doboz rajzszoget. Sebes leptekkel indult visszafele. A szobaba erve azonnal munkahoz latott. Az osszes holmit kiramolta a szekrenybol, es a polcokon levo, meglehetosen foltos, piszkos papirt a szemetre dobta. A csomagolopapirbol megfeleld nagysagu darabokat vagott kis manikurollojaval, es a polcokra simogatta oket. A negy saroknal le is rajzszogezte, hogy fel ne gyurodjenek. Mdsnap a parkban koszdlt. Mint kislanykoraban, kavicsokat szedett, dttetszoen feher vagy mdrvdnyozott, gOmbdlyu vagy szogletes, kulonlegesen szep kavicsokat. Telerakta veliik a furdokopenye zsebet, tele volt vele a marka is. A mosdokagyloban aztan habfiirddt csinalt, es beleengette a kis koveket. Gorgette, mosta, fiirdsztdtte oket, majd behajtogatta egy frottirtorulkdzdbe, mint hajdan a gyerekeit. A megmosdatott, kifenyezett kovecskek egy ideig a parkanyon napoztak, aztan nylonzacskoba koltoztette oket is. A nylonzacskok szajat piros szalaggal bekototte. Ugy alltak ott az ablaktablak kozott, mint decemberben a Mikulascsomagok. Kdsdbb gyongybettikkel irott cddula kerult rdjuk: Revfulop, 1982.- Jaj, de takarosak - mondta a takaritono, amikor meglatta.- Szeretem a rendet - motyogott zavartan az asszony, es kiment az erkelyre, hogy ne zavarjon. A takaritono legeltette kicsit a porszivojat a szonyegen. El akarta mosni a poharakat is, de tisztak voltak. Csillogott a hamutarto. A muanyag pole vizes ruhaval letorolve.- Kesz vagyok - szolt ki az erkelyre tetovdn.- Nagy on koszonjuk - halalkodott az asszony, aki mar tobb izben megprobalta elharitani a takaritast: semmibol sem dll a szonyeget kiraznom. Itt nagyon raer az ember.- Tessek pihenni inkabb - mondta a takaritono kedvesen, de azert lassan megiscsak elmaradt. Az asszony altalaban fel otkor ebredt, mint odahaza. Ilyenkor csondben kiult az erkelyre, es figyelte a haz elotti tisztason reggeli toalettjet vegzo nagy bama vadnyulat. Ndha olvasgatott. Vagy levelet irt a gyerekeinek. A szerda mar a kesziilodes jegyeben telt el. Az utazas elotti delelott pedig lehuzta az agyat, hogy a takaritondnek nem kelljen ilyesmivel veszddnie. Meg egyszer letorolte a mosdo folotti polcot. Elmosta a hamutartot. Kiuritette a szemetkosarat.- Hdt ennek is vege - mondta a ferjenek szomoruan. - Isten tudja, mikor jutok megint nehany nap piheneshez. AGOSTON GABOR rajza
