Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-08-12 / 19. szám

Duba Gyula ‘TUdnia, fa, aria terhes. A hatodik honapban van, de eppen csak latni rajta a terhesseget. Hasa kisse dom­­borodik, de a melle meg nem duzzad, sudar es mozgekony, mintha nem tudna semmirol. Pedig egyre gyakrabban s egyre erotelje­­sebben erzi bevulrol a ddrbmbolest, melynek, amikor a zold rekamien fekszik, ktilsd hullamai at- meg atfutnak hasija sima feliileten. Mint amikor a vakondocska fur a fold alatt!, mondja ilyenkor Gal. Kisse nyug­­talanitja, hogy Maria meg a hatodik honap­ban is ilyen karcsu. Fel, hogy odabenn vala­­mi apro ficko kesztilodik, kicsi pondro, inkubatorba valo idet­­len trefaja a terem­­tonek. Aggalyait megosztja Mariaval. Csak nem lesz torpe, valami szanalmas porbafingo?! Maria azonban biztatdan mosolyog, ne felj, hi­­tetlen Gal, megno­­vekszik meg, amikor Liliket sziiltem, az orvos nem akarta elhinni, hogy terhes vagyok! Inkabb oriilj, hogy meg nem tett terebelyes csufsagga a gyereked! En maris oriasnak erzem, mondja Maria, neha olyanokat nig, mint egy vasgyuro! Majd ha elnehezedem, es mindenben ki kell szolgaln­­od, mert csak iilok vagy fekszem, akkor majd elhiszed, hogy nem torpet sziilok neked! Igaza van, gondolja Gal, oriilhetek, hogy a kis ficko egyelore nem torzitja el Mariat! A makacs karcsusag Maria testenek a rejtelye, melyet nem ismerhet, az anyameh, belso tereinek titka, pedig a magzat mar regen megmozdult, eroteljesen rugdalozik es duha­­jkodva feszegeti otthonos, meleg vilaga falat. Tedd ide a kezed, mondja Maria, erzed az erejet? Nagy, erds ficko lesz, tudom en, meglepodsz majd, ha vilagra jon! A gyerek mar most valtozasokat idez elo eletiinkben. Hike karacsony ota naluk lakik, gondozza az anyjat. Segit neki, mellette akar lenni, amikor sziilni megy. Egykori szobajaban alszik, az dreg hevero is megvan meg. Hike beleno Gal vilagaba, valosaganak szerves resze lesz, harman varjak a negyediket. Maria kettos alakban el Gal mel­­lett, akit e helyzet neha tudathasadasos reviiletekbe kerget, jolesoen elamit, majd szomorkas hangulatokra ebreszt. Elegedett es boldog, s egyben lazadozo. Maria nem­­sokara megszuli gyereket, naprol napra latja valtozasat, s kozben fiatal, szuzi lenyeben is jelen van, mintha lanykori alakjaban kisertene Galt. Az egykori erintetlen Maria jar-kel korulotte. Akire feltekeny volt, mert sohase ismerhette, s ha erre az ismeretlen Mariara gondolt, lelke melyen banatot erzett, meddo sajnalkozast, hogy nem ismerte akkor, banatot, mely oktalan, mint a mega­­lapozatlan vagyak, megis letezik es kinozza Galt. Szivesen visszanyulna az idoben, min­­denhato teremtokent eletiikbe avatkozna, hogy olyan palyakra terelje sorsukat, melyeken meg idejeben talalkoznak, s egymas mellett, parhuzamosan haladnak tovabb, annyira egybefolyva, hogy mar nem is lehet megkulonboztetni, melyik a Maria eletenek palyaja es melyik Gal sorsa, mert egeszen azonosak. O, ha akkor megismeri, amikor Maria mindent vart az elettol, semmit sem adott meg masnak onmagabdl, es tarto­­gatta vagyait, titkait valakinek, s ez az ismeretlen valaki o lett volna, Gal! Figyelte, nezte, leste Ilikeben a fiatal Mariat. Mindig jokedvu, neha almodozo, mar tul van a keze-laba esetlen korszakan, nem is sovany, noiesen karcsu kezd lenni, onfeledt mozdulataiban es elmelyult nezeseben sejtelmes, mintha titkokat tudna es almodozva rejtegetne oket masok elol. Nyilt es segitokesz, ugyanakkor tartozkodo, bizalmas es visszafogott, artatlan bakfis es szunnyado macska, szereti, ha kenyeztetik, onfeledten mosolyog kozben, rajongva nez, es ki tudja, mit gondol. Reszt vesz minden­ben, megis a maga vilagat eli. Gal figyelmet az a teny sem keriili el, hogy Hike hosszu laba formasodik, vallatol a derekaig s lejjebb felrajzolddnak vonzo vonalai, s a melle eny­­hen, de hatarozottan mutatja lagy halmait; milyen szep volt bakfiskoraban Maria! Egyiitt vasarolnak babakelengyet Hike es Maria. Sos mandulat is vasarolnak jelentos mennyisegben. Maria a La Paloma korsza­­kban szerette meg, a zold rekamien hever es maj-szolja, s azt allitja, hogy a kis vas­­gyurot hizlalja, jol taplalja, bar a rug­­dalozasat mar alig birja elviselni. Orias lesz, allitja, nem lesz porbafingo! Galt sohasem jellemezte a jovdjen valo aggodo toprenges. Szembejon vele az ido, szabalyosan erkeznek a napok hullamai, az esemenyek maguktol bekovetkeznek. S o valamilyen modon a helyzet ura marad, tem­­pozva uszik az idofolyam sodraval szemben es nem farad el. Nyugodt, erot erez magaban, hogyan faradna el? Nagy elmenye, hogy Maria az ove, de mar ez is termeszetes! Nines ebben csoda, sem titok, hiszen igy sorsszeru! Am a gondolattal, hogy gyereke lesz, meg nem tud mit kezdeni. Nem tulozza el a jelentoseget, nem topreng rajta, nemileg kivancsian varakozik. Minden bekovetkezik a maga idejeben, beall minden helyzet, es minden gond megoldodik! Maria szabadsagot vett ki, Gal igy akar­ta. Tudatosan dvja a munkajaval jaro gon­­doktol es faradsagtol. Osztondsen pedig azt szeretne, hogy ne lassa a vilag, ahogy Maria teste elnehezedik es mozgasa lelassul. Ne lassak az ismerdsok a terhes Mariat! Gizike neni se kovethette figyelemmel a valtoza­sokat. Gal a legbelsobb koreibe zarja Mariat, ahol Hike kepeben csak az asszony ifjukori hasonmasa van jelen, ahol a fiatalsag jar-kel suhanva es jelenvalon. Az en idom nem a te idod!, mondta Maria. Gal azt akarja, hogy a kettojiik ideje teljesen osszefolyjon. Az ido kozos legyen! Amugy is mas idot kepvisel a jelen­­seg, aki ozlabakon leng koztiik almodozva s nagyon is jelenvalon, s akinek Hike a neve. Mariat boldogga teszi jelenlete, talan megsem kovetett el jovatehetetlen felelotlenseget, amikor elvalt Lazar Mikldstol. Megsem rossz any a es onzd lelek, amiert a kotelessegtudat es a boldogsagvagy kimeletlen kiizdelmeben nem az elobbinek engedelmeskedett! Idonkent foglalkoztatjak ilyen gondola­­tok, bar Galnak nem beszel roluk. Kdriilveszi oket az ido ktilso burka, mint heja az osztrigat, mint az anyameh a magaba feled­­kezett magzatot. A kdlcsdnosseg meleg bar­­langjaban elnek, s a kiilso ido aradata az utcan hdmpdlyog, hideg szelek szamyan rop­­kod a hazak kdzott es fiistfelhobe boritja a szerkesztosegi szobakat. Felgyorsitja az emberek eletet. Allandoan uj helyzetekbe kergeti oket. A varosban, az orszagban, Europaban embermeretu esemenyek friss szelei fujdogalnak, s az ovekehez hasonlo meleg barlangokba is betornek. Gal a kovetkezo tortenetet meseli Marianak abbol a kinti, masik vilagbol:- Hivat a cenzor, targyalni akar velem. Kdnyvrol kdnyvert Nevezzek meg Duba Gyula harom regenyenek a cimet, es kuldjek be a szerkesztosdgbe az alabbi cimre: Eletiink szerkesztosege, Radlinskeho 27., P O. Box 66, Bratislava 810 05. A helyes megfejtok kozt konyvjutal­­mat sorsolunk ki. A 16. szam helyes megfejtese: Storr kapitany feljegyzesei. Konyvjutalmat Kadar Renata dunaszerdahelyi olvasdnk nyert. Gratulalunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom