Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-01-28 / 2. szám
íMítvttS fámfiiríl Mikor a kéz nem engedelmeskedik A család egy olyan társadalom, amelynek egyik legfontosabb küldetése az érzelmi háttér, a nyugodt környezet megteremtése, valamint a gyermekek nevelése és azoknak az életre való felkészítése. Az érzelmi viszonyokra és kapcsolatokra kell hogy épüljön, mert csupán így jöhet létre a gyermeknevelés természetes alapja. Vonatkozik ez minden családra; azokra is, amelyekben egészséges gyermekek élnek és az olyan kis közösségekre is, ahol fogyatékos, egészségkárosult gyerekről gondoskodnak. A különbség csupán annyi, hogy a fogyatékos gyermekkel élő családban sokkal komplikáltabb, összetettebb és igényesebb az alapvető követelményeknek eleget tenni. A sérült gyerek - nagy feladat A felismerés, hogy a gyermekekkel nincs valami rendben, a szülők nagy részének óriási megrázkódtatást jelent. Elképzeléseik, elvárásaik kártyavárként dőlnek össze. Az első csalódás érzése és az ezzel járó feszültség általában arányban van azzal, mennyire nyilvánvaló a gyermek sérülése, és mennyire képesek a szülők felfogni a jövőre vonatkozó következményeket. Minél komolyabb a gyermek mozgásszervi korlátozottsága, annál élőbb tudatosítja a család az igazságot, a valóságot. A szerencsétlenség gyötrő tudatával élni - ez sehová sem vezet, senkinek sem tesz jót, és legkevésbé a fogyatékos gyermeknek használ. Az ilyen gyermek nem jelentheti a szülőknek életük nagy veszteségét és csalódását, hanem éppen fordítva: életük nagy feladataként kell felfogniuk. Fel kell vértezniük magukat a kitartással és a türelemmel. Ahhoz, hogy az álláspontjuk gyökeresen megváltozzon, a szülőknek bizonyos időre és taktikus irányításra van szükségük. Először a gyermek fogyatékosságát mint valós tényt kell elfogadniuk, reálisan értékelni a jelenlegi állapotát és a további fejlődési lehetőségeit. Az orvosok és a további szakemberek elsősorban tanácsaikkal segíthetnek nekik. Hosszútávú rehabilitációs tervet dolgoznak ki, beavatják őket az egyes lépések problematikájába és előkészítik az együttműködésre. Vannak családok, amelyek a rehabilitációs programba bekapcsolódnak, némely viszont idegenkedik tőle. Van, amelyik képes elfogadni a súlyosan fogyatékos gyermeket, de akadnak olyanok is, melyek nem békülnek meg a kisebb rendellenességgel sem. Tanítsuk is! A család valamennyi tagja számára az élmények, az érdeklődések sokaságának közösségét jelenti, és mindezekben a főszerep a gyermeké. A családnak kell nyújtani a gyermek számára a legtöbb ösztönzést, amelyre az élete során majd épít, de a gyermek is ad a szülőknek értékes élettapasztalatokat, ismereteket, melyekből a felnőttek bölcsességet és értékeket meríthetnek. De hogyan van ez a fogyatékos gyermekekkel élő családokban? Azt nem mondhatjuk, hogy a fogyatékos gyerek nem jelent szülei számára elegendő ösztönzést. Inkább a minőségben van a különbség. A fogyatékos gyermekkel több a munka, gondozást igényel, és főképp több a gond és a féltő feszültség. Nagyon fontos, hogy a szülő eleget pihenjen. A saját és a gyermek érdekében is be kell osztani a munkát. A családot körülvevők jó, ha segíthetnek nekik. A károsult gyermekeknek nem csupán a biológiai igényeit kell kielégíteni és egészségi szempontból gondoskodni róla, hanem a megfelelő műveltségi szint elérésére is törekedni kell. Már nálunk is előtérbe került az ilyen gyermekek besorolása az egészséges társaik közé, tehát együtt vannak az iskolában. Ennek a formának az előnyeiről és hátrányairól már rengeteget cikkeztek. Én néhány olyan konkrét tevékenységre szeretném felhívni a figyelmet, melyet a családnak és az iskolának egyaránt szem előtt kell tartani a bénulás által károsult egyének oktatása során. A szakemberek segítenek Különböző tanácsadó központok és rehabilitációs létesítmények működnek. Ezekben lehetőségük van a gyermekeknek, hogy összehasonlítsák a körülbelül ugyanolyan fogyatékos társaikkal a saját képességüket. Ezáltal nincs verseny, melynek folyamán a beteg gyerek mindig a sikertelenséget, a megalázást érzi. Kiküszöbölődnek a különlegesség, a magányosság érzései, melyek a mozgáskorlátozott gyermekeknél mindig kialakulnak, ha egészséges társaik körében vannak. Ezenkívül az ilyen intézményekben a szülők is tudatosítják: nincsenek egyedül és hasonló sorsú társaikkal osztozhatnak gondjaikkal és reményeikkel. Az egyik ilyen létesítmény a gyermekek integrációs központja. Ennek az intézménynek az a küldetése, hogy a humánus ideálok szellemében segítsen az egészségkárosultaknak beilleszkedni a társadalomba, a szülőkkel együttműködve a pedagógiai és egyéb szakemberek rendszeres, komplex gondoskodásban részesítik őket. Az első kapcsolatot az ilyen központtal általában az orvos, a pszichológus vagy a tanító javaslatára teremti meg a szülő. A gyermeket pszichológus, speciális pedagógus, neurológus és rehabilitációs orvos vizsgálja meg. Az eredmények összesítése alapján a szülőkkel megbeszélve vesz részt a gyermek a különböző kezeléseken és speciális gyakorlatokat végez. A hét folyamán szellemi, munka, képzőművészeti, zenei nevelésen vesznek részt. Vízsugár-terápia, személyes higiénia és az egyéni mozgásterápia a mindennapi tevékenységük közé tartozik. Azokról a sérült gyermekekről, akik egészséges társaikkal járnak óvodába, iskolába a szakemberek rendszeres tanácsadó látogatásaik során gondoskodnak. Az írás fontos A gyerek nem csupán az iskolalátogatás megkezdésekor vesz ceruzát a kezébe. Már az egy-háromévesek is próbálkoznak a rajzolással. Ők már tudják kezükben tartani a ceruzát, a krétát, de a meghatározott térben nem tudnak bánni vele. Fokozatosan tanulják meg a mutató- és a nagyujj között fogni, és kialakulnak a bonyolultabb mozgásokhoz szükséges készségek. Nagyon fontos az az időszak, amikor az egyik kéz a cselekvéseknél előtérbe kerül a másikkal szemben. Az óvodáskorban (3-6 évesek) a csontok még nem eléggé kemények és szilárdak. Még tökéletesednek a gyermek mozdulatai. Egyre inkább megnyilvánul az agy és az agykéreg irányító tevékenysége. Fejlődik a mozgáskészség, azok az apró mozdulatok is kialakulnak, amelyekhez finom izomtevékenységre van szükség. Ilyen az ujjak mozgatása is. Kifejlődik a látás és a mozgás koordinációja - a szem és a kéz összhangja. Ha gyakrabban veszi kézbe az íróeszközöket - ceruzát, ecsetet, krétát -, kialakul és rögzül az íráskészség. Az ötéves gyerek az eléje tett minta alapján tud négyzetet, háromszöget, kört rajzolni, sőt emberalakzatot is. Az agy velőgyulladás következtében bénult gyerekekkel az írásgyakorlat során azokra a készségekre kell támaszkodni, illetve azokat fejleszteni, amelyek a betegség miatt nem károsodtak. A kevésbé fejletteket és a károsodottakat igyekezzünk fejleszteni vagy mással helyettesíteni. Előkészítő gyakorlatokkal otthon is javíthatjuk a felső végtagok mozgását, megtaníthatjuk a gyermeket a ritmikus mozgásra, amelyet majd az iskolában az írásgyakorlás közben hasznosíthat. Először az egész kar, majd a könyök, valamint a kéz mozgására fordítjuk figyelmünket, végül fokozatosan az ujjak apró mozdulataival foglalkozunk. Hogy fejlesszük a mozgáskészséget? Különböző tevékenységek is alkalmasak a mozgás fejlesztésére. Például az eltérő méretű gyöngyök fűzése, mozaikkockákkal és pálcikákkal való játék. Meghatározott célt is kitűzhetünk: papírt rakosgatunk, gyűrünk, tépünk - irodapapírt, rajzlapot, csomagolópapírt, kartont. A kéz és az ujjak mozgatására alkalmas a homokban való játék, tárgyak keresése a homokban (ezek lehetnek különböző méretűek, másmás anyagból valók, kemények és lágyak). Gyakorolhatjuk mindezt nyitott, illetve csukott szemmel. A rizs, a kukorica, a száraz borsó hasonlóan jó közeg az ilyen játékokhoz. Ha a vízbe fürdőhabot teszünk, kiválóan alkalmas a tárgyak keresésére. Itt ugyanis csökken a feszültség a kéz és az ujjak izmaiban és javul a kéz érzékenysége. A gyerek örül a sikereknek, jókedvű lesz. Fontosak a ritmusgyakorlatok is. Az ének vagy a zene hallgatását tapssal, a térd, az asztal veregetésével egészítsük ki. A kéz különböző mozgatását váltakoztatjuk: integetés, a kézfej forgatása, az ököl összeszorítása, tenisz- vagy gumilabda adogatása egyik kézből a másikba. Mindezek a gyakorlatok elősegítik a karok mozgását, a kéz és az ujjak mozgékonyabbak lesznek. így a bénulásos gyermekeknek is esélyük lesz, hogy megtanuljanak írni. Ha a család tagjai így viszonyulnak a sérült gyermekekhez, együttműködnek az orvosokkal és a szakemberekkel az eredmény az óvodában és az iskolában is megnyilvánul. VILMA HUDÁCOVÁ
