Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-01-28 / 2. szám
Az egész világon visszhangzik a sajtó a köznevelés kérdéseitől. A nemzetiség körében ez az érdeklődés érthetően még fokozottabb. A szlovákiai magyar ember itt látja a legkonzekvensebben megvalósulni, hogy — Petőfi szavaival — lesz-e gyümölcs a fán. Azaz, lesz-e elég olyan tanuló, akiből egészséges magyarságtudattal rendelkező, kulturált és sikeres felnőtt lesz. A Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért oktatásügyi programja a magyar tannyelvű iskolafejlesztés legteljesebb tervezete Szlovákiában. Kulcsszavai: esélyegyenlőség; optimálisan azonos, maximálisan egyenértékű oktatás-nevelés az ország minden iskolájában; az anyanyelvűség szerepe a tanítás-tanulásban; a nemzetiségi többlet: a pozitív transzfer kiaknázásának lehetőségei. M ivei a demokratizmus garanciája a közösség, ezért ebbe a munkába — az együtt-gondolkodásba-vitába — a pedagógusok és a magyar szülők minél szélesebb rétegét kell bevonnunk. Célunk, hogy minket ne az igazság birtoklásának karizmatikus előjoga vagy a passzivitásba húzó és provincionalizmusba süllyesztő tévedhetetlenség „biztonsága“ (mint egyeseket!), de a megsejtett cáfolat és az önmagát vizsgáztató igazságkeresés jellemezzen. Ez a legjobb biztosítéka az intellektuális igényszint elmélyítésének és az emberi, a szakmai színvonal emelésének. Több évezredes tapasztalat: a pedagógus műveltsége, szaktudása és embersége bizalmat szül; az iskola színvonala tanulókat vonz és tanítványokat neveli... A Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért oktatásügyi programja ezt az utat választotta! Mivel pedig ez az egyetlen járható út, mindenkit kérünk, tartson velünk! K edves Szülők, kedves Kollégák! Önök mit választottak? Miért választották ezt, vagy azt? S ha ezt választotta, kérem mit tesz, mit kellene tennünk azért, hogy gyermekeink, tanulóink életútja ne a sivatagon, de egy ápolt, kulturált virágoskerten keresztül vezessen... V Fitassuk meg ~ több szem többet lát! írásaikat, észrevételeiket várjuk. Felhívás a „nemzet napszámosaihoz“! A társadalom tartós előrehaladásának három fontos területe van: a termelés (a műszaki fejlettség), a tudományok és az oktatás. A zökkenőmentes fejlődés érdekében szükséges, hogy ez a három terület összhangban legyen. Ezért számít jelentősnek az az ellentmondás, mely a műszaki fejlettség, az információs forradalom, a tudományok jelenlegi állása és az oktatásügy között feszül. Tény, az első két terület mögött az oktatás messze lemaradt. Ezért a pedagógusok világszerte elemzik az oktatásügy ellentmondásait, az iskolai tanítás-tanulás korszerűtlenségének mibenlétét. mászásból is, futásból is hármast kapott. — A fülesbagoly problémás gyereknek számított és szigorúan büntették. Mászásórákon ugyan a legjobb volt, de nem lehetett rávenni, hogy ne a saját elképzelése szerint jusson fel a fára. — A prérikutyák kimaradtak az iskolából és szüleik tiltakoztak amiatt, hogy az üregásás nem került a tantervbe. Ezért közösen a mormotákkal és a hörcsögökkel magániskolát alapítottak... az emberben — a minden emberben — meglévő-rejlő tehetség kiteljesítésével, a személyiség fejlesztésével törődik. ❖ ❖ ❖ Mert másként nem is lehet... A társadalmi fejlődés anyagi erejének az egyik mozgatóereje a piacgazdaság. A gazdasági életben konkurenciaharc, verseny folyik, mely lassan áttevődik az élet minden területére. Az iskolák a maguk sajátos profiljának, helyi programjaiknak megfelelően (majd) más-más kínálattal rendelkeznek. Az „iskola-Mert mindenki valamiben tehetséges... Egy tanmese: A pesszimista képet festő szakirodalom egyik megdöbbentő véleményét egy biológus professzor így fogalmazta meg: Mivel nem vagyok pedagógus, egy állatmesével szeretném illusztrálni a ma iskolájának problémáját. Egyszer régen az állatok elhatározták, hogy tenniök kell valamit az új világ gyorsan növekvő igényeinek kielégítésére. Iskolát alapítottak. Elfogadtak egy futásból, mászásból, úszásból és repülésből álló tantervet. Minden állatnak persze minden tantárgyból kötelezően kellett tanulnia-vizsgáznia. — A kacsa úszásból kitűnő volt, tulajdonképpen jobb, mint a tanítója, de repülésből éppen csak átcsúszott a vizsgán, és nagyon rossz volt futásból. Mivel nagyon lassan futott, tanítás után benn kellett maradnia, sőt az úszást is ki kellett hagynia, hogy a futást gyakorolhassa. Ez addig folytatódott, amíg úszóhártyás lábát megerőltette, és úszásból is csak az átlagos szintet teljesítette. Az iskola az átlagost elfogadta, senki sem nyugtalankodott —, a kacsa kivételével. — A nyúl futásból a legjobbak között kezdett, de a túl sok felzárkóztató úszás miatt idegösszeomlást kapott. — A mókus kitűnően mászott, amíg nem frusztrálódott a repülésórákon. A tanár ugyanis arra biztatta, hogy a földről kezdjen, ne a fa tetejéről lefelé. A túlterheléstől izomláza volt és végül A tanulság? A pedagógiában mindig is nagyjából két ellentétes nézet uralkodott. Az egyik nézet az elitiskolák mellett, a másik pedig a humanisztikus, az azonos starthelyzetet teremtő, az esélyegyenlőséget kialakító oktatásügy mellett kardoskodik. Az azonos starthelyzet, az esélyegyenlőség — hangoztatják az elitelv képviselői —az egérszürke középszerűséget jelenti, mely „rákényszeríti a kacsát, hogy a futást gyakorolja“, tehát egyet jelent a színvonal csökkentésével. A képzésnek egyetlen elve lehet: ez az elitelv. Szerintük — leegyszerűsítve — a pedagógusnak a kiválóra kell koncentrálnia, a közepest hagyja „futni“ és a hitvánnyal egyszerűen ne törődjön. A pedagógiai pszichológia képviselői nem kis szarkazmussal kérdeztek rá erre: jó, csak azt árulják el, hogyan és minek az alapján állapították meg, hogy ki a „kiváló“ és ki a „hitvány“? Hiszen ennek az állatmesének éppen az a lényege, hogy fel kell ismerni, ki a kacsa és ki a nyúl“, azaz melyik tanuló miben kiváló. Mert ne feledjük: mindenki valamiben tehetséges!... Ennek megfelelően a pedagógia elméletében, de a gyakorlatban is valójában mindig is megtalálható ez a két áramlat: ❖ az egyik arra törekszik, hogy növelje a tanulók (materiális) ismereteinek mennyiségét; ❖ a másik pedig elsősorban az iskola érzelmi hatásával, a tanulás megtanításával, készséggé és szokássá érlelésével, a kreativitás fejlesztésével, piacon“ is megjelenik a konkurenciaharc. Egyrészt verseny a szülők bizalmáért és a tanulókért, másrészt pedig az osztályban a tanulók között is, hiszen egyre markánsabbak a különbségek a szegény és a gazdag szülők gyermekei között. Ez realitás. Fontos azonban, hogy az említett versenyben mindig a gyermekek legyenek a győztesek. Mégpedig minden gyermek, a szülők anyagi helyzetére való tekintet nélkül. Ez a célja a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért oktatásügyi programjának. Ennek egyik feltétele: az iskolai esélyegyenlőség megteremtése. A pedagógiai gyakorlat középpontjában ezért a nép áll, azaz a kis ember gyermekének a szeretete és boldogulása, a tehetség gondozása és a minden tanulóval való egyéni bánásmód lehetőségének a megteremtése. A program fő szempontja mindig szociális, fő feladata a megbékélésre nevelés (a globális nevelés) és a jólétre való sokoldalú felkészítés. A szlovákiai magyar pedagógus persze el sem tudja képzelni, hogy ez másként is lehet! Hiszen ő a „vox humána“ örököse; ő — ha a mi programunk győz — akkor erkölcsileg és anyagilag is a nemzet napszámosa lesz-lehet, végre értelmiséghez méltón, jól fizetett „napszámosa". A szlovákiai magyar pedagógus számára ez ma még természetes, mert ő el sem tudja képzelni, hogy másként is lehet. És ez így van jól, csak hogy azért érdemes lenne tenni is valamit...-if-
