Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-07-22 / 16. szám
Lengyel Jozsef A konyv, a kert es a gyermek Valamikor regen, sok szaz ev elott, elt Buhara fovarosaban egy Hidmeg nevu derek ferfiu, aki maga is boles volt, es tisztelte a bolcseket. Ez a derek ferfiu, hosszu evek munkajaval irt egy nagy es vastag konyvet, melyben honfitarsai okulasara elmondta hazaja egesz tortenetet. Otveneves volt, mikor konyvet befejezte. Es ekkor azt mondta:- Boles volt, aki igy szolt: “Nem elt hi&ba, aki derek emberre nevelte gyermeket, vagy szaz gyumolcsfat ultetett, avagy egy jo konyvet irt.” Fakat en nem ultettem. A fiam meg csak ez utan mutatja meg, hogy milyen ember lesz belole. De a konyvem kesz: nem eltem hiaba. Nyugalomban es bekeben akarom leelni napjaimat. De bizony nem ugy tortent, ahogy a derek Hidmeg kivanta. Alig par nappal konyvenek kinyomtatasa utan uj emir kerult Buhara tronjara, gogos es kegyetlen ember, aki rossz tanacsadok szavara hallgatott.- Hidmeg azt irta - suttogta az emirnek egyik tanaesnoka -, hogy oseid kecskepasztorok voltak. Pedig a hagyomany ugy tudja, hogy sarkanyoktol es taltosoktol szarmazol. Egy masik tanaesnok igy szolt: - Szejfulinrol azt irja, hogy Szejfulin a nep szavat akarta, mikor pedig tudvavalo, hogy 6 iizte el atyadat a tronrol. Tobb nem is kellett az uj emirnek. Rogton kesz volt az itelet. Hidmeget el kell fogni, fiat besorozni katonanak, espedig biintetoosztagba! Hidmegnek sikerult elmenekulni. Atjutott a szomszedos orszagba, Afganisztanba, ahol elhalt felesege rokonai eltek. A rokonok nem voltak gazdagok, de azert rendelkezesere bocsatottak egy kis kunyhot es egy darab addig miiveletlen teriiletet. Itt huzodott meg Hidmeg, s bar hatat bizony meggorbitette az ido, asoval-kapaval termove tette a foldet. Egyik felebe burgonyat, kaposztat ultetett, sargarepat es makot vetett, es az agyasok kozti utat szdldvesszokkel szegte be. A kert mAsik feleben szaz kis diofat ultetett.- Azt, hogy burgonyat ultettel, sargarepat, makot - mondtak a rokonok es uj ismerdsdk ezt okosan tetted. Nehany honap mulva elvezed munkad eredmenyet. A szolod iiltetese nehez volt ilyen dreg csontoknak, mint a tied. No, de hat megvan, es ha meg elsz negy-ot dvig, a szolod izet is megprobalod. De miert iiltettdl diofat? Hiszen azok csak husz ev mulva kezdenek igazaban teremni. Vagy azt hiszed, elelsz meg husz evig?- Nem gondolom, hogy meg husz dvig fogok elni. Gondok es szerencsetlenseg nem kedveznek a hosszueletusdgnek. De talan tudjatok, hogy irtam valamikor egy konyvet. Azt hittem akkor, hogy a konyv megmarad, es az embereknek hasznuk lesz belole, hiszen jo tudni: mi az igaz abbol, ami regidokben tortent. Konyvem elpusztult, maglyan egettek el... Volt egy fiam. Azt hittem, o lesz eletem folytatoja. Elvittek katonanak, harcba kergettek, es nemreg hirul hoztak, hogy a legelso iitkozetben elesett... Megis azt kerdezitek: miert ultettem szaz diofat?- Kerdezziik! - feleltek a rokonok.- Mert nem ertjiik! - folytattak az ismerosok.- Tudom, hogy nem eszem majd a diobol. De valaki majd eszik belole, ugye? Iskolaba mend gyerekek majd a kenyerhez diot visznek magukkal. Akinek nines dioja, itt majd talal, es mehek mezevel ddesiti. Nekem - dreg vagyok - fiam mar nem lesz. Es uj konyvet sem tudok irni. Ezzel a szaz diofaval erem el, hogy nem eltem volt hiaba. Elmult tiz esztendo, es a sors ugy akarta, hogy Hidmeg meg mindig elt. Hata mar nagyon meggornyedt, de azert meg dolgozhatott kertjeben. A vetemenyeskert utjai ekkor mar szololugasokka valtoztak. Es elmult meg tiz esztendo. Hidmeg, a sors kulonos kegyelmebol, nem vesztette el se szeme vilagat, se szellemenek erejet, de karjaiban bizony mar alig maradt ero. Egy oszi napon kertjeben uldogelt, es diofait szemlelte, melyek ebben az evben hoztak elso igazi, nagy termesiiket. Poznak konnyu iitdse, vagy egy kis szel is eleg lett volna, hogy a kinyilt zold hejbol a foldre potyogjon a tomentelen dio, de Hidmeg csak tilt kunyhoja elott, mert faradt volt. Es amint igy tilt elgondolkozva, egyszerre egy szakallas, napbarnitott arcu, eros ferfi jarult elebe, es tisztelettudoan meghajolt elotte. Hidmeg fogadta az idegen koszonteset, hellyel kinalta, es ejjeli szallast ajanlott a jovevenynek. Mikor pedig ajoveveny szavaibol megerezte, hogy okos es jo szandeku ember keri, elmondta elete tortenetet, melyet igy fejezett be:- Lam, a diofak mar otven zsakra valo termest adnak nekem - kifurkdszhetetlen a sors -, aki ezt nem is remelhettem. De nagyon dreg vagyok. Nem tudom a didvero pdzn&t suhogtatni. Es ha a szdl razza le a diot, akkor is mikepp gyujtdk dn dssze fajos hatammal ennyi didt, es hogyan cipelem a hazba?- Hat nines fiad, tiszteletre mdlto ferfiu - kerdezte a joveveny fiad, aki segitene?- Ilyen rosszul figyeltel szavaimra? Hisz elmondtam, hogy egyetlen fiam elesett az elso iitkozetben. Az idegen ekkor terdre ereszkedett az dreg elott, es igy szolt:- Nem esett el a te fiad se az elso, se a tobbi csataban. Te vagy az a Hidmeg, akit en mar evek ota keresek, mert az a feladatom, hogy ezt a hirt megvigyem neki. Az dreg ranezett a jovevenyre. Nezte, nezte, reszketo kezevel meg is tapogatta. Eloszor reg elhunyt felesege, aztan sajat vonasai masat lelte meg a napbarnitott szakallas joveveny arcaban. Es olelesre tarta karjait. - Fiam!- Igen, a fiad vagyok. Sok utat megjartam, mire vegre megtalaltalak. Eljottem, es segitek a termest betakaritani. Es elhoztam a konyvedet, melyet nem tudott a maglya elegetni.- A konyvet? - csodalkozott Hidmeg. - Hisz a kdnyveimbol rakott maglya fenye kisert menekiilesem szornyu ejjelen!- Igen. De egy konyvedet valaki elozo nap megszerezte. Es kesobb elvitte Indiaba. Ebbol a konyvbol uj eletre kelt a rniived. Indiaban ujra kinyomtattak. Hozzad nem jott el ennek a hire? Pedig a konyvedet ezer es ezer ember olvasta mar, es olvassa ma is, a nap minden szakaban es a vilag minden tajan... * Igy hat nem egyszeresen, a diofak jovoltabdl, hanem haromszorosan - a fiaban es a miiveben is tovabb elt a derek, dreg Hidmeg. Es nem haromszorosan nem elt hiaba, hanem sok szazszorosan. Mert a diofakbol diofak, a jo konyvekbol jo konyvek szaporodtak, jo fia erejebol jo gyerekek sziilettek. Hidmeg pontosan szaz evig elt. De megis - negyszaz eve mar, hogy meghalt. De meghalt-e? Hisz, lam, emlekeztink rea, a boles es derek ferfiura.
