Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-07-01 / 13. szám

r Erdekes epiiletek epiiletek ordekessegei Kisgeres - a pincek... Bizony, harom pont kell a pincek utan, mert aki arra jar, ha nem volt a pincek kPzott, semmit se tud Geresrol. Csak igy from le, hogy Geres. Pedig ketto van belole: Kisgeres es Nagygeres. Megis, ha azt mondjuk, hogy: a geresi Pincek - az egvilagon ugyan ki volna az, aki nem Kisgeresre gondol? Megfordultak itt mar allamferfiak, „semmi­­juksincs“ reszegek, csa­­vargo- vagy rendes di­­akok, kdltok, irok, a mu­­veszetek majd minden a­­ganak kepviseloi; lelke­­szek, puspokok a vilag szamos tajarol; nemelyik neve foljegyeztetett, de nem emlitek senkit sem nevszerint - minek rontsam el ked­­vuket vagy emlekuket, mert bizony a Pincek kozul - senki sem ment el joza­­non... Milyen furcsa, milyen erdekes is az elet...! Mert bizony megfordultak itten annak idejen a tatarok is. Akkor meg nem Pincek volt a neve. Hogy mi volt, ma mar senki sem tudja. Istenadta, termeszetadta lukak, barlan­­gok voltak a homokkovu domb oldala­­ban, ahova a tatarok elol menekultek az akkori oslakosok. Hogy a tatarok itt jartak, az nem legenda, nem mese, hi­­szen a mai kozseg belteruleten volt egy paranyi emelkedes, amelyet Tatar­­dombnak hivtak evszazadokon keresz­­tul, es a falu hataraban pedig Tatarsanc es Tatardulo nevek ismeretesek meg ma is. Az meglehet, hogy egykor majd a falu kihal, de a Pincek kbrnyeke soha­­sem fog. Lehet az esztendonek barmi­lyen szaka, a Pincek kozt mindig talalni valakit, es ha a faradt vandomak elfogy a kedve, s tortenetesen Geresen at vezet az utja, valahova Helmec fele vagy felol - a Pinceknel egesz biztosan megszolitjak, hogy nincs-e kedve egy pohar „kis jo borra“. Az ember neha lel­­kifurdalassal megy el a Pincek mellett, mert, ha torte­­netesen nines kedve vagy lehetosege a borkostolasra, ossze kell huznia magat: nehogy megsertse az esetle­­ges invitalokat. Isten tudja, honnan szarmazik ez a nep, amely ezt a kozseget lakja... Borukra ratartiak, dicserik, es Isten ments, hogy rosszat mondjunk rola! Nem is szabad, nem is erdemel­­nek meg, hiszen vendeg­­szeretetuk, szivuk teszi edesse, talan minden jobb bornal jobba a jellegzete­­sen savanyu kisgeresi bort, amelyrol termeloik azt tartjak, hogy nagyon konnyu asztali bor, aki a melyrol, egy-ket pohar utan a napvi­­lagra jo, ugyancsak neheznek talalja. Legalabbis a fejet... A bort, bizony, melyen kostoltatjak! Az a kb. 250x100 meteres terulet, amely a Pincek nevet viseli, talan a vilag egyik legbonyolultabb pincerend­­szere, labirintusa. Nevetseges rend­­szert emliteni, mert semmi rendszer nines bennuk. Egy-egy lejaratbol olykor 12 helyiseg is nyflik es a fold alatt, egy­­mas hegyen-hatan vannak a pincehe­­lyisegek; legtobb esetben meg ma sem tudjak a tulajdonosok, hogy a masik lejaratbol ki a szomszed­­juk, ki koccint felettuk vagy alattuk; ugyanis egyes barlangok neha husz meterrel vagy meg tobbel vannak a felszin alatt. Azt, persze, mondani sem kell, hogy a szoloter­­mesztesnek nagyon regi hagyomanyai vannak. Kulon kutatomunkat er­­demelne a kisgeresi bo­­raszat eredetenek felkuta­­tasa. Amikor eljon az akaevi­­ragzas, a majus es a majusi unnepek, fokent a punkosd, nemesak majd­­nem az egesz falu, hanem a kornyek­­beli ismerosok is a Pincek kozt vannak. Szalonnat, sonkat sutnek, borozgat­­nak. Az embemek olyankor, ha arra jar - az illatok nyoman mar messzirol megered a nyala.. Kies, gyonyoru akacosai kozt egy szereny amfiteatrum van, ahol idon­­kent, meg a jelenben is (ha van penz ra) kulturmusorokat tartanak. A Pincek egykor egy kozbsseg letet mentettek meg a regmultban. A kesei utodok mivel kdszbnhetnek meg szebben, ha nem azzal, hogy orulnek letuknek?! TISZAI NAGY MENYHERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom