Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-07-01 / 13. szám

Ferenczy Anna Egyediil A hosszu tel utan vegre kitavaszodott. Elso a kinti munka, a benti varha­­tott. Juliskat Jakab szinte minden­­hova elkiserte. Hallgatott is erte eleget az anyjatol, de 6 azzal nem sokat torodott. Nem gyerek mar, mindenrol megvolt a velemenye. Juliska kora hajnaltol jarta az erdot. Az allatoknak kellett a zold. Volt olyan nap, hogy haromszor is fordult, mire a kis hazra koszdntott a reggel. Nene ott varta a kapuban a kicsivel a karjan. Szanakozva nezte Juliskat, aki nagyon lesovanyodott, alig tudta szoptatni a gyermeket, de nem volt megalias, pihenes! Nem is panaszkodott, csak ejszaka fogta el a keseruseg. Az agyban alig bfrt meg­­fordulni, vallai sajogtak, fajtak a sok batyuzdstol. A gyermeket mar megszokta, de a sze­­gyent, a megvetest meg nem. Ugy erezte, a halal leselkedik ra, mintha beigazolodna Gergo anyjanak mondasa, hogy Gergo nelkiil csak felig el, csak vergodik. Bekesseg? Mar gyer­­mekkora ota ahitozott utana, de minel jobban ahitozott utana, az annal jobban eltavolodott tole. Az 6 bekessege csak addig tartott, mig Gergovel orizte az alla­­tokat, meg egymas ujjait szamolgattak. Kezei elne­­hezedtek, ujjai megvastagodtak, tele vannak tovissel, a zsenge fu beleevodott a borebe, a sok pelenkamosas sem segitett rajta, a lug kimarta a kezet. Hiivosek voltak a hajnalok. A felelemtol es a hidegtol remegett a gyomra. A Nagy-arkon futott fel, nehogy az erdesz eszrevegye. Az akacosban mindig egy bodzafa tovebe szorogatta a fuvet, itt kbtotte a lepedobe, es leguritotta az arokba. Idobe telt, mig felkfnlodta a hatara. A nedves avartol alig birt lepni, de sietett, mert meg egyszer akart fordulni. Keriilgette a vizeket, nagyokat csus­­zott. Fel-felpillantott, nem latja-e valaki, amikor kiert az arokbol, a foldbe gyokere-zett a laba. Gyorgybt latta a partbol kifordult fa­­hoz tamaszkodni. Ijedteben nem tudta, mit csinaljon. Nyugalmat probalt eroltetni magara, de a szive a torkaban kalimpalt. Nem tudott meg egyenesen allni sem, mert a batyu hoi elore, hoi meg hatra rantotta. Gyorgy kinyujtotta a karjat, es bele­­mar-kolt a lepedobe. Igy forditotta maga fele. Juliska rogton eszrevette, hogy nem ittas, inkabb szinjozan, de hogy most ez jo-e vagy rossz, nem tudta eldonteni. Az arokbol 16 priiszkolese hallatszott, Juliska osszerezzent, akaratlanul is kozelebb huzodott, de nem banta volna, ha osszezarul folotte a part, mert semmi jot nem nezett ki Gyorgybol. — Kell ez neked?? Juliska hallgatott. — Mi az isten, csak nincsen valakid?? Gyorgy a lepedo kotojet mindket oldalon elmarkolta, es egeszen kozel huzta magahoz: — Kellesz nekem, Juliskam! — razta meg batyustul, es minden erejevel a partbol kifordult fa fele taszitotta ugy, hogy a fuvel tomott lepedo atfordult rajta. Juliska nem tudott vedekezni. Ettol a naptol kezdve meg jobban gyulolte Gyorgyot, es iszonyuan felt egy masodik gyerektol. De hallgatott, mint mindig, csak csendben vart, tele felelemmel. Gyorsan bekoszontbtt a nyar. A gyereket hatara kotve j ott­­ment, dolgozott megalias nelkiil. Ha a munka megengedte, kiultek a pitvar ele, es neztek a gyereket, mint regen... Csak Gyorgy gyakori megjelenese okozott riadal­­mat. A koszontesen kiviil alig szolt valamit. Leguggolt a kislanyahoz, aki rogton a hajaba csimpaszkodott, az olebe kapta, fordult vele egyet-kettot, cuppantott mindket arcocskajara, es ment tovabb komoran. Az egyik nap Juliska a pitvar elott tilt a fejoszeken, Gyorgy a 1 any aval hancuro­­zott, amikor megerkezett Andris. A latvany elnemitot­­ta. Tehat igaz, fordult vele egyet a vilag... Vajon mi jat­­szodhatott le a hatuk mogott, milyen ero lokhette ennek a karjaiba? Egy darabig ertetleniil allt, majd a kis vas­­gyurora tekintett, akinek a nyakan levo szemolcs is arulkodott, epp olyan iil Gyorgy fule mellett is. Kifele indult es a kocsmanak vette az utjat. Becsapottnak erezte magat. A csaladjat. Lehet, hogy megis a felesegenek van igaza, aki kezdettol fogva ebben kereste az occse halalanak az okat? Vajon tudta ezt Gergo? De mindjart felelt is maganak: nem, nem tudhat­­ta, hiszen oelotte nem titkolt semmit, mindent megbeszeltek, ezt is elmondta volna. Hiaba toprengett most mar ezen, a titkat elvitte magaval, csak talalgatni lehet. Nemhiaba fel­­tette, remegett erte ugy az anyja, az Acs-atok beteljesedett. Sziiretkor Szemermetes Imre megkerte Juliska kezet, de 6 nemet mondott. Gyorgy Sogorekkal targyalt, mar ugy latszott, ok nem is bannak a hazassagot, Gyorgy olyan, mint a kezes barany. Juliska viszont szotlan, ot nem lehet becsapni. A farkaskarmok tobbszor is a husaba martak, egy eleten keresztiil hordozni fogja a nyomait. Az estek elviselhetetlenek voltak. Juliska ilyenkor erezte legjobban, mennyire egyediil van. Mikor kislanyat megfiirosztotte, megetette es lefektette. Neneek a sok csapastol nagyon megoregedtek, legyongiil­­tek, es mar a tyukokkal aludni mentek. Ilyenkor a nagy csendben nem birt bent meg­­maradni... Ki a szabadba, ahol legalabb a szel simogatja, a fak levelei sugnak a fiilebe kedves emlekeket. Szomjusagot erzett, de visszamenni nem akart, a kuttal nyikorogni sem, gondolta, szolot szakit. Sebesen lerohant a barazdan. A hold most kandikalt ki a hegy mogul, vorbs korongja szemlatomast tavolodott a hegytol. Hogy szereti es csodalja ezt az oriast, amely­­bol ero es vegtelen nyugalom sugarzik! Hany­­szor, de hanyszor megcsodalja a kicsit oldalra billentett fejet, gombhoz hasonlo szajat, mely szemgodreit. Hirtelen leguggolt, ujjai alatt roppantak a furtok. Az inget elol ossze­­markolta, azon keresztul is erezte a szolo hi­­degseget, es mar rohant is fel-fele a barazdan. Lekuporodott egy szilvafa tovehez, hatat kenyelmesen nekitamasztotta, es mohon szemezte a gyiimolcsbt. A tucs-kok mar elnyujtva huztak, hogy praszty, praszty. De miert igy, ki tudja, Igy mondta Nene, meg az oregek. KONYVROL KONYVERT Ferenczy Anna a szlovakiai magyar szin­­jatszas ismert egyenisege. Olvasoinkat arra kerjiik, soroljak fel legalabb harom szerepet. Valaszukat 1998. julius 14-ig kerjiik postara adni a kovetkezo cimre: Eletiink szerkesztosege, Radlinskeho 27.; P. O. Box: 66., 810 05 Bratislava. A he lyes megfejtok koziil harman konyvjutalomban reszesiilnek. A 10. szam helyes megfejtese: Utazas a koponyam koriil. Konyvjutalomban Toth Iveta komaromi, Milyo Mariann pozsonyi es Balazs Beata nagykiirtosi olvasoink reszesiiltek. Gratulalunk! Kopocs Tibor illusztracidja

Next

/
Oldalképek
Tartalom