Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-06-03 / 11. szám
Vaszilij Szuharevics Az elso feleseg kedvu angyal meg az oroszlan farka vegere egy kis bojtot ragasztott. — Most mar egeszen elfogadhato keped lett. Isten aldjon! Ekkor a gorilla apo rontott be. — Disznosag! — orditozott torka szakadtabol. — Mi a panaszod? — kerdezte higgadtan, hozza illoen az Isten. — Mindenki azzal nyaggat, mikor lesz mar ember belolem. — S mi ellenvetesed ez ellen, ha szabad kerdeznem? — Addig van jo dolgom, ami'g gorilla vagyok. Nem akarok homo sapiens lenni. Ezert kerlek teged, Uram, szerenyebb esszel aldj meg. Azzal is megelegszem, ha csak a felesegeimet, gyerekeimet ismerem, s tudom, meddig terjed a legelonk hatara. — No gyerekek, mit szoltok hozza? — Ezen ne muljek! — szoltak az angyalok. Azon nyomban felnyitottak a paciens agyat, zsipszzsupsz, kivettek egy kis agyvelot. es hevenyeszve visszazartak. Azota a gorilla homloka osszelapitott, es esze is csak mutatoban van. Akkor bealh'tott az ember. Az ido tajt testet meg szor boritotta es farok ekesftette. De mar akkor is bekepzelt volt. Pimaszul beszelt az Istennel. — Mi a csudanak nekem ez a farok? — pofazott. — Tuntessek el! Az drdogbe! — Hogy mered elottem a gonoszt emlegetni?! Tunj el, de azonnal. — Szoval igy? No, en megleszek nelkuletek is! — ezzel az ember a kozeleben allo angyal kezebol kiragadta a kardot, es nyissz, elcsapta a farkat, meghozza olyan pontosan, hogy minden emberfia a sajat testen felfedezhet egy kis porcot—a farok nyulvanyat. A gonosz pedig felkapta a farkot es a fenekere illesztette. Azota jarnak farokkal az brdbgok. Az ember masik kovetelese meg arcatlanabb volt. — Nem akarok tobbe szorbsen jarni! Tessek a folosleges szorzetet eltavolitani a testemrol. Ma mar ez divatjat multa. — De joember, megfagysz! Meg ket jegkorszakot kell vegigelned. Kbpok ra! Inkabb fagyoskodom, semhogy valamifele neandervolgyi barlanglakonak csufoljanak. Az Uristen habozott. Nyilvan elore latta, milyen nehez lesz gondoskodni mindenki szamara meleg holmirol. Ugyhogy nem nagyon sietett a szorzet eltavoh'tasaval. Am az ember odalepett a kemencehez, es leegette magarol a szorzetet, majd peckesen kilepett a garancialis muhelybol. — Nezd a szemtelenjet! — jegyezte meg az egyik angyal. — Az ilyen meg magat a Joisten is lebecsuli — mondta a trefacsinalo angyalka. Az Isten is ettol tartott. — Asszony, jojj csak kozelebb! — szolitott meg egy sarokban kuporgo, pbttomnyi, mit sem sejto, szorzettel boritott, farkat lobald teremtest. — Lattad azt a szemtelen alakot? Most a kullemedet szepen atformaljuk, es te leszel a felesege. Munkara, angyalok! Az angyalok, nemhiaba angyalok, ragyogo munkat vegeztek. Nyissz, es levagtak a jovenddbeli feleseg farkat, szorzetet angyali buzgalommal eltavolitottak. — Remek! Most fuss a ferjed utan, es mondd meg neki, hogy o egy... Az ujsutetu feleseg felbeszakitotta az Isten utbaigazftasat, es maris dmldtt belole a szo: — Agyalagyult! Bekepzelt fajanko! Az angyalok korusban orvendeztek: — Ez az asszony tudja a dolgat! Szuletett tehetseg. A verebe van betaplalva. Az Isten pedig, aki elore latta a dolgok ilyeten alakulasat, igy szolt a vilag elso asszonyahoz: — Utnak bocsatalak, isten teremtmenye. Kovesd huen e ferjedet. Egyet jol jegyezz meg magadnak: Ha ez a bekepzelt holyag elveti magatol Istent es netan az ordogot is, neked kotelesseged potolni eppugy az egyiket, mint a masikat. S ami'g te mellette vagy, jo kezekben lesz. Te viseled majd a kalapot. Kroo Laszlo fordftasa S. Maronde A tehetseg probaja — Pfeiffer asszony — szolt unnepelyesen a ceg fdnoke —, most vegleg el akarjuk donteni, megfelel-e on cegunk kovetelmenyeinek. — Hallgatom, fonok ur. — Itt van egy haromezer markarol szolo szamla. Munkatarsaink mar kilencszer felkerestek vele Weiner urat, de mindhiaba: egy arva filled sem fizetett. Ha most ki tudja belole preselni ezt a penzt, ez azt jelenti, hogy alkalmas leendo bonyolult munkakorenek ellatasara. — Meg csak egyet szeretnek kerdezni — mondta a fiatalasszony. — Vannak ennek az urnak kifizetetlen szamlai mas cegeknel is? — De meg mennyi! Hiszen funekfanak tartozik! — Csupan ezt akartam tudni. Meg ma megkapjak a penzt. Pfeiffer asszony ket bra mulva visszatert. — Nem talalta otthon? Regi trukk ez az ilyen megrbgzbtt adosnal! A fiatal nd feszesre tomott erszenyt vett eld a retikuljebol. — Miert ne talaltam volna otthon? Ellenkezoleg: otthon volt es kifizette az adossagat. — Ez valosagos csoda. Hogyan tudta belole kivasalni a penzt? — Figyelmeztettem, hogy ha azonnal nem fizet, akkor elmegyek a tobbi hitelezojehez is... — Es elmondja, hogy nekunk sem fizetett? Hiszen azon senki sem csodalkozik! — ... Es elmondom, hogy nekunk fizetett. Akkor pedig ugy lecsapnak ra, akar a keselyuk. Amikor azonban becsuletszavamat adtam, hogy az egvilagon senkinek sem arulom el, hogy nekunk fizetett — akkor eloszedte a penzt es leguberalta. G. Gy. fordftasa
