Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-06-03 / 11. szám
A hatalommegosztas eotvosi eszmerendszererol 185 evvel ezelott szuletett Eotvos Jozsef, a XIX. szazad nagy magyar politikai gondolkodoja. Az bvfordulb okan is, de a jelen politikai gondolkodas nehany vonatkozasa kapcsan is, cblszeru megismerkedni Eotvos Jdzsefnek az dllamhatalom gyakorlasaval kapcsolatos nezeteivel, hisz a hatalommegosztas a politikai gondolkodasnak 6s a hatalom intezmdnyesiilesenek egyik legnagyobb hatasu aramlata volt az elmult harom evszazadban, s az ma is. Ez a kerdeskor Eotvost is foglalkoztatta. E temara vonatkozoan irta meg 6tfogo, nagy jelentosegu muvet: A XIX. szazad uralkodo eszmeinek hatasa az allamra cimmel, amelynek elso kotete 1851-ben, a masodik pedig 1854-ben jelent meg. ban ketsegeit fejezte ki. Velemenye szerint a hatalommegosztas eddigi kormanyzasi rendszerenek elfogadasa a 19. szazad kozepen az Osztrak—Magyar Monarchiaban bizonyos hatarokon tul mar az allam feladatanak ellatasat is veszelyezteti. A hatalommegosztas jelentoseget csak mint az allammal kapcsolatos jelensegek megismereshnek mbdszerht fogadta el. Muvenek 148. oldalan (II. kotet, Budapest 1981) igy ir: a hatalmak megosztasanak elmelete szintoly hasznot ton az allamtudomanyokban, mint aminot a bonctannak az orvostudomany". Eotvos egyik kiindulasi pontja: a hatalom megosztasa az allam gyengulesehez vezet. Nyilvanvalo, hogy Eotvos a tarsadalom 19. szazadi jellemzoi, novekvd feszultsegei lattan jutott arra a kovetkeztetesre, hogy az egyeni szabadsagot nemcsak az allam veszelyezteti — ami ellen tehat hatalmanak a megoszlasa a 17. szazadbeli Angliaban vedelmet biztositott —, hanem hogy a polgart csak az allamhatalom ereje es szilardshga bvhatja meg. S egyben felteszi a kerdest: „Kire ruhazni a jogot?“ S a valasza: Az a megoldas, amikor egy-egy hatalom megvalositasaval kizarolagosan biznak meg „egy embert", vagy „akar az allampolgdrok egy osztalyat", lehet hogy egyensulyhoz vezet, ez az allapot azonban a „legteljesebb nyugalom egyszersmind", ami „mindig a legnagyobb tespedesre vezet“. Az Jdealis allapot11 az, amikor ugyanaz a hatalom kulbnbbzd tarsadalmi erok kezeben van (az emlitett mu 149. es 150. o.). Az eotvosi hatalmi egyseg az allami akaratkepzes egysegessegenek kovetelmenyeben jelenik meg. Az allam organikus felforgdsanak hatasan tul itt lenyegeben arrol van szo, hogy Eotvos, Montesquieutol elteroen — es utana meg sokan masok — nem tudja elfogadni azt a felfogast, amely szerint az, ami a torvenyhozason tul van s nem igazshgszolgaltaths, az szervezetileg es funkcionalisan is vegrehajtasnak minosul. Teny, hogy az allami tevekenyseg iranya kizarolag tdrvenyi-normativ eszkbzokkel nem hatarozhato meg. Eotvos bppen a kormdnyzati hatalmat kulbnbozteti meg, amely az allami akaratkepzesnek a torvenyhozassal egyenrangu tenyezoje. A kormanyzo hatalom „csak targyara nezve kulbnbbzik a torvenyhozo hatalomtol, nem pedig lenyegileg" — mondja. Maga az akaratkepzes mint tunkcio tehat egyseges, meg akkor is, ha megvalbsftasa kulbnbbzo szervekre, illetve szemelyekre van bizva. Eotvos szerint a vegrehajto hatalmat a torvenyhozo hatalomnak kell alavetni, az allam kormanyzasat azonban nem lehet a vegrehajto hatalom egy szintjenek tekinteni. Ebben az brtelmezesben kap jelentoseget az a megallapftas, mely szerint az allam celszeru elrendezesenek alapja nem az, hogyan lehessen az allam vegrehajto hatalmat a torvenyhozastol elkuloniteni es fuggetlenne tenni, hanem hogy hogyan lehet az elsot a legtokeletesebben alaja vetni az utobbinak (az emlitett mu 147. o.). Eotvos Jozsef tehat a hatalommegosztas olyan elvi kovetelmenyei mellett szallt sfkra, amelyek a modern hatalommegosztas jegyeivel esnek egybe, s az un. egyensulyozo kormanyzati technika megoldasaikent vehetok szamitasba. Eotvos az allam tarsadalmi szerepvallalasaval, illetve tarsadalmi beavatkozasaval kapcsolatban azt vallja, hogy az allamhatalom szervezeteben es belso elrendezeseben rejlik a politikai szabadsag megovasanak egyik nagy biztositeka, amely elsosorban a vhlasztbjog szabalyozasdban, a kozugyek vitelenek felelossegeben stb. nyilvanul meg. Masreszt azonban a politikai szabadsag kiszelesftese az allamhatalom bizonyos korlatozasaban van. Itt nagy szerepet szan Eotvos a birbsagoknak, mint az allam beavatkozasa ellenorzesenek funkciojanak. Eotvos e tekintetben kifejtett vegso konkluzioja: egy legfobb torvenyszek sziiksegessege. Ez azt a hatalommegosztasos, modern kovetelmenyt fejezi ki, miszerint a hatalom tarsadalmi meghatarozottsaga nemhogy kizarna, ellenkezoleg, szuksegesse teszi intezmenyi ellenorzesenek megteremteset is. Az alkotmanyozasban s az intezmenyepftesben ez a gondolat lenyegeben csak a 20. szazad kozepere valik altalanossa az alkotmanybirbsagok felallftasaval azokban az orszagokban is, amelynek szinte azt megeldzoen is kizarblag parlamentaris hagyomanyaik voltak. E tekintetben igy fogalmazott: „... mig az alkotmany fdnnall, s a torveny nines eltorolve, a biro egyes esetre kimondott itelete fblbtte all a torvenyhozas akaratanak, fensosege nem egyeb a torvenyek fensosegenel..." (emlitett mu 411. o.). Eotvos Jozsef munkassagaban tovabbi fontos elem a hatalom tarsadalmi ellendrzeshre vonatkozo felfogasa. Kiindulasi pontja a Rousseau-i „nep iranyabani fugges“ ideajaval va- Io elegedetlensege, mivel ez szerinte „nem nyujt kello biztositekot a szabadsagnak". Abbol indul ki, hogy egy homogennak tekintett tarsadalomban tenylegesen az egyedisegeben erotlen allampolgar all szemben az allamhatalommal. Eotvos felfogasa szerint arra van szukseg, hogy az egyen ne elszigetelten alljon az allamhatalom ellenhben. „Az egyetlen veddeszkoz tehat korunkban az allam mindenhatosaga ellen ugyanaz, amely szazadokon at szolgalt oltalmul mindenfele korlatlan hatalom ellen: tudniillik: hogy a kozsegnek, tartomanynak, s altalaban az allamban levo szervezeteknek, melyek az egyent az allammal egybefuzik, bizonyos kdrt adjanak onallo tevekenysegre, s ezaltal az allamhatalomnak gyakorlatilag szilard hatarokat vessenek" (emlitett mu 345. o.). Amig tehat a birbsagok a hatalom intezmenyi elrendezesere hivatottak, addig az allamban letezb szervezetek a hatalom totalis tarsadalmi korlatozasanak rendszerebe illeszthetok. Eotvos az „erds kozsegek alkotasa" mellett ervel, masreszt az egyesuletek, az egyesiilesi jog es az egyeni szabadsag szoros kapcsolatara hi'vja fel a figyelmet. Az egyesulesben, az egyesuletek mukodeseben az egyeni celok es erdekek megvalositasanak elengedhetetlen felthtelht latja. Ennek kapcsan le kell szogezni, hogy itt erne eotvosi koncepcio olyan kriteriumarol van szo, amely majd szazotven evvel kesobb is, a pluralizmus keretei kozbtt mind idoszerubbe valik es merul fel mind altalanosabb ervennyel, s mely arra hivatott, hogy az allampolgart erositse az allamhatalom elleneben. Mindent osszevetve elmondhatjuk, hogy Eotvos Jozsef a hatalom megosztashval kapcsolatos majd 150 hvvel ezelott megjelent elmelkedesevel a hatalom intezmenyesulesenek azokat az iranyait vetitette elore, amelyek sok ponton a hatalommegosztas korszeru felfogasaval talalkoznak. A hatalom inthzmenyesulhsevel kapcsolatos altalanos kovetkeztetesei azzal a fejlodesi irannyal esnek egybe, amelyet ma mar a hatalommegosztas modern, 20. szazadi fejlemenyei koze sorolunk. DR. GYORGY ISTVAN A 19. szazad kozepere a hatalommegosztasos gondolkodasnak mind tradicionhlis tarsadalmi meghatarozottsaga es tartalma, mind intezmenyi-kormanyzati megjelenesi formaja nagy mertekben veszitett aktualitasabbl. Az ujonnan elfogadasra kerulo alkotmanyok rendre visszathroen, de egyre gyengijlo meggydzo erovel ismetelgettek: a hatalom megosztasa a szabad kormanyzas elofeltetele. Ekkorra azonban mar a hatalomgyakorlas kozponti kerdeseve nem ez, hanem a valasztojog, pontosabban az altalanos valasztojog problhmaja valt, es amit hozzakapcsoltak: a parlamentarizmus, a kizarolag torvenyhozasnak felelos kormany rendszere. De megjelent a tarsadalmi erovonal masik thnyezoje is: a munkasosztaly, amely olyan tarsadalmi erokent lepett a tortenelem szinpadara, amelytol az a politikai tolerancia, amit a hatalommegosztasos gondolkodas adaptalasa felthtelezett, tobbe nem volt elvarhato. Eotvos Jozsef a magyar allamhatalmi szervezet megujitasa kbriili politikai harcokban, s elmeleti sfkon is, olyan nezetet kepviselt, amely lenyegeben egyet jelentett az akkori hatalommegosztasos gondolkodas elutasftasaval, de a hatalom intezmenyesuleshvel kapcsolatos altalanos kovetkeztetesei azzal a fejlodesi irannyal esnek egybe, amelyet ma mar a hatalommegosztas modern, 20. szazadi fejlemenyei koze sorolunk. Altalanosshgban szolva: Eotvos a hatalommegosztasos gondolkodas konkret tarsadalmi-politikai es taktikai jelentoseget emelte ki, s mint ilyet a 17-18. szazadbeli Anglia, illetve Franciaorszag politikai viszonyaira tartotta jelentosnek, a 19. szazadi alkalmazhatbsagaval kapcsolatban azonban mar tobb vonatkozas-
