Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-20 / 10. szám

Halo, itt a bizalom vonala... Kilenchonapos varakozas utan vegre megszuletik, fel­­sfr. A legtobbjuket nagy­­nagy szeretet veszi korul. Aztan a gondoskodas, a to­­rodes mellett az elet kiilon­­bozo problemakat is hoz. Nem is tudatositjuk: a dedel­­getett pici mar iskolas, aki­­nek a sajat gondjaival kell naponta kuzdenie. Neha eron feletti a teher: a csala­­don beliil es a tagabb kor­­nyezeteben, s ugy erzi, nines kivel megosztani. Saj­­nos, rohano vilagunkban egyre tobben kerulnek ilyen helyzetbe. Nekik probalnak segiteni a Szlovakiaban mu­­kbdo segelyvonalakon, tob­­bek kozott a 395 888-as po­­zsonyi telefonszamon, mun­­kanapokon 16-tol 21 oraig. — Tiz ev koruliek a legfiatalabb hivo­­ink — mondotta Andrea MikuSova, a napi ugyeletes. — Ok azok, akik mar erzik: kiutat kell keresniuk. Ma nem va­­loszfnu, hogy sok hi'vas lesz, bar ezt elore sose lehet tudni. Szep ido van, ilyenkor a gyerekek kint lehetnek, es kevesebb idejuk van a toprengesre. Az esos, borongos idoben, a felnottekhez hasonloan, novekszik a letargiaba, dep­­resszioba esok szama. A masik tipiku­­san zsufolt idoszak a bizonyftvanyosz­­tas koruli napok. Vannak gyerekek, akik rettegnek, mi lesz, ha a szulok meglat­­jak a bizonyitvanyt, hozzank fordulnak tanacsert, hogyan eljek at e kellemetlen esemenyt. — Gyakoriak az iskolaval, a tanulas­­sal ossze fuggo kerdesek? — Igen, ezek alkotjak a beszelgete­­seink jelentos hanyadat. Sokszor pa­­naszkodnak a gyerekek: a tam'tok nem viszonyulnak hozzajuk ugy, mint szeret­­nek. Hiaba tanulnak, nem ertekelik igyekezetuket. Mi meghallgatjuk oket, s biztatjuk: esetleg probaljanak ok is val­­toztatni a hozzaallasukon. Ha nem is­­merjiik a masik tel velemenyet, nem mondhatunk egyertelmu iteletet. Azt is tanacsoljuk, a szulokkel egyutt probal­­janak kiutat keresni. — De talan eppen az az oka az isko­­lai konfliktusoknak, hogy a szulo nem igazitja el kellokeppen a gyereket... — A szuloket ket csoportba oszthat­­juk: akik nem vagy alig torodnek azzal, mi tortenik az iskolaban, a masik reszuk pedig tulsagosan nagy terhet, felelos­­seget tesz a gyerek vallara. Az elobb emh'tettek kozul sokan csak a rossz bi­­zonyftvany lattan dobbennek ra: valami nines rendben, de akkor is kizarolag a gyereket vadoljak. Eszukbe sem jut, hogy ev kozben nekik kellett volna segi­­teniuk a gyereknek, esetleg a tanftoval is beszelniuk kellett volna a problemak­­rol. Egeszen mas a helyzet az igenyes szulokkel. Ok elvarjak, hogy a gyermek mindig tulteljesi'tsen, a legjobb, a legki­­valobb legyen. A gond akkor mutatko­­zik, ha a gyerek nem kepes erre. A jo­­modu, mondhatnam ugy is: penzes szulok gyakran vesznek draga ajande­­kot a gyereknek, s ennek fejeben a megfelelo kbszonetet varjak. A gyerek erzi, nem tudja meghdlalni, viszonozni azt, es ezaltal szornyu, pszichikailag nyomaszto helyzetbe kerul. Onmagat marcangolja, vadolja, ugy erzi, hogy te­­hetetlen es lehetetlen, pedig a hiba nem benne van. Ha szerencses es eszebe jut a szamunk, megbeszeljuk vele, es joleso erzessel teszem le a kagylot, ha hangjaban erzem a meg­­nyugvast. —Az iskolan kiviil bizonyara a csala­­di gondok is visszatukrbzodnek a hiva­­sokban. Melyek az ilyen jellegu leggya­­koribb temak? — A csaladi problemakat sajnos a gyerek magaval viszi az iskolaba. Ott kell neki megbirkoznia peldaul azzal, hogy a szulei, vagy akar csak az egyi­­kuk is munkaneikuli. Otthon vele errol nem igen beszelnek, 6 pedig nem tud­ja, hogyan takargassa szegyenet, ho­gyan mondja, hogy nem dolgoznak se­­hol. A munkanelkuliseg velejaroja a csalad gazdasagi helyzetenek romlasa. Ez gyakran vezet veszekedesekhez, es sokszor a szovaltas a gyerekek jelenlet­­eben zajlik. Es az sem ritka, hogy ep­pen az 6 „megletet“ hozzak fel a legsu­­lyosabb vadkent. Szornyu az ilyen gye­reket hallgatni. Tizenevesen ugy erzi: felesleges, sot kolonc a szulei nyakan. Legszivesebben menekulne, ha volna hova. — Vilagszerte keszijlnek statisztikak a gyerekek kinzasara. a veluk szembe­­ni rossz banasmodra vonatkozoan. Na­­lunk is tapasztalhatoak az ilyesmik? — Sajnos elofordulnak az ilyen ese­­tek, es ami meg inkabb sajnalatra mel­­to: nagyon sok ilyen gyerekrol nines tu­­domasunk. Es ennek is mi, felnottek va­­gyunk az okai. Nem figyelunk fel arra, mi tortenik korulottunk, kbzbmbbsek va­­gyunk a masik irant. A legborzasztobb, ha meg a gyerek erdekeben sem va­­gyunk kepesek a tettekre. Nemreg egy asszony hfvott: a szomszedjabol gyak­ran hallatszik kiabalas, gyereksfras. Hajlando volt a munkajabol otthon ma­­radni, hogy az 6 lakasaban gyozodjunk meg az elmondasa igazarol. — Ilyen esetekben mit tesznek, mit tehetnek? — A szocialis iigyek miniszteriuma­­ban mukodik egy bizottsag, ok foglal­­koznak a konkret ugyekkel. Mi nekik to­­vabbftjuk az informaciot, s az o' felada­­tuk, hogy utanajarjanak, mi is tortenik valojaban az ilyen csaladokban. Egy bi­­zonyos: mindig a gyerek a vesztes. Az elvalt, szetzilalt, alkoholistak vagy ne­­tan drogosok csaladjatol vegso soron mindig a gyereket viszik el a diagnosz­­tikai kozpontba, a gyerekotthonba, neki kell elhagynia az „otthonat“, 6 kenysze­­rijl a potmegoldasra. — Es maguk a gyerekek is panasz­­kodnak? — Joval ritkabban, mint ahanyszor indokolt volna. A gyerekek felnek. Fel­­nek, hogyha szolnanak, meg rosszabb helyzetbe kerulnenek. Felhfvott egy kis­­fiu: gyakran verik, nem tud vedekezni. Neki azt javasoltam, probaljon a legszu­­kebb kornyezeteben egy olyan felnot­­tet, peldaul a nagymamat vagy a nagy­­apat keresni, akinek elmondja a torten­­teket, s majd b bizonyara megtalalja a konkret segftseg modjat. Egy kislany azzal fordult hozzank: az anyja alkoho­­lista, pokol az elete. Az ilyen gyerekbe igyekszunk lelket onteni, a vonalon ke­­resztul erot adni. Persze tudjuk: ez sze­­reny vigasz... — Igen sulyos, szinte megoldatlan ijgyek ezek. Vannak konnyebb felada­­taik is? — Termeszetesen sokkal egysze­­rubb a kfvancsi vagy a tajekozatlan gyerekek, fiatalok kerdeseire valaszol­­ni. De ez azt is jelzi, otthon nines kivel megbeszelni a dolgokat, vagy a szulok nem hajlandoak a szexrol, a kamasz­­korral jaro „nagy ugyekrol“ konverzalni. A mi vonalunk 1994-tol mukodik — Szlovakiaban az elsok kozott —, s e ro­­vid ido alatt azt tapasztaltuk, hogy ko­­rabban a 15-16 evesek altal feltett ker­desek ma mar a 11-13 eveseket foglal­­koztatjak. Hihetetlen, hogy a lanyok mi­lyen keveset tudnak a menstruacibrol, melynek jelentkezese varatlanul eri oket. A fiukat a szexualitas foglalkoz­­tatja elsosorban. Gyakran elegedetle­­nek onmagukkal, nehezen dolgozzak fel az elso szerelem erzeseit. A lanyo­­kat gyakran gyotri a kulsejuk, a patta­­nasos arc, de arra is tolunk kernek va­­laszt, hogyan lehetnenek modellek. Ugy tunik, az AIDS elleni kampany igen hatasos volt, ezzel a betegseggel kap­­csolatban kevesen erdeklodnek. Vi­­szont jott helyette a drag. A kiserletez­­ni vagyokat komolyan figyelmeztetjuk a veszelyes kovetkezmenyekre. Sokkal nehezebb volt utba igazftani azt a lanyt, akinek a fiuja narkos, es o segi­teni szeretne rajta, de nem tudja, ho­gyan. Azonkfvul, hogy a bajbajutottak­­kal elbeszelgetunk, tanacsot adunk ho­va, kihez, milyen szakemberhez fordul­­janak. A lila telefon mellett a kellemetlen temak sorolasat az igazi majusi est tette elviselhetobbe. Beigazolbdott, amit Andrea beszelgetesiink elejen mondott: szep az ido, a gyerekek, fi­atalok nagy resze nem iil a szoba­­ban. Es raadasul ezen az esten esu­­pa „majusi“ temaju telefonalo volt a vonal vegen. Egy 16 eves fiu nem tudta, hogyan mondja el a nbla egy evvel fiatalabb baratnojenek, hogy iranta tobbet, mast erez, mint az osztalytarsnoivel kapcsolatban. A masik fiatalember — 15 eves — gondja az volt, hogy ugy tapasztalja, az utobbi idoben a lanyok kevesbe erdeklodnek iranta. Nem tudja, mi­­ert... Barcsak ilyen es ehhez hasonloak volnanak gyermekeink, fiataljaink legnagyobb problemai! DEAK TEREZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom