Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-05-06 / 9. szám
mazza. Civilizalt, felcivilizalt es primitiv emberek az egesz vilagon mondtak mar ugyanezt, ugyanezekkel a szavakkal. — Odaadhatom az anyamnak ezt a penzt? — kerdezte az okos lany. — Kint van a folyoson. A tdrzsfdnok beleegyezoen bolintott. Effua visszatert. — Nana, anyam es rokonaim meg akarjak neked koszonni a szaz fontot. — Nem szukseges, edesem — es a lany keblere simulo elefantcsont cjyongyokkel jatszott. — Ugy gondoljak, hogy valami rendkfvuli bajt vehettel eszre bennem, hogy ennyi penzt koltottel — mosolygott szegyenlosen a kiralyra. — De kedvesem, hiszen tenyleg elbuvblb vagy. — De Nana, en magam sem ertem. — Nem erted, te szegeny asszony... Nezd meg magad abban a hosszu tukorben. A lany pajkosan mosolygott, a tukorhoz ment es megnezte magat. Visszajott, leult a pamlagra, es a ferfi mellere hajtotta a fejet. — Nagyon kedves lany vagy, Effua. — megsimogatta a lany fenylo, fekete hajat. — De uram, en mindig ilyen voltarn. Vagy nem? — Gondolom, igen, de en csak ma lattalak meg. — Csak ma lattal meg? — Igen. — Elfelejtetted?- Mit? — Otven fontot fizettel... es elvettel felesegul. Ket evvel ezelott. *Ghanai fro Schlacker Agnes forditasa KONYVROLKONYVERT A Nobel-dijas kolumbiai fro az iden hetveneves. Olvasoinkat arra kerjiik, irjak meg, mi a cime egyik hires (magyarul is megjelent) regenyenek. A valaszokat 1998. majus 19- ig kerjiik postara adni a kovetkezo cimre: Eletunk szerkesztosege, Radlinskeho 27. P. 0. Box: 66, 810 05 Bratislava. A helyes megfejtok kozul harman konyvjutalomban reszesulnek. Gabriel Garcia Marquez Elsullyedt meseim tengere Hosszu Aveken at szerettem volna megirni annak az embernek a tdrtdnetdt, aki sajAt Almaban veszett el ordkre. Azt Almodta, hogy pont olyan szobaban alszik, mint amilyenben valdjAban aludt, es ebben a masodik almaban is azt almodta, hogy alszik, es ugyanazt almodja egy harmadik szobaban, mely az elbzb kettd pontos mAsa. Abban a pillanatban megszdlalt az Abresztddra a valosAgos AjjeliszekrAnyen, 6s az alvo ebredezni kezdett. De hogy ez sikerijljon neki, ahhoz elobb a harmadik Almabol a masodikba kellett felebrednie, igy olyan lassan tdrt magAhoz, hogy mire a valdsAgos szobaban Abredt, az 6ra mar abbahagyta a csdrgdst. Ekkor teljesen eberen, egy pillanatra ugy erezte, elveszett: a szoba annyira egyezett az egymasba vetuld dlombeliekkel, hogy semmiben nem tudott megkapaszkodni szdditd kdtelyAben, hogy nem Almodik-e meg mindig. SzerencsetlensAgdre elkdvette azt a ballepest, hogy ujra elaludt, turelmetlen szorongassal, hogy hatha a masodik AlomszobAban felfedez valami hasonlosagra utald jelet, 6s mert semmit sem talAlt, AlmAban is elaludt, hogy fellelje azt a harmadikban, a negyedikben vagy az dtddikben. Szive r6multen kalapAlt, amikor ismAt ebredezni kezdett visszafele, btodik almabol a negyedikbe, negyedikbol a harmadikba, a harmadikbol a masodikba, de eszeveszett igyekezet6ben osszekavarta az egymAsba illeszkedd Almok szAmolAsAt 6s Atugrott a valosA- gon, ezdrt tovAbb Abresztgette magat megint vissza az Alombeli szobak fete, melyek mar nem a valdsag eldtt, hanem mogotte alltak. Ugy beleveszett az egyforma szobak vegtelen sorozataba, hogy brokre elaludt es elorehAtra tAvelygett a szAmtalan alomban, anAlkul, hogy a va- Ibsagba vivo ajtbt megtalAlta volna, es csak a halal szabaditotta ki a megfoghatatlan szobabdl, melyrdl sohasem tudta meg bizonyosan, hogy hanyadik volt. Sokaig ugy gondoltam, hogy azert nem from meg ezt a remmeset, mert teljesen nyilvanvalo kozeli rokonsaga Luis Borgesszel, de barmelyik elbeszAIAsenel gyengAbb. Most, ahogy visszaemlekezem ra 6s fogalmazom, rAddbbenek, hogy a szoba, aho! App frok — a villanyir6gAp szemben az ablakkal, melyen At kdretleniil is bearad a Karib-tenger —, ez pont olyan szoba, amilyent az Alombelinek kepzeltem: negyszogletes sima meszelt fal, egyetlen ajto es ablak, semmi tobb butor csak egyszeru agy 6s az Ajjeliszekreny az AbresztddrAval, mely liddrcesen ismetlddik az dsszes alombeli szobaban, de csak a valdsAgban cseng. Ahogy mindezt magam eldtt latom, rajovok, hogy nem Borgestol valo a mese, messzebbre nyulik a gydkere, Franz Kafkatol szarmazik. Akarhogyan is van, sohase irtam meg, 6s talan ez a legfdbb erdeme. Nemcsak ez maradt megfratlan, nem is egyediilAlld eset az irodalomban, az irdk bdvelkednek megiratlan mflvekben, melyek sokszor talan jobban sikeriilnAnek a megirtaknal. Erdekes, hogy ez a vegtelen sok megfogant, de meg nem sziiletett tortenet — bar lathatatlan es egyik teljes kiadasban sem szerepel — megis fontos resze az ird alkotasanak. A sajAt AlmAban elveszett ember tortenete utAn, egy kdsdbbi korszakban sokaig tervezgettem egy elbeszdlest, melynek csak a cime volt meg. „A vizbefult kagylokat hozott nek(ink“. Emlekszem, hogy egyik gorbe estenk alkalmaval Pilar Ternera oromtanyAjAn elmondtam Alvaro Depeda Samudidnak, mire o megjegyezte: „Ez a cim olyan jd. hogy mese se kell hozzA.“ Csaknem negyven ev utAn meglepett, mennyire telibe talAlt a vAlasza. TAnyleg, a csuromviz orias ma is csak a megiratlan tortenetek Allovizebol merul fel, amint ejnek idejen, teli marokkal szornA a kagyldt a gyerekeknek. Viszont sok idot elvesztegettem a kiserletezdssel, hogy a geprombold ember tortdnet6t megirjam. Tulajdonkdppen ez is egy uj vAltozata left volna a rontas-tdmAnak, mely szuntelenul fogva tartott. A rontd ember, vAndorlAsa sorAn egy kezmuves faluba erkezett es valaki utAn erdeklddott egy traktorostol. Ezek utan a mester bArmit is probAlt, a traktor nem mukdddtt tdbbd. Ugyanez tdrtdnt a szabond varrdgdpdvel, aki nek kicsit kesobb ugyanazt a kdrddst tette fel, es mindenfele-fajta gep erre a sorsra jutott, ha csak kozeledett a mesterukhoz. Sok-sok variAcidval probAlkoztam, mig csak az drangyal — aki ugyancsak rosszul buzgdlkodik a konok irdember kdrul — a vilAg legegyszerubb magyarazatAval meg nem gydzdtt, hogy ne erdlkodjem hiAba, mert a mese nagyon rossz. Viszont mindig nagyon jdnak hittem egy mAsikat, melyet ugyancsak kdptelen voltam megirni. Arra cdlzok, amelyet Cadaquesben gondoltam ki, egy delutan, amikor orjitd eszaki szel duhongott, a Costa Brava legszebb es jelleget hiven megdrzo falujAban. Mikor mAr harmadik honapja tombolt az a kegyetlen szel, hirtelen megszAllt a vakitd kinyilatkoztatAs, hogy soha nem tdrhetek vissza ebbe a faluba, mert ez az Aletembe kerulne. Elbeszelesem hosdt Aveken at ugyanaz a szorongas tartotta hatalmaban, mig BarcelonAban, egy ejszakai mulatozAs sorAn el nem meselte a barAtainak. 6k a legjobb szAndAkkal ki akartAk gyogyitani felelmdbdl: a kutyaharapAst szdrevel, eroszakkal kocsiba ultettdk As mdg aznap ejjel Cadaquesbe hajtottak vele. A babonAs rettegdstdl benultan ult vdgig az uton, de mikor a hegyi szerpentin utolso kanyarulataban felragyogtak a falu lampAi, kitepte magAt barAtai karolasAbdl, As a szakadAkba ugrott, mert kAptelen volt elviselni a megerkezdstdl vald rettegAst. FAIbe-szerbe maradt annak a lAnynak a tortenete is, aki hosszu evek sorAn kereste a ferfit, aki egy parkban megeroszakolta, mig rAdobbent, hogy azert kutat utAna, mert nem tud nAlkule elni. Elvetelt azoknak a gyerekeknek a meseje is, akik osszeeskiivAst szottek, hogy megdljdk a kirAlyt As vAgul mdrgezett cukorkAval sikerult a tervuk; meg azokA a gyerekekd, akik megoltek egyik tarsukat, aki mindig mindent tudott, mert nem birtAk elviselni az okossAgAt. Volt egy, amit befejeztem: egy ferfirol szolt, aki, hogy a baratait megijessze, bebujt egy pAncelba egy tivornya alkalm Aval es tobbe nem tudott kiszabadulni be- Idle, igy abban Alte le hAtralevd Aveit, kdsd oregkoraig. Mar publikAIAs eldtt allt, mikor elolvasta egyik barAtom As tudtomra adta, hogy a harci vdrt nem egy darabbol All — mint addig hittem —, hanem darabonkAnt oltik fel, mint a torrerok gAladltozetet. Igy hAt ez is, akArcsak sok mAs mesAm, megArdemelt hajdtorAst szenvedett az elsullyedt mesAk tengerAn. Egry Katalin forditasa
