Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-22 / 8. szám
guardiaval, meg hat darab csakanyos ferfiuval. — Hat tik? — mereszkedik rajuk Zia Nia. — Mi joban jartok? — Mink bizony utcat igazitunk, Zia, — mondja az ispettore. — Ejnye, hejnye, — csovalta meg a fejet Nia neno — meg ilyent se hallottam. De csak mindenre raertek! Hat aztan, hogy igazitjatok az utcat? — Ugy, Zia, hogy lebontjuk ezt a te hazadat, mert nagyon kiugrik az utca sorjabol. Kuldott mar teneked efelul a borgomastro eleg frast, de te mind hallatlanna tetted, hat most mar elkuldott minket. Zia Nia eros, zdmok menyecske, az ispettoret akar megdagaszthatta volna, ha negyszemkozt kapja, de mar a bakteroknak, meg a csakanyos embereknek megse mehetett nekik. De nem is volt az neki eszeagaban sem, inkabb betessekelte oket a kuszobrol a tavernaba. — Ami parancs, parancs, annak eleget kell tenni. De mar ehgyomorral megse fogjatok hozza, harapjatok egyet elobb, ti perdigiornok. Ha az embert fiistolt asinelli-vel kinaljak, akkor azt se banja, ha lenaplopozzak. De a fiistolt tengeriszamarkat nagyon sok szalkaval ruhazta fol a jo isten, az csak akovitaba aztatva iidito eledel. Az elso butilianal azt mondtak az emberek, hogy kar ezert a szep hazert, de ami rend, az rend, aztan az angoloknak mas az fzlesuk, azok beszeltek tele a borgomastro fejet. A masodik butelianal azt mondtak, hogy de bizony ok inkabb a borgomastroba vagjak a csakanyt, mint ebbe a szep hazba. A harmadiknal aztan mar nem mondtak semmit, mert ki az asztal tetejere borulva szenderedett el, ki az asztal alatt hiizta a bort. Zia Nia meg csak ezt varta, akkor elohuzta a nagy ketkereku lettigat, abba befogta az oszvert, iilesnek foltett ra egy szal deszkat, a hata moge behajigalta a nyolc gyereket, azzal a nyaka koze szedett a mu/o-nak s most mar uccu neki a vilagnak! — Mammina, mammina! — riadoztak a gyerekek, ahogy nagyokat zokkentett rajtuk a kola a meredek lejto sziklatuskoin. Zia Nia hatracsapott az ostorral, a gyerekek elkezdtek bogni, ettol az oszver kotyagosodott meg s most mar ugy nekilodult a zorgos kolesszal, mint a veszett sarkany. Az emberek mindeniitt szajtatva neztek utanuk s akinek raero ideje volt — az pedig itt mindenkinek van, — az mind a nyomukba szegddott, kfvancsian arra, hogy mert akar Zia Nia kikocsikazni a vilagbol. A furfangos neno pedig eppen ezt akarta, a mentiil nagyobb spektakulumot. Mire odacsbrompolt a rossz kocsi a municipio ele, akkorara az angol kiraly ofelsegenek tobb alattvaloja is odacsodiilt s a nagy zorgesre, larmara, gyerekorditasra ijedten szaladt ki a borgomastro is a porticusba. — Mi dolog ez, asszony? Kie ez a sok gyerek es mit akarsz veliik? Zia Nia leugrott az ulesrol, internacionalis asszonygesztussal a csipojere tette a kezet es raszikrazott a szemevel Liguria gyongyenek leghatalmasabb urara. — A nyolc gyerek eddig az enyim volt, de ezutan a tied lesz, borgomastro, mert ha lebontatod a fejuk felol a hazat, akkor vidd oket a te hazadba es ezutan keress nekik kenyeret te! A borgomastro visszaugrott a szobajaba es nem telt bele egy miatyanknyi ido, Zia Nia mar sigillo-s frast kapott rola, hogy az o eleteben senki a hazahoz nyulni nem fog. Ha Cornelius Nepos ezt megerte volna, Zia Nia bizonyosan a Gracchusok anyja melle keriilne a kozepiskolai oktatasban. C-----------------------------------------------\ Mi annak a kotetnek a cime, amelyben Mora Ferenc hires olaszorszagi utirajzai jelentek meg? Azok kozijl, akik e kerdesre helyes valaszt kuldenek szerkesztosegiink cfmere (Radlinskeho 27, P.O. Box 66., 811 07 Bratislava), harman konyvjutalomban reszesulnek. Varjuk megfejteseiket! X._________________________> Nemere Istvan Te Eletem szurke volt, homolyos. Gondolataim esofelhok. Egesz enemmel a sivar foldet markoltam, lapulva. Az ellensegek tengeren nem volt baratsag-part. Magamban kuszkodtem a szellel. Aztan jottel Te, feny. Felkelt a nap, a hideg fajo emlekke zsugorodott. Beledneztem, ember. Novekszik a zatony a folyo sodraban, rarakodnak ujabb es ujabb hordalekok. Vegul kizdldul, sziget szuletik. Igy nott bennem az erzes. Ha messze vagy, elsorvad a szivarvany, elhalvanyul a fak zdldje. Nezem a levegot, faj. Mindegy, ki szol, mit mond. A viragok ordmdt nem adnak, allatok szeretnek, de belul tires vagyok. De aztan itt vagy, velem. Szarba szokkend gabona, bologato rozsa, neveto felho. Surrano patak, szentely-fa, orvossag. Szavad keves, halk. Sulya van. Gondolatod enyemmel talalkozik, mielott kimondanad. Ramnezel, radnezek. Latsz engem. Olyannak, milyen vagyok. Es ezt rajtad kfviil senki sem latja. Latlak. Tudom, ki vagy. Erezlek. Semmink sines. Annyi sem, mint masoknak. Keves a targy, mely minket szolgal. De nekem adtad a zenet, a szineket, a formakat. A Szepet. Halas vagyok, es kovetelddzd. Akarom, hogy velem legy. Varazslo vagy, ki foglyul ejtettel: csak Veled hallom a dalt, csak Veled latom a szfnt. Bator vagyok, kitarto, jo. Veled. Ejjelente itt alszol mellettem. Erzem tested meleget, mar nem felek ebredni. Itt vagy. A nap, mely arcoddal kezdodik, nem lehet szomoru. Neha ugy erzem: leeitem egy eletet, elotted. A masikat Veled kezdtem. Ne legyen tobb, eleg mar. Hegyek mosolya, erdok sohaja. Tenger olelese. Enyem vagy. Nem uvdltbm vilagga, nem harsogom hegyeken allva. Csak magamhoz vonlak este, feltollo melegseg hullamaban, s halkan mondom: szeretlek. Maradj velem. Vegig, az utolso napig. Karolyi Amy A kolto es a varos Itt nem lehetne annyit sirni, hogy fu nojon a por helyen itt szulakka valtozik a rozsa s aki gazdag volt: szegeny nines sivarabb mint egy poros akacos ezt adomanyozta neki a Varos. Vagy talan szaradt csontjabol a por, mi megtelepszik a leveleken? itt nem lehetne annyit sirni, hogy pazsit gyepedzzen a sirhelyen ez nem egy angol temetd, vagy baberbenotte romai, elkeruli a csalogany, itt csak verebet hallani, pici jacint es gyongyvirag helyett a kolto csontjai csak port nevelnek. Ha ugyan neve alatt a csontja van. Fekvo sirkbvek, zurzavar, kozel es tavol nines viragos akar egy hutlen szereto ugy bant el Vele es magaval a Varos.
