Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-04-22 / 8. szám

Mora Ferenc 23a I23a fe33afe®DWM®a S. Margherita di Ligure, aprilis. Liguria gyongye rivierai fogal­­mak szerint, eleg jelentekeny hely. Nem hiszem, hogy tizendt­­szor bele lehetne rakni Tapeba, legfoljebb tizennegyszer es akkor mar csak annyi hely maradna, hogy legfeljebb meg Portofinot es San Nicolat lehetne beleszoritani. Hogy milyen kicsire szabtak ezt a Santa Margheritat, abbol latni leg­jobban, hogy csak harom temp­­lorn van benne. Hotelja van tizen­­het es uccaja ketto. Mindez a Reisefuhrerekben is megtalalhato, van azonban ket nevezetessege a falunak, ami tudtommal meg eddig sehol sines foljegyezve. Az egyik az, hogy van egy Viktor Emanuel-szobra, amelyrol a kbzhit azt tartja, hogy mikor a deli harangszot meghall­­ja, akkor mindig megemeli a ka­­lapjat. Ami nem kis dolog, mert pofoncsapott bronzkalapja van es az lehet vagy fel mazsa sulyu. Igaz viszont, hogy bronzkarja is van a kalapemelgeteshez. Mar most ebben az az erdekes, hogy Szegeden szdrdl-szora ezt meseli a kulvarosi nemzet a Ti­­sza-szabalyozo Vasarhelyi Pal mernok szobrarol. Valamint Bod Peter is azt irja a Szent Herteokrates-ben — ilyen messzi­­rol nem tudom a pontos cimet a ketszazesztendos konyvnek, — hogy Rotterodamus varos piacan ama nevezetes Rezman, vagyis Erasmus doktor szobra mindig becsapja a kezeben levo nyitott rezbibliat, valahanyszor meghallja a deli harangszot. A dologban persze az a huncutsag, hogy so­­hase hallja meg a harangszot se a rezdoktor, se a rezmemok, se a rezkiraly. Es aki erre ra nem jon, azt kinevetik Szegeden is, Rotter­damban is, meg Santa Margheritaban is. Egy notara megy az egesz vilag. A masik nevezetessege az a je­­len levelem datumaban jelzett helynek, ahova reggelenkent at­­setalok Rapalldbol, hogy ma talal­­tam benne egy hazai lapot. Ott fe­­kudt a Giardino Publico marvany­­locajan. Nem kell mondanom, hogy nagyon megorultem neki es az elso percben azt hittem, hogy ezt egyenesen nekem hoztak ha­­zulrol az angyalok. Otthon nem vagyok en ilyen naiv, de itt ugy korul van veve angyalokkal az ember, hogy egesz termeszetes­­nek tartja az ilyen szivesseget, Mihelyst azonban eppen a tulaj­­don tarcamban paprikas szalon­­nara valid ujjlenyomatokat talal­­tam, mindjart lattam, hogy rossz nyomon jarok. (Notabene: a tar­­camra a sajtdhibakrol ismertem ra.) Mindegy no, ismeretlen honfi­­tarsamnak mindenesetre halas kbszonetet mondok e helyen, szives feledekenysegeert, amely­­lyel hozzajuttatott ahhoz az brom­­hoz, hogy otthon erezhettem ma­­gam a verrel viragzo kameliafak alatt. Fokepp azert ereztem ma­­gam otthon, mert az ujsag eppen negyhetes volt s en otthon se igen szoktam frissebbnek olvasni az ujsagot. Olyan oreg ujsagironak, mint en vagyok, meg lehet ezt bo­­csatani s kulonben szegeny edes­­apamat, az oreg szuesmestert is mindig csak viselt subaban lat­tam, holott o maga esupa uj suba­­kat csinalt. Kohecselds napom leven, elo­­szor termeszetesen az idojarast neztem meg, mert mar kezdek belejonni a kohbges lelektanaba. Ha azt hallom, hogy otthon jobb ido jar, mint itt, akkor mindjart erot vesz rajtam az elkeseredett koho­­ges, de mihelyst arrol kapok hirt, hogy otthon sokkal jobban kdhog­­nek, mint itt, azonnal elhallgatnak a mellemben mindazon hangsze­­rek — hegeduk, cimbalmok es harfak —, amelyeket csaladi kor­­ben becezo neven cinicaknak hivunk. Most is mindjart megnyugod­­tam, mihelyst azt olvastam, hogy otthon fujdogal a szelecske es ho­­sullyedes varhato csapadekkal. Ezen follelkesedve olvastam az­tan el annak a gyuroi postasnak a tortenetet, akit majd agyonvertek az ismeretlen tettesek, mert nem fogadott szot a hatosagnak es nem bontotta le a hazat. Hat ez olyan szep tortenet, hogy most mar nem is olvasom tovabb az ujsagot, mig olasz parjat nem hasitom ennek a tdrtenetnek. Ez lesz a Zia Nia historiaja. Zia annyit tesz, hogy »neni«, a Nia pedig a Szidonianak a megro­­viditese, Zia Nia tehat nem egyeb, mint Szidi neni. Szidi neni Magya­­rorszagon is elegge ismeretes szemely, mindenki tudja rola, hogy o elotte nem mer Berci pa­­ros csokot adni. az idevalo Szidi neninek azonban mas jelessege van, noha az szinten a parossag­­gal fijgg ossze. Zia Nianak a gye­­rekei szulettek parosaval. Eldszor szuletett neki ket fia. Masodszor szuletett ket leanya. Harmadszor szuletett ket fia es ket lanya. Hogy aztan negyedszerre mi tor­­tent volna, azt nem lehet tudni, mert a negyes keresztelo utan nemsokara Zio Ignazionak az az erthetetlen gondolata tamadt, hogy o megfiirdik a tengerben. Meg is tette, bele is fulladt. (Egyi­­ke a legritkabb halalnemeknek az olasz falusi nepnel; aki csecse­­mokoraban bele nem fullad a fiirosztoteknobe, azt kesobb nem fenyegeti enemu veszedelem.) Zia Nia folvette a vedova nevet es rangot es viseli ot ev ota be­­csulettel. Nyitott egy kis bottiglieriat es abban meri a vino cattivo-t. (Az olaszoknak — az is­­ten tudja, milyen eszmetarsitas reven — a viharos tenger es a rossz bor egyforman cattivo.) A halaszok es barkasok igen kulti­­valjak is a csardat, mert nagyon jo helyen van, ket penzio-palota ko­­ziil kozvetlenul a tengerbe ugrik ki, ugyhogy az ajtajan kitantorgo hazafi kozvetlenul a csonakjaba eshet bele, ami olyan szep beren­­dezes, hogy a legdragabb hotel­­ben sem talalhato. Tortenik azonban egyszer, hogy mikor Zia Nia eppen a reg­­geli pappa-t kanalazza szet a nyolc gyereknek, bealh't hozza az ispettore, ez olyan utcakapitany­­fele hivatalos ember, ket

Next

/
Oldalképek
Tartalom