Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-22 / 8. szám
- tankonyveink szinvonalaert A tankonyvrol irni halatlan feladat. Ez ugyanis - akarcsak az iskola - minden izeben nyitott vilag, nyitott rendszer, mely keresztul-kasul egybekapcsolodik az ot koriilvevo kozeggel. S eppen itt lappang a nagy kerdes: kivanatos-e, hogy ugy zuduljon ra az iskolara, es ugy preselodjon a tankonyvekbe a mindennapisag minden nyersessegevel, ahogyan azt az elmult evtizedekben lathattuk, es meg ma is tapasztalhatjuk. A szocializmusban „a kutya nem ugat“? Az dtvenes evek elejen, Dunaszerdahelyen, egy modszertani napon, amikor a jaras mintegy 100 also tagozatos tanitojat egy vendeglo megkopott baltermeben zsufoltak ossze „fejtagftasra“, a nagy lendulettel beszelo retor az „aktualizacio“ fontossaganak magyarazata kozben, tullott a celon. Tudniillik a tomondat modelljei a nepiskolakban emlekezet ota ezek voltak: A kutya ugat. A macska nyavog. Az eldado megszallottsagaban igy szolta el magat:....es jegyezzek meg kerem, hogy a szocializmusban a kutya nem ugat es a macska nem nyavog." Az elszdlasbol szolas lett. Ezzel szoltuk meg a problemakat leegyszerusftdket, a mindent es mindenkit tullicitalokat, a „kristalytiszta bizonyossagok hiteben" eloket, meg azokat is, akik a szakmai elmelyedes helyett inkabb politikai hatszellel akartak „befutni“. Illyes azokban a sztalini evekben ezt irta: „... ha az iroasztal laba mozog, akkor nem lehet irni". Nyilvan ervenyes ez a tankonyvekre is, mert ha a tarsadalomban zajlo valtozasok minden izeben es szegleteben egyetemes az instability erzete, akkor ennek nyoma torvenyszeruen ott van, ott kell legyen a tankonyvben is. Miert nem lehet a verebbol mintamadar? Az otvenes evek dogmatizmusaval ellentetben a hatvanas evek reform-pedagogiai koncepciojaban - ha arrol lefejtjuk a korszellem kotelezoen eloirt rarakodasait -, szakmai szempontbol, mar kevesebb volt a baj. Hiszen azok, burkoltan ugyan, de az europai - nalunk foleg a sved es a dan - altalanos kozoktatasi elkepzeleseket is tukroztek. Ennek lenyege az volt, hogy a tanulok ne csak lexikalis tudasanyaggal ismerkedjenek, hanem szeressek meg a tantargyat. A tantargy a multban a tanulas szempontjabol zsakutcat jelentett. A tanulok az adathalmazon elvergodtek egy ideig, s ott, ahol mar csak a falat kellett volna ledonteni, hogy a tantargy tanulasa elvezette, a faradsag szenvedellye valjon, ott megalltak. Ajo elkepzelest a tantervek, es ennek kovetkezteben a tankonyvek is, egy inkabb utasitasosan taszito es nem a sziv pedagogiajanak megszerettetoen vonzo formaja kovette. Ha merleget akarnank kesziteni, bajba kerulnenk, mert - sem a multban, de talan ma sem - lehet megallapitani a felelosseg fokat. Nem lehet igazan tudni, hogy hoi es ki szurkitette, tette muszajtanitasosan iskolaizuve a tankonyvet. Teny: a tankonyv nem a tanito szamara irodik, de a pedagogus es a tankonyvek korul babaskodo „velemenyezok“ segithetik, de meg is buktathatjak az emlitett elkepzelest. Ugy latszik, semmi uj nines a nap alatt. Mora Ferenc jut az eszembe, aki egyszer, meg a huszas evekben, tankonyvet is irt. A derusen keseru tortenetben az iro elmondja, hogy eredeti, azaz nem kilenc konyvbdl egy tizediket, akart irni. A keziratban nem volt ket sornal hosszabb mondat, amely egyszeri olvasasra ertheto ne lett volna. Forradalmi valtoztatasa, hogy az eddigi mintamadar helyett a verebet tette meg mintamadarnak, mivel ezt a szurke kis madarat a varosi gyerek is ismeri. A konyvet sokan biraltak - az eredmeny lesujto volt. Mindenki mindent kifogasolt, ezernyi hibat hanytak a szerzo szemere: magyartalan, hianyzik belole a pelikan stb. Az egyebkent egymasnak diametralisan ellentmondo biralok egyben tokeletesen egyetertettek: a verebbol nem lehet mintamadarat csinalni. Mert elvegre is, nem azert tanitott az ember 10-20 evig tyukot, hogy palyaja vegen o maga kenyszeruljon tanulni verebet!... A megtett ut A szlovakiai magyar pedagogusok a semmibol teremtettek a korhoz merten egy magas szinvonalu tanijgyet. Ez nem frazis! Igazolja ezt a szinte minden kozsegben meglevo reprezentativ iskolaepulet, es az iskolak anyagi felszereltsege is. A nemzetisegi iskolakat sujto minden „6rdkz6ld“ gond es baj ellenere, Szlovakiaban a hatvanas evektol a magyar tanitasi nyelvu iskolak minden tanuloja, minden tantargybol, minden tankonyvet a kezebe kapott. A termeszettudomanyi tantargyakbol ugyanazokat a magyar nyelvre forditott tankonyveket, amit a cseh vagy a szlovak iskolakban hasznaltak. A Szlovak Tankonyvkiado Magyar Kiadvanyok Szerkesztosegenek dolgozoi - mostoha korulmenyek kbzott ugyan, de aldozatosan vallaltak az ezzel jaro megterhelo tobbletmunkat. Messze meghaladna ennek az irasnak a keretet, ha csak az un. eredeti, tehat a nem forditasos, zomeben nyelvi, irodalmi, enek-zenei es mas tantargyak tankonyveinek, a modszertani es tudomanyos igenyu kiadvanyoknak a szinvonalat akarnank ertekelni. Csupan egy-ket kiragadott pelda: az 1966-os szkopjei (Jugoszlavia) UNESCO tankonyvkiallitason a magyar tanitasi nyelvu alapiskolak 5. evfolyama szamara irt Barta- Drexler illusztralta tankonyvet masodik dijjal jutalmaztak. A volt Csehszlovakiaban elsokent alkalmaztuk a Saint-Cloud-i, audio-vizualis, strukturalis-globalis modszert. S ha az otvenes evekben meg elhangozhatott „a kutya nem ugat“-szeru szimplifikalo mondat, a hatvanas evek derekan mar F. de Saussure es Chomsky a kornak megfelelo, tudomanyos nyelvszemlelete alapjan koncipialtuk nyelvi kiadvanyainkat. peldaul, a szlovak nyelvet a vilagszintu Guberina professzor nyelvoktatasi modszerevel alkottuk meg az 1. es a 2. evfolyam reszere. A Kepes Nyelvkonyvben a magyar anyanyelvu tanuloknak a magyar es a szlovak nyelv osszevetese alapjan, a legjobban megfelelo szlovak bazismondatokbol indultunk ki. Az ezeken vegrehajthato nyelvinyelvtani muveletek - a helyettesites, a kapcsolas, a bovites, az atalakitas stb. - segitsegevel tanitottuk a szlovak nyelvet, eredmenyesen. Ez a kiadvany volt az egyetlen alapiskolai tankonyv Csehszlovakiaban, amit „dollarbvezetbe“ exportaltunk. Sajnos az 1968- as esemenyzuhatag elmosta az europai, a megkezdett olasz- es nemetorszagi hasznositas lehetosegeit. A sikeres kiadvanyok tovabbi hosszu sorat lehetne es kellene meg megemliteni. Remelem, hogy az arra illetekesebbek ezt majd a kdzeljbvoben megteszik. Teny: a szerkesztoknek a kiadvanyok minden egyes lapjan tobbfrontos harcot kellett megvivniok. Meg kellett harcolniok a moraferenci „tyuk es vereb", a szimplifikalo-vulgarizalo „a kutya nem ugat" es nem utolsosorban az illyesi, „ha az iroasztal laba mozog“-szeru problemak tomkelegevel. A harcot becsulettel megvivtak, meg akkor is, ha a sok-sok csatarozas kozul, torvenyszeruen, egyet-egyet el is vesztettek. MOZSI FERENC
