Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-08 / 7. szám
?okan ingerkednek, ha valami bizonytalannak latszik; de vannak olyan emberek is, akik ugyanakkor remenyt latnak mosolyogni. Nehez megmondani, hogy kinek van igaza, mert hiszen beszedes peldat ugy az egyikre, mint a masikra konnyen talalhat barki. En megis azt mondom, hogy a bosszusag es a remeny vegyulve fekszik a bdlcsoben, mint ahogy nemely patak medreben a homok es az arany. Itt van peldanak okaert ennek a csalafinta nyulnak a tortenete, amely lllod kozsegben esett meg, az egyik husvet alkalmaval. Vagyis mi tortent? Szombat este leven, jokedvu tarsasag mendegelt a falu utcajan. Csacska beszeddel es nevetgelve mentek ugy tiz ora tajban. A foszlanyos felhok megszurtek a hold vilagat, de az utcai lampak bar eleg gyeren allottak, adtak nemi viiagossagot. Hat ahogy mentek ebben a takarekos fenyben,egyszer csak elkialtotta magat valamelyik: — Ni, egy nyul! — Hol van?! Abban a pillanatban valahanyan megalltak, es a hirtelen szavak bromszeleben ugy forogtak, mint a szelmalom. De a nyul mar elfutott, ha ugyan volt. Ha nem volt, akkor csak trefa volt. Ha ellenben megis volt, akkor az Ustoki Gabor kapujan ugrott ki, s a derengo vilagossagban ugy oda lett egy szempillantas alatt, hogy csakugyan nem volt. Az eset mindenkeppen talanyos. Ellenben egeszen bizonyos, hogy a kapu mogbtt, ahonnet a nyul kiugrott volna, ott valoban Ustoki Gabor lakott. A faluban, sot a kornyeken is mindenki ismerte ezt az Ustokit, aki jo hfrben allott. Mint embert is becsultek, s mint bognarmestert ugyanvalost. S volt neki egy lanya is. A lany tizennyolc evet tbltott marciusban, vagyis erne tortenet elott valamivel. Kulonben szoke volt, szeme a mely forras zold es kek szfneben valtozott, s aranylo hajat lobogtatva szerette viselni. Kedveskedve Zsokinak neveztek. Hat ennek a Zsokinak, nagyon helyesen, sokan tettek a szepet. Voltak erne szeptevok kbzott, akik csak almodoztak rola, de kegyeibe furakodni mulasztottak. Olyanok is voltak, akik palastolvan erzelmeiket, csak hetyke es kurta szavakat vetettek oda neki, ha az utjuk eppen osszeakadt. Akadtak holdvilagos lovagok is, akik a haz elott setalva a szivuk kelyhet ugy tdltdttek teli boldogsaggal. Mindezek remenye pokhalon fiiggott.
