Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-08 / 7. szám
Wsiss>bSb@Oss Mit nyujtott - utravalokent - a Galantai Magyar Gimnazium? Sokszor, nemcsak kerek evfordulo kapcsan, felotlik bennem e kerdes. Leginkabb annak az eronek a forrasait kutatom gyakran, amely evtizedek fordulasaval is el, fesziil bennem. Az alma mater valodi erteket a diakok ertelmebe, erzelmebe plantalt, az evek fordulasaval kiteljesedo cselekvokeszseg hatarozza meg. Hozzam hasonloan, sokan koszonhetnek ilyen ertekeket a galantai gimnaziumnak. Emlekszem, a gimnazium diakjaikent csodalatos gyorsasaggal sajatitottuk el az eletigazsagokat tartalmazo jelszavakat, amelyeket ballagaskor, a tanev vege tele emlekkonyvekbe, a dfszesen korulrajzolt tablara irtunk. Igy igyekeztiink jokivansaggal, tanaccsal, utmutatassal szolgalni az iskolat elhagyo, vagy az evfolyamunkat kbveto iskolatarsak szamara. Tobbsegeben uniformizalt, kozmondasszintu gondolatok voltak ezek a jelszo-tanacsok, am arra jo szolgalatot tettek, hogy hamar rajojjunk: az elet sokkal bonyolultabb, rutabb es tundbklobb annal, hogy szolasokkal jellemezhetnenk. Ember-, diakkozpontu volt a gimnazium. A tanarok felneztek azokra a diakokra, akik teljesitmenyukkel kiemelkedtek a kozepszerusegbol, netan baberokat szereztek az alma mater szamara. Az egeszseges versenyszellem (nemcsak sportban) ott elt az iskola falai kozt. Elmenykent maradtak meg bennem a gimnaziumon kivul is nagy visszhangot kelto foldrajzi vetelkedok, szavaloversenyek, sportkuzdelmek. Nagy dolog volt az iskola konnyuatletikai ranglistajara felkerulni, amely az egyeni szamokban a mindenkori legjobb eredmenyt elero diakokat tartotta szamon. A mar negyed evszazad kodebe veszo emlekek kozt kutatva alig akad fajo-szomoru elmeny, hogy a gimnaziumban megalaztak, lelkunkbe tapostak volna. Ez az emberien tisztesseges, a tanari kar tobbsege reszerol szinte partneri viszony onerzetunket erosi'tette, az erettsegi utan is hosszu evekig visszacsalogatott benniinket. A gimnazium nyujtani tudta a toltetet, hogy, hacsak negyedorara is, bekopogjunk a tanariba, szot valtsunk az osztalyfbnokkel, tanarokkal. Lokalpatriotizmust nevelt belenk az iskola. A munka, a szuntelen tenniakaras, alkotas kategoriait mindig is meghatarozo ertekkent kezelte. Felneztunk a teremto ereju munka ertekrendjet koveto tanarainkra. Belenk oltottak a nyugtalansagot, a tettek, az alkotas igenyet, amely tobbsegunkben aztan felhajtoerokent mukodott. Felkarolt minden diakalkoto kezdemenyezest, biztatott, segftette onbizalmunkat. A matyusfoldi falu akkori bezartsagabol belenk szorult komplexusokat is fokozatosan feloldotta. A diakevekhez, az ifjusaghoz kapcsolodo termeszetes forradalmisag energiait is erzekkel tudta felszinre hozni az iskola. Osztalyunk, a harmadik A. peldaul nem egyszer fogalmazta meg velemenyet (az Uj Szo 1968-as tavaszi es nyari szamai bizonyitjak) a nemzetisegi kerdessel, a belpolitikai problemakkal kapcsolatban. A latni es lattatni akaras belso szuksegletet szereztuk meg itt. A gimnazium nyujtotta legnagyobb, s leginkabb idotallo ertek-elmenynek a gyokerekhez valo egyertelmu, vedogondoskodo viszony kialakftasat tartom. Ahogy szamba veszem 1968 elott es joval utana a galantai gimnaziumban erettsegizett diakokat, szinte mindannyiunkban jelen van a megtarto ero, a rendithetetlen identitastudat. Szinte eszrevetlenul, mesteri termeszetesseggel es konnyedseggel nevelte belenk a nemzeti ontudatot. Nem tudom, mikor eszmeltem ra, de teny, amikor erettsegi bizonyi'tvannyal a kezemben tetovan kileptem az iskolabol, azt nem tudtam, sikerul-e foiskolara kerulnom, kepes leszeke bizonyi'tani, egyben viszont rendithetetlenul biztos voltarn, vallalom a kisebbsegi sorsot, nemzetisegem sosem adorn fell Sokszor elgondolkodtam, sot a dunaszerdahelyi gimnaziumban heteves pedagogiai tevekenysegem jo osszehasonlftasi alapkent szolgalt, mibol ered a galantai gimnazium megtarto ereje? A recept titkat csak sejteni tudom. Egyertelmuen jol felkeszult pedagogiai kozosseg osszehangolt, egyiranyban hato tevekenysegenek az eredmenye. A tuzcsiholas mestersegenek tovabbadasa nemzedekrol nemzedekre. Az alma mater megtarto erejenek forrasai szamomra a korral lepest tarto pedagogus egyenisegek, az izgalmas-erdekes magyarorak, a mindig probatetelnek szamitb latinoktatas voltak. Az a szamtalan gimnaziumi es iskolan kfvuli elmeny — szarmazzon az az esztradcsoport szerepleseibol, avagy Magyarorszag tortenelmi helyeit erinto feledhetetlen osztalykirandulasbol —, amelyek hosszabb-rovidebb impulzusokkent allandoan hatottak, formaltak lelkivilagunkat. A gimnazium peldakkal es eszmenykepekkel szolgalt, lattatta a gyokereket, megmutatta helyunket, apolasukkal kapcsolatos kotelezettsegiinket. Mar a gimnaziumi evek alatt magatol ertetodove valt szamunkra: magyarsagunkat megtartani — szent termeszetesseg, s tenni is erte valamit — kotelesseg. A harmadik evezred kuszoben Europaban a kozeledes, az osszefogas gondolata kerekedett felul. Megsem archaikus ma Szlovakiaban a nemzeti fennmaradasrol beszelni, hiszen kulbnbozo formakban ismetlodnek az atgondolt, ravasz tamadasok a magyar iskolak ellen. S aki az anyanyelvi oktatast igyekszik korlatozni, az a nemzeti kisebbseg donto fontossagu megtarto ereje ellen tamad. Pedig a Galantan szerzett nemzetisegtudatunk sosem volt agressziv, nem terhelte ellensegkepp, s nem iranyult senki ellen. MAZSAR LASZLO
