Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-03-25 / 6. szám
’ttliu lull'll, Hl! IJ fit hti,-- • ‘ t "I ,t 11 j\ B32JJ£id “ jj^uJu - iunuJib Az oktatasi-nevelesi folyamat sikeressege sok tenyezotol fiigg. A tanfto nem tudja mindegyiket befolyasolni, de ismernie kell azokat es nem hagyhatja figyelmen kfviil. Az oktatas eredmenyesseget meghatarozza a tanulo egyenisege a tehetseget, a fejlettsegi szintjet, a tanulasra valo motivaltsagat, az egeszsegi allapotat, az akaraterejet, a tanfto szakkepzettsege, erkolcsi es jellembeli tulajdonsagai, valamint a kornyezet (az osztalytarsak es a tanftokhoz valo viszony, a jokedv, az optimizmus, az elert eredmenyek feletti brom, a nyugodt, de alkoto iskolai legkor), s az a kozeg, amelyben a gyermek el (a tarsai koreben valo ervenyesiiles, elegendo mozgas a friss levegon, a muveltsegi szint, a higieniai szokasok, a kiilsd pozitiv hatasok, a napirend, a kiados taplalkozas es meg egyeb tenyezok is). A csalad fontossaga A kozeg, amely a megfelelo erzelmi legkort megteremti, a csalad. Itt van lehetoseg arra, hogy a csaladtagok kozott kolcsonosen pozitiv kapcsolatok alakuljanak ki, mert ezaltal befolyasolhato a gyermek egeszseges fejlodese. Azok a valtozasok, amelyeknek iskolarendszerunkben lehetiink tanui, jelentos mertekben befolyasoljak a sziilok viszonyat az iskolahoz, a tanarokhoz. Mindezeknek ketiranyu kovetelmenyei vannak: az egyik az emberi kapcsolatok romlasahoz, ezek dramatizalasahoz vezet, a masik pedig - amint ezt a kulfdldi tapasztalatok is igazoljak - az iskola es a csalad szorosabb egyuttmukodesehez, a szuloknek az iskolai munkaban valo egyre szeleskorubb bekapcsolodasahoz vezet. Amikor a szulbk az iskolaval ellentetbe kerillnek, a tanftokra tovabbra is a hagyomanyos, direkti'v viszonyulasi mod jellemzo (szulbkhoz, gyermekekhez egyarant), igy a csalad es az iskola negatfvan viszonyulnak egymashoz. Ugy latszik, meg idobe telik, hogy a „szembenallb“ felek demokratikusan viszonyuljanak egymashoz). Ekkor majd a szulbk nem felnek elmondani bfralo eszreveteleiket, mert nem kell felteniuk a gyermekuket. Aggodalmaktol mentesen egyutt gondolkodhatnak majd a tanitoval, az iskolaval arrol, hogyan lehetne az oktatast bromtelive tenni, olyan iskolava, ahol a gyerekek sok mindent megtanulnak es illedelmesen viselkednek. Mindez a tanitok es a szulbk bizonyos fejlettsegi szintjet feltetelezi. A sziilok es az iskola Annak ellenere, hogy az intezmenyi es a kozmuvelbdesi neveles nem igen szeleskoru es a szulbk foglalkoztatottsaga is magas, tovabbra is a csalad az a kozeg, ahol a legtobb idot toltjuk. A csaladnak van az osszes tenyezok kozul a legnagyobb hatasa a gyerekek erkolcsi magatartasanak formalasara es az erzelmi eletere. Mindez azonban mit sem valtoztat az iskola fontossagan, viszont meg kell talalni az iskolai es a csaladi neveles kozti helyes kommunikacios modot. Hangsulyozni kell a gyakorlatban jol bevalt tenyt: ha a szulbk poziti'van viszonyulnak az iskolahoz, ezzel megkonnyitik a gyermek helyzetet. Eredmenyesebbek a tanulok, ha a sziilbket az iskola partnerkent kezeli. A nagyvilagban az iskola bevonja a szulbket a munkajaba, az iranyftasaba, a gyermekek ertekelesevel es gondjaival kapcsolatos kerdesek megoldasaba. Ezaltal megvaltozik a szulbk, a csalad viszonya az iskolahoz. Az egyuttmukodes konkret tetteken alapszik - nem pedig formalis elkepzeleseken, mint nalunk, ami termeszetesen kivaltja a szulbk ellenszenvet az iskolaval szemben. A kozos cselekedetek kepezik az alapot ahhoz, hogy a gyermek fejlodeseben a csalad es az iskola kozos felelosseget vallaljon. A neveles es az oktatas nem volna teljes a szulbk tevekeny reszvetele, valamint az iskola es a csalad kblcsbnos egyuttmukodese nelkiil. A pedagogiai gyakorlat eddig nem tiikrdzte azt, hogy a csalad nem csupan hozzajarul az ertekrend kialakitasahoz, hanem az iskolat is arra osztonzi, hogy e teren minel tobbet tegyen. Valasztek mar van... Nalunk meg ujdonsagnak szamitanak a kulonbozb tipusu - egyhazi, magan, allami - iskolak, amelyek konkurens helyet teremtenek. A szulbk altalaban az iskola hirneve alapjan dontik el, hova iratjak be gyermekuket. Ez a helyzet viszont arra kenyszeriti az iskolakat, hogy magas szinten mukodjenek. Az iskola sikeressegenek feltetele a tanitok felkesziiltsegetol is fiigg, azonban az erzelmektol mentes, az altalanos emberi ertekeket hangsulyozo kommunikacio is hozzajarul ehhez. Ertekrendszeriink is atalakulofelben van, a tanitoknak is hozza kell jarulniuk az ifju nemzedek ertekskalajanak formalasahoz. Az oktatasi-nevelesi folyamat celja az kell hogy legyen, hogy a tanulok megertsek a demokratikus es humanista ertekek fontossagat. A pozitiv eredmenyek annal nyilvanvalobban lesznek, minel szorosabb lesz az egyuttmukodes a csaladdal. Azok a sziilok, akik valoban erdeklodnek a gyermekiik sorsa irant, kozvetlen kapcsolatot tartanak az iskolaval, az egyes tanitokkal vagy nevelokkel, es keszek a segitsegnyujtasra, az egyuttmukodesre. Vannak viszont olyan szulbk is, akik tevekenyen segitik a gyermekeiket, de az iskolaval szinte egyaltalan nem tartjak a kapcsolatot. A harmadik csoportba sorolhatok azok a szulbk, akik az oktatas es a neveles teren meg a legkevesebbet sem kepesek megtenni a gyermekiik erdekeben. Hogyan valtoztathat ezen a tanfto? Elsosorban a pedagogiai „mestersegere“, „muveszetere“ tamaszkodhat, hogy a szulbket meggyozze a gyermekekre valo hatasuk fontossagarol. Az volna a helyes, ha a sztilb elerne, hogy a gyermek tudatositsa: nem a tam'tonak, nem is a sztilb kedveert, sot meg nem is a jo jegyek miatt tanui, hanem sajat erdekeben kell tanulnia. Ha a sziilo ugy iranyitja a gyermeket, hogy eleget kell tennie iskolai kotelessegenek, az onallosagra neveli, ha a sajat maga iranti felelossegerzet kialakitasara osztonzi, akkor tulajdonkeppen azt probalja elerni, ami egyben a tanitok celja is. Szlovakiaban meg e teren is sok a megoldando feladat. A pedagogiai karokon ugy kell felkesziteniink a jovendo tanftokat, hogy a szulokkel valo kommunikaciojuk minel eredmenyesebb legyen. Nem kis feladat. A kommunikacio javitasat nem lehet merni az iskolai rendezvenyek szamanak novelesevel. Meg kell talalni az egyuttgondolkodas formait. Jo, ha a tanfto megismeri a sziilbket es ennek alapjan sajatos modszert valaszt az egyiittmukodesre. Persze sok fiigg a pedagogus tulajdonsagaitol is. A sziilo bizonyara szivesebben beszel gyermeke problemajarol egy kellemes, nyilt tanitoval (aki nem kendozi el a gondokat, masfelol viszont kepes a gyermeket megdicserni es jo tulajdonsagait kiemelni), mint a tulsagosan mertektarto, zarkozott es bekepzelt pedagogussal. Az utobbival nem igen vagynak ujra talalkozni. Vegezetiil: a gyermek tanulmanyi eredmenyei szorosan osszefiiggnek a csalad es az iskola kapcsolataval, ezert a szulbk es pedagogusok kozt oszinte, kblcsbnos kapcsolat kialakitasara kell torekedni. TAMASNE GAL VIOLA
