Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-02-25 / 4. szám

Uedett nbuenqeinlc Nyari tozike (Leucojum aestivum — bledul’a letna) Ha aprilis vegetol junius elejeig nedves-tocsogos arteri reteken, vagy na­­gyobb mocsarakat korul­­olelo legelokon, esetleg ka­­szalokon setalgatunk, Del- Szlovakia minden nagyobb siksagan konnyen rabukka­­nunk egy kedves, harangvi­­ragszeruen bokolo, szep, feher, nagy es tobbviragu novenyre. Elso pillantasra hajlamosak lehetunk arra, hogy valamilyen nagyobb es keson viragzo hoviragot latunk, ami nem is olyan nagy tevedes, hisz az ama­­rillisz-felekhez (Amarylli­­daceae) tartozo tozikek va­­loban kozeli rokonsagban allnak a hoviragokkal, bar nem azonosak veluk. En­­nek ellenere a rokon tava­­szi toziket is sok helyen osszetevesztik a hovirag­­gal, mert nyilasuk ideje egybeesik az utobbival es kicsit hasonlftanak is. A nyari tozike sok mindenben kulonbozik a ritkabb tava­­szitol: joval kesobb virag­­zik, egy szaron 3-5-7 virag is lehet (a tavaszinal egy, ritkabban ketto), inkabb na­­pos, nyfltabb helyeken el (a tavaszi tozike elsosorban az arteri tolgyes-korises li­­getekben). A „mi“ szep kis feher viragunk csak ott tud megelni, ahol tavasszal bo­­segesen van nedvesseg es nyaron sem huzodik le a ta­­lajvfz szintje melyebbre ne­­hany centimeternel a ko­­tott, agyagos, reti talajban. Egyebkent hagymas no­­veny, tehat jol tud alkal­­mazkodni az atmeneti sza­­razsaghoz. Elviragzas utan is sokaig iiden zoldek nagy, landzsaszeru levelei. A nyari tozike letet ket te­­nyezo veszelyezteti. Egyik az emberi gyujtoszenve­­dely, amit nehez eszervek­­kel legyozni — pusztan bir­­toklasi vagybol sokszor Vidrafu (Menyanthes trifoliata — vachta trojlista) A hegyvidekeken ude lapreteken, a sfksagon in­kabb a tozeglapos mocsa­­rakban el ez az igen szep es feltuno vedett noveny. Barhol is latjuk, erdemes a kozeleben ovatosan lep­­kedni, hisz elohelyein a talaj rendszerint suppedekes. Vastag gyoktorzsei terjedel­­mesek es ahol surun no­­nek, meg az ember sulyat is elbirhatjak — de az ovatos­­sag itt sem art. A hatalmas es ude zold, oriasi loherere emlekezteto levelei hosszu szaron nonek ki a gyok­­tbrzsbol. Viragai pompaza­­tosak — a szirmok feherek, fodrosak, amelyeket lilas­­rozsaszin kehely olel korbe. Tudomanyos neve gorog eredetu „menyein“ azt jelen­marekszamra szedik cso­­korba, hogy nehany oraval kesobb majd hervadtan el­­hajitsak. Meg rosszabb, ha kiassak es hagymait szikla­­kertbe telepftik, ahol nem marad meg, mert elegendo mozgo viz hianyaban ki­ti, hogy „szep“, illetve „feltuno“, amit valoban meg­­erdemel. Csaknem egesz Europa­­ban elterjedt noveny, de a Karpat-medenceben mar inkabb „maradvanynove­­nyek“, azaz szaknyelven „reliktumnak“ szamft, mivel feltetelezheto, hogy a leg­­utobbi jegkorszakot koveto huvosebb eghajlat emleket orzi nalunk. Letet elsosorban elohe­­lyeink pusztulasa vesze­lyezteti, kulonosen a sfksagi lelohelyek tunnek el roha­­mosan. Mivel a gyogynove­­nyek regebbi jegyzekeiben is szerepel, sok helyen — a torvenyes vedelem es ve­­szelyeztetettseg ellenere — is tomegesen gyujtik, pedig mint gyogynovenyt, terme­­szetvedelmi okokbol, erde­­mesebb eszaki orszagokbol importalni, ahol gyakoribb es elterjedtebb. szarad, vagy a pango viz­­ben kirothad. Meg ettol is jobban veszelyezteti letet a nedves retek lecsapolasa vagy felszantasa. BOGOLY JANOS (a szerzo felvetelei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom