Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-09 / 3. szám

Kamaszok a nevelesrol Az Eurdpaban vegbement valtozasok az elet minden teriiletet erintettek, tehat a csalad sem kepez kivetelt. En­­nek kovetkezmenyei elsdsorban a 13—16 evesek kore­­ben nyilvanulnak meg leginkabb. A berlini Europai Mu­­velddesi Kozpont es a Szabad Egyetem eppen erre a kor­­csoportra osszpontosi'totta figyelmet. Felteteleztek, hogy az egyes orszagokban hasonlo gondok merulnek fel, s ezert 1993-ban ugy dontottek, Kelet- es Nyugat-Berlinen kivul tovabbi 10 nagyvarosra terjesztettek ki kutatomun­­kajukat. Ezek koze soroltak Pozsonyt is. A felmerest azo­nos kriteriumok alapjan vegeztek, hogy az eredmenyek osszevethetoek legyenek. A kerdoi'v 61, reszletekre kite­­ro kerdest tartalmazott, amelyet a gyerekek nevtelenul, a tanfto jelenlete nelkul valaszolhattak meg ket oran belul. Osszesen 309 fiu es 290 lany vett reszt a felmeresben, az alapiskolak 7-8., illetve a kozepiskolak 1-2. evfo­­lyamanaktanuloi voltak. A kerde­­sek a csaladdal, a tarsadalom­­mal, az iskolaval, a szocialis kor­­nyezettel kapcsolatos veleme­­nyukre vonatkoztak. Erdekesek a csaladdal ossze­­fuggo megallapi'tasok. A meg­­kerdezett gyerekek 86,3 szaza­­lekanak munkaviszonyban volt a mamaja. Az apak 3,6, az anyak 6,2 szazaleka volt munkanelku­­li. Figyelemremelto az a teny, hogy a tanulok 10,2 szazaleka nem tudta, a szuleinek tartos, il­letve teljes, vagy csak meghata­­rozott tevekenysegre es idore szolo munkaszerzodese van-e. Az apak 35,4, az anyak 37,1 szazaleka alkalmazott, az elob­­biek kozul 24,6 szazalek a vallal­­kozok aranya, a noknek viszont csak 7,8 szazalekuk valasztotta ezt a palyat. A megkerdezett gyerekek apjanak 48, az anyja­­nakpedig39,1 szazaleka diplo­mas. Ezek a tenyek azert figye­­lemfelkeltok, mert a gyerekek 15,6 szazaleka nem tudta, mi­lyen vegzettsege van a szulei­nek. Ez azt jelenti, nem talaltak idot arra, hogy a gyerekukkel a diakeveik tapasztalatairol, oro­­meirol, gondjairol beszelgesse­­nek. Vagy a gyerekeket nem er­­dekli ez a tema? Pedig a gyakorlat igazolja: a vegzosbk gyakran valasztanak olyan palyat, ame­­lyen szuleik ered­­menyesek. A megkerdezettek 43,7 szazaleka szeretne elvegez­­ni a foiskolat, egyetemet, mu­­szaki vagy pedig kozigazgatasi vegzettsegre va­­gyik. Hogy lesz-e allando munka­­helyuk, attol nem igen tartanak, ugyanis a jo kere­­seti lehetoseggel es a rovidebb ide­­ig tarto sikerrel egyelore megele­­gednenek. Hogy a gyerek teljes vagycsonka csaladban no-e fel, annak felnott­­korban nyomai maradnak. A meg­kerdezett tanulok 83,3 szazale­ka el szuleivel, de Pozsonyban minden 11. gyerek apa nelkul nevelkedik. Nalunk is — ugyan­­ugy mint szamos civilizalt or­­szagban — csokken a csaladtag­­ok szama. Alig van haromnem­­zedekes csalad, a fiatal hazasok mielobb onallosulnak, es egy, legfeljebb ket gyermeket vallal­­nak. Igaz, ha kevesebb a gyerek, jobb anyagi felteteleket biztosit­­hatnak szamukra, viszont a tobb­­gyermekes csaladban a gyere­kek megszokjak a kollektfvat es az egymasrautaltsagot. A szlo­­vak fovarosban a csaladoknak csupan negyedeben van harom gyerek, es a nagy csaladok szama rohamosan csokken. A lakaskorulmenyek is nagy­­ban befolyasoljak a gyerekek fejlodeset, magatartasat, visel­­kedeset. A felmeresben reszt­­vevoknek meglehetosen bo­­seges az eletteruk, hiszen ko­­zel negyven szazalekuknak sajat szobaja van. A szulokhbz valo viszonyuk­­ra vonatkozo kerdesekre adott valaszokbol kiderul: alapjaban veve jo az apahoz fuzodo kap­­csolatuk (a valaszadok fele kiva­­lonak minosi'tette), az anyjukhoz pedig meg tobbjuket fuzik igen eros erzelmi szalak. Ezek az „eredmenyek“ arra engednek ko­­vetkeztetni, hogy ezeknek a fia­­taloknak idealis csaladi feltete­­lek adattak meg. Rossz, illetve el­­viselhetetlen viszonyokra statisztikai szempontbol elenye­­szoen kis hanyaduk utalt. Szuleik nevelesi stilusat is ku- Ibnbbzoen fteltek meg a gyere­kek. Apa/anya nagyon segitettek, amikor szuksegem volt ra, vi­­gyaztak ram, tbrodtek vele, mit csinalok, mindig mellettem van­­nak, amikor kelI, soha nem bun­­tettek — igy jellemeztek az apak 50 es az anyak 33 szazalekat. Az un. szabad nevelesi stflust illeto­­en a kovetkezo alh'tasok a jellem­­zok: hagytak, hogy azt csinaljam, amitakarok, barati hangnemben beszeltek, annyi szabadsagot adtak, amennyit kivantam, orul­­tek, ha megbeszelhettuk a dolgo­­kat — a nyolcadikosoknak sok­­kal kritikusabb volt a hozzaalla­suk. Inkabb az apakra jellemzo ez a modszer, mig az anyakkal a szemelyes gondokra keresik a megoldast. Jgyekeznek mindig ellenorizni, nem hagynak onallo­­an donteni, szerintuk csak akkor vigyazok magamra, ha ok is mel­lettem vannak, nem latjak, hogy lassan felnotte valok“ — ilyen nezetek is elobukkantak. Elso­­sorban a hetedikesek „rottak f el“, hogy az anyjuk kisgyermeknek tartja oket, a nyolcadikosokat za­­varja ez a magatartas, es szeret­­nenek onalloan donteni nemely kerdesben. Ok mar probaljak on­­magukat is vizsgalni es ertekel­­ni. Tulajdonkeppen ebben a kor­­ban kezdodik meg a szulok es a gyerekek kozti kotelek lazulasa, es a fiatalok a szelesebb tarsa­­dalmi kapcsolatok letesftesere torekednek. Igyekeznek fugget­­lenne valni, es a novekvo kritika­­jukkal egy idoben nem hajlando­­ak feltetlenul minden kotelesse­­guknek eleget tenni. Meg­­nyilvanul ez a szemtelenseg bi­­zonyos formaiban, az engedet­­lensegben, sot a negativiz­­musban is, amely a csaladban es az iskolaban is tapasztalhato. Ez ad okot panaszra a szuloknek es a pedagogusoknak egyarant, es ennek alapjan gyakran kerul sor konfliktusra a felnottek es a serdulok kozott. A fiatalok nagyon oszinten nyi­­latkoztak a buntetesrol mint ne­velesi eszkbzrol. Tobbek kozott kifejtettek: apa/anya sohasem dicsert meg, nem tbrodtek vele, mit csinalok, ereztettek velem, terhukre vagyok, hogy nem ki­­vant vagyok, sosem voltak mel­lettem, amikor szuksegem volt rajuk, gyakran megvertek, nem segitettek, ahogyan elvartam to­­luk. Hianyoltak: a szulok a fontos dontesekkor nem alltak mellet­­tuk. A hetedikesek tobbszor pa­­naszkodtak a veresre, mint a nyolcadikosok. Az apak alkal­­maztak nagyobb reszt ezt a mod­­szert — tunt ki a felmeresbol. A gyerekek gyakran erzik a szulok sertodottseget, melynek nem ta­­laljak a gyokereit, es ezert erzik magukat feleslegesnek a csa­ladban. A serdulok nagyon erze­­kenyek a szulok egyes megnyil­­vanulasaira. Hianyzik nekik a di­­cseret es az elismeres mindket szulo reszerol. Ezt ugyanis osz­­tbnzo, poziti'v nevelesi modszer­­nek tartanak. DR. TAMASNE GAL VIOLA CSC. a Komensky Egyetem Pedagogiai Karanak tanara (A befejezes a kovetkezo szamban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom