Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-09 / 5. szám
A szegeny ember es a roka Nepmese Volt egyszer egy szegeny ember. Ennek a szegeny embernek ket okrocskeje s egy kicsi szantofbldje volt minden gazdagsaga. Ez a fold is messze. kint az erdo szelen volt; mikor termett gabonat, mikor nem. Elmegy egyszer a szegeny ember szantani, s amint szantogat, valami szornyu orditast meg keserves vinnyogast hall. Beszalad az erdobe, hadd lassa, mi van ott. Hat, Uram teremtom, meg ilyet se latott vilagon valo eleteben: egy lompos medve verekedett egy kicsi nyulacskaval. Nagyot kacagott a szegeny ember, akkorat, hogy kacagasatol zengett az erdo. — No — mondta a szegeny ember —, kenyerem javat megettem, de ilyet sem lattam, hogy a medve a nyullal verekedjek. Hej, szornyu haragra lobbant a medve. Azt mondta a szegeny embernek: — Megallj, te hitvany fereg, azert, hogy kikacagtal, elpusztftom mind a ket bkrodet, de elpusztitalak teged is! bezzeg a szegeny embernek elment a kedve a kacagastol. Kbnyorgdtt a medvenek, csak estig ne bantsa, estere megszantja a foldjet, beveti buzaval, legalabb maradjon valami a gyermekeinek. — Joi van — mondta a medve meghagyom az eletedet estig, csak eredj szantani. Visszament a szegeny ember az ekehez, de majd felvetette a nagy bubanat, szomoru volt, mint a haromnapos esos ido. Tortenetesen arra vetodik egy roka, koszon s kerdi: — Miert busulsz, foldi? — Haj, ne is kerdezd, roka koma, nagy az en banatom! Mikor a szantast elvegzem, idejon a medve, s elpusztit engem is, az okreimet is. Mondja a roka: — No, azert ne ereszd bunak a fejedet, majd segitek en rajtad, hanem aztan mit fizetsz? — Hat en mit tudjak fizetni — kesergett a szegeny ember —, mikor semmim sines az egvilagon. — Na de megiscsak van valamid — mondja a roka —, ahol van okor, van ott tyuk is, kakas is. „Az am — gondolja magaban a szegeny ember —, van a felesegemnek kilenc tyukja s egy kakasa, azt a rokanak igerem." Egyszeriben kezet csapnak, megegyeznek, hogy a szegeny ember kilenc tyukot s egy kakast ad a rokanak, hogyha az megmenti az eletet. Azt mondta a roka: — Hallgass ide, szegeny ember. En elbujok egy bokor moge, s mikor jon a medve, kurtoldk. A medve megijed, azt hiszi, hogy vadaszok jonnek, meg o ker teged, hogy rejtsd el valahova. De mig estere kerekednek az ido, hozok en neked egy szeneszsakot a szenegetoktol, s abba a medvet belebujtatod. Akkor en eldjbvok a bokor mogul, kerdem toled: „Mi van abban a zsakban, te szegeny ember?" Mondjad te, hogy szenestoke. „De azt mar nem hiszem" — mondom en. „No, ha nem hiszed, mindjart elhiszed" — mondjad te, s vagj a fejszeddel, ahogy csak tudsz, olyan erovel a medve fejehez. Azzal a roka elszaladt, s egy ora sem telt bele, hozott egy szeneszsakot a szegeny embernek, aztan elbujt a bokor moge s varta a medvet. Hat mikor a szegeny ember elvegezte a szantast, jott csakugyan a medve, s messzirol mormogta: — No, szegeny ember, most vege az eletednek! De bezzeg egyszeribe inaba szallott a batorsaga, mert a roka a bokor mdgdtt elkezdett kurtolni. — Jaj, jaj, szegeny ember, nem bantalak, csak bujtass el valahova! — in nem tudom — mondja a szegeny ember—, hova bujtassalak, hacsak ebbe a szeneszsakba be nem bujsz. — 6, de jo — mondotta a medve —, itt nem talalnak meg a vadaszok! Hirtelen belebujt a szeneszsakba, a szegeny ember bekotbtte a zsak szajat; akkor jott a roka, s ugy, ahogy megegyeztek, kerdezte, mi van a zsakban. A roka nem hitte, a szegeny ember pedig fogta a fejszejet, ugy racsapott a szenestokere, akarom mondani a medve fejere, hogy az egyszeribe szornyethalt. — No, te szegeny ember — mondotta a roka —, megmentettem az eletedet, ne felejtsd el, hogy mit igertel. Holnap elmegyek a kilenc tyukert meg a kakasert. — Csak gyere, roka koma, gyere — mondotta a szegeny ember. Gondolta magaban: „Hiszen ha neked van eszed, van nekem is, tanultam toled valamit." Hazamegy a szegeny ember, vacsorazik, lefekszik, de jo hajnalban, mikor a kakas elkezd kukorekolni, mar jott a roka, kopogtatott az ajton. — Itt vagyok, szegeny ember, eljottem a kilenc tyukert s egy kakasert. — Varj csak, komam, varj — kialtott a szegeny ember —, egyszeribe felbltozdm! De eszeben se volt, hogy feldltozzek, hevert tovabb az agyban, s egyszerre csak elkezdett csaholni, mint egy kopo. Bekialt a roka: — Talan bizony kopo van naiad, szegeny ember? — Jaj, lelkem komam, en nem tudom, honnet, honnet nem, ket kopo az este besompolygott a szobaba, s most nem bfrok veluk, megszagoltak teged, s rad akarnak torni. Megijedt a roka, bekialtott: — Csak addig tartsd vissza, mig elszaladok! Bezzeg nem kellett neki sem tyuk, sem kakas, szaladott, mintha szemet vettek volna, arkon-bokron keresztul. Meg talan most is szalad. Itt a vege, fuss el vele! (Reich Karoly rajza)
