Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-12 / 1. szám
Ajatekos ember Azt mondjak, az ember eletet harom tevekenyseg hatja at: a jatek, a tanulas es a munka. Mind a harom meghatarozo jellegu, es egyik sem fontosabb a masiknal, ezert nines is kozottuk fontossagi sorrend. Ezt azert kell hangsulyozni, mert sokan ugy velik, a jatek es a tanulas inkabb a gyermekkor velejaroja, a munka viszont a felnottek eletere jellemzo. Furcsa, de sokan merlegeles nelkul hajlamosak elfogadni e megallapitast, holott ha gondolkodnanak rajta, hamar rajonnenek, mennyire hamis. Vegyiik csak alaposabban szemiigyre elsokent a jatekot. Egy magvas magyarazat fgy frja koriil: „Jatek az ember es allatok tevekenysegi formaja, melyet a munkatol es a tanulastol elteroen minden celtol fiiggetlenul magaert a tevekenysegert folytatnak, es amelyet oromszerzes kfser.“ Tehat a cel maga a tevekenyseg, s hogy ezt azert vegezzuk, hogy oromunk teljek benne. Masok, koztuk neves kutatok is azt mondjak, a jatek pontos magyarazatat es igazi lenyeget nem lehet megadni. Sablonszeruen nem is, mert ahany jatek, annyifele. Legfeljebb csoportositasat probalhatjuk meg, s ebben az esetben mar kozelebb keriilunk a kerdes megvalaszolasahoz. Altalaban harom csoportot szoktak megkulbnbbztetni, s ezek a kovetkezbk: funkeios jatek, mely valamifele szuksegletet elegit ki, peldaul mozgast, egyes mozdulatok osszehangolasat. Ez inkabb a kisgyermekkorra jellemzo. S mily meglepo, ez egyuttal a tanulashoz is vezet, hiszen azaltal, hogy a gyermek maszik, tipeg, tapogat, megutdget valamit, szemmel lathatoan drill, mikozben tapasztalatra is szert tesz, vagyis tanul. A szerepjatek mar ennel tobb, mert erosen belejatszik a megfigyeles es a fantazia. A gyermek ellesi a felnottek cselekveset, illetve az emberek kbzotti kapcsolatokat es altalaban a felnott szerepek kozul valaszt maganak megfelelot. Nem veletlen, hogy a harom-, negyeves kisgyermek mint orvos vegigvizsgalja a csaladot, a masik bvoneninek csap fel, a kislanyok anyukanak, a fiuk sofornek es fgy sorolhatnank. Ezutan kovetkeznek a konstrukeios, masneven alkoto jatekok, mint amilyenek az epites, gyurmazas, legozas stb. Ugye e rendszerezesben mar tapasztaljuk a hierarchiat, helyesebben a fokozatossagot, melyet az ember testi es szellemi fejlodese feltetelez. Am tevedes lenne azt hinni, hogy a jatek pusztan gyermeki tevekenyseg, hiszen nem egy foglalkozasi ag, nemelykor eletpalya, megelhetesi lehetoseg is jateknak tekintheto, mint peldaul a sport es a szinmuveszet. Osidok ota tobbet foglalkoztatjak az ember erzelem- es gondolatvilagat, mint a tanulas es a munka. Gondoljunk csak a gbrogok altal elinditott olimpiai jatekokra vagy a szinpadi eloadasokra. Ehhez azt is kell tudnunk, hogy e jatekok szinte kivetel nelkul versenyjelleguek, divatos szoval elve teljesitmenyorientaltak. Barmennyire meglepo es ellentmondasosnak tuno a do- log, cselekvesere a gyermek is varja a visszajelzest. A tipego drome fokozodik, ha teljesitmenyet a felnottek elismerik, helyeslik, megtapsoljak, az orvost alakito ovodasnak hagyjak magukat megvizsgalni, mikozben ugy tesznek, mintha igazi orvos hallgatna a szivveresuket. Ne higgyuk, hogy a gyermek ilyenkor nem tudja, 6 nem valodi doktor bacsi, de isten ments ezt a tudomasara adni, hiszen akkor a jatek varazsat vesszuk el, ami pedig bun, mert jatszani csak onfeledten lehet. Maskeppen nem is erdemes. Azt is vegyuk tudomasul, hogy mig mi, felnottek kepesek vagyunk eroltetni a jatekot, mert az udvariassag fgy kivanja meg to- Iunk, a gyermek ilyen kepmutatasra nem hajlando. Inkabb osszevesz, brok haragot kiabal, de nem alkuszik meg, mig a felnott hasonlo viselkedese infantilizmusnak, azaz gyerekes, a lelki fejlodesben megrekedt magatartasnak minosul. Hogy az infantilizmustol mennyire nem vagyunk mentesek, eleg ha felidezunk egyegy mozzanatot az eletunkbol. Peldaul, beleutjuk labunkat az asztal lababa, s a fajdalom altal kivaltott hirtelen duhiinkben meg egyszer belerugunk, hogy neki is fajjon, sot tbrjon ossze az a ronda asztal, amelyik ennyire bantott bennunket. Vagy szabalytalanul kozlekedik valamelyik jarmu. A legturelmesebb ember is kocsivezetokent gyermek modjara reagal es szidja a kek Fiat jo edes anyjat, holott a jarmu csak oda ment, ahova a „hulye soforje" vezette. Mi ez, ha nem szerepjatek? Gyakran felmerul a kerdes, hogy a jatekot kell-e tanitani vagy sem. Persze a felnottek tobbsegenek az a velemenye, hogy igen. Masok viszont ilyen kerdest nem tesznek fel, csak szemrehanyasokat mondanak, miszerint a mai gyerekek annyira elkorcsosultak, hogy mar jatszani is keptelenek. Elszomorfto e kijelentes akkor, ha azt pedagogus mondja, a neveles es az oktatas kepzett szakembere. Neki igazan tudnia kellene, mi osszefiigges van a jatek, a tanulas es a munka kbzott. Hogy a velemenyet alaposabban megfontolna, inkabb hanyaveti modon nosztalgiazik: „Ezek mar jatszani sem tudnak.“ Hogy mennyire nem igaz ez a leszolas, igazolja a fent idezett definicio, miszerint nemesak az ember gyereke, vagy maga a felnott ember jatszik, hanem az allat kolyke es a kifejlett allat is. Ki ne latott volna meg ilyet? Sokan ugy velik, a jatek arra valo, hogy az eloleny a felhalmozott energiajat valami modon elhasznalja, felelje. Valoszinuleg masrol van szo, espedig arrol, hogy pszichikailag van a jatekra sziiksege. Tarsas kapcsolataink nelkulozhetetlen eleme, s nem valamifele potcselekves. Az ember a jatekaiban mintha konzervativ lenne. Azt szeretne, ha gyermekei is ugyanazokat a jatekokat jatszanak, mint gyermekkoraban o. Csakhogy a jatekokat sosem a felnottek tanitottak meg a gyermekekkel, hanem ugy brbklbdtek nemzedekrol nemzedekre, hogy az idosebbek nagy vagyodasok, kbnyorgesek vagy eppen letszamhiany miatt bevontak a jatekba a kisebbeket. A nagy tarsadalmi atalakulasok hirtelen valtozasokat okoznak a jatekoknak mint szokasoknak a megleteben is. Ilyen atalakulasnak foghatjuk fel peldaul a jatekszergyartas rohamos fejlodeset. Persze ez mar egy masik kerdes, meg akkor is, ha a jatekszer elvalaszthatatlan a jatektol.- ys - Motesiky Arpad felvetele
