Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-12-03 / 24. szám

Ertekrend-eltolodas a futballban is Az emberek altala­­ban azert jarnak focimeccsekre, mert szeretik ezt a jatekot. A szurkolo, meg akkor is ki­­megy kedvencei merkozese­­ire a stadionba, hogy sok esetben amit lat — es ezt tobbszor elore is sejti — az csak hamis imitalasa a vilag legszebb labdajatekanak. A szurkolo, a csendes drukker nem tudatositja, hogy olyan jatekosokat fi­­gyel arkus tekintettel a zold gyepen, akik a hazai langyos bajnoksag soran a nemzetkozi kupaporondon csakvak­­toltenyekkel „tuzelnek“, es akiknek va­­lojaban sosem kellett emberi es futball­­szakmai erenyeiket merlegre tenniuk, hiszen idehaza, ugy adtak-vettek a meccseket, ahogyan azt napi erdeke­­ik megkivantak. A minap meselte nekem egy 10— 15 ev elotti nagymeno, hogy pompas csaladi hazat sosem epitette (epfttet­­te!) volna fel, ha focitarsaival egyetem­­ben, palyafutasa alkonyan nem ad el jo par elore megbeszelt (lebundazottI) merkozest. Es mindezert meg komoly fizetest is kapott. Az ilyen tisztesseg­­telen megnyilvanulashoz vajon mit szoljon a becsuletes, munkaban meg­­osziilt banyasz, a buszsofor, a bado­­gos vagy a kom lives? Csak most er­­tettem meg, hogy miert forog sokoszin­­te jellemu ember a sajat sirjaban ?! Sajnos ennyire megvaltoztak az emberi ertekek. Amikor Hidegkutiek 1953. novem­­ber 25-en Londonban 90 ev utan es kontinens csapatkent eloszor legyoz­­tek az angolokat hazai palyan, 4000 fo­rint „premiumot“ kaptak a nem minden­­napi diadalert. A kovetkezo sztorit Viliam Schrojftol, a sokszoros cseh­­szlovak kapuveddtol tudom, aki az 1962-es chilei vilagbajnoksagon ezust­­ermet szerzett csapataval. Nekik az ak­­kori textilipar olyan formaruhat terve­­zett, hogy azt egyszeruen mereszseg volt felvenni. Mikor evek multan a za­­kot 30 koronaert el akarta adni az ak­­kori kozponti piacon, meg a pozsonyi hullahaz kezelojenek sem kellett. Hogy azert a bizonyos chilei ezusteremert milyen penzjutalmat kaptak, azt mar in­­kabb le sem from. Amikor az 1965-os magyar bajno­­ki ci'mert adaz kuzdelmet vfvott a Fra­­di es a Vasas, akkor latott napvilagot erne tortenet. A zold-fehdrek elnoke egy nevesincs kommunista „pali“ volt. A ferencvarosiak fulebe jutott, hogy a Vasas — a „Kadar-csapat“ — gyozel­­me eseten vaskos „dohanyhoz“ jut. Matrai Sandor 80-szoros valogatott es a csapat kapitanya elment a fohelyre az emlitett sportvezerhez, hogy vala­­mi „aprot“ kikunyeraljon az akkor dia­­dalt diadalra halmozo gardanak. A ma­­gabiztos klubvezeto gunyosan ekkep­­pen oktatta ki a becsuszo-szerelesek bajnokat: „Ha gyoz a Fradi, ha veszft, akkor sem terem tobb krumpli Somosban". A rangadot a Vasas nyer­­te, a „hfres“ klubelndkdt pedig erdemei elismeresekent a partvezetes meg ma­­gasabb beosztasba helyezte. A mai feltoro nemzedek is ebben a sulytalansagi ertekrendeltolodasban lebeg. Hogyan magyarazzam el egy huszevesnek, hogy mi annakidejen nem Adidas felszerelesben fociztunk. Ma a tizeneves labdaszedok is Puma melegitoben virftanak. Hogyan mond­­jam el, hogy 1963. junius 2-an (vasar­­nap volt) ifista koromban Demenden a meccs utan azonnal kimostam a me­­zemet (mi dressznek hivtuk), majd ki­­vasaltam, nehogy meg aznap Petrovics tanfto uram megszidjon azert, hogy hanyag vagyok. Ma sok li­­gajatekos zuhanyozas utan labtorlo­­kent hasznalja e draga felszerelest. Dalnoki Jenot, aki az egyik legna­­gyobb fradista volt, 1965-ben gyorsan elbucsuztattak a zold gyeptol. Jeno baratunk („Puha vagy Jeno“—ezt na­­gyon sokszor harsogta abban az ido­­ben a Fradi-tabor), meg ket-harom evet valahol meg elfocizott volna, de 6 keptelen volt nem zold-feher mezben kifutni a palyara. Ezt nevezzuk veretes klubhusegnek. Meg a forroveru Jozef Adamec is, csak a Trnava csapataban tudta hozni igazi onmagat. Pedig a katonaevei alatt a hires pragai Duklaban erett be focistakent, megsem maradt ott. Pedig Vejvoda edzo meg a lanyat is felkfnalta a neves vagany­­nak, hogy maradasra birja, de ered­­menytelenul. Ma „nagyuzemu“ jatekosvasarlas folyik milliokert szerte a vilagban. Ma a klubok kesz jatekosokat akarnak es csak nagyritka esetben kepesek sajat­­nevelesu profit „kiterm el ni“. Hogy gyoz­­zek meg valakit arrol, hogy a magyar fociban letezett egy doktor Lakat Kar­­oly, aki a mai napig a legsikeresebb edzo volt. Pedig ez a doki eleteben egy csekket nem tdltott ki, nem tudott usz­­ni es kerekparozni, es a tevet csak azdrt nem nezte, mert nem tudta be­­kapcsolni. Most ugrott be egy akkori rit­­mus: „Zold fu felett, kek eg alatt, leg­­jobb edzo doktor Lakat". Amikor a nep­­szeru es kegyetlenul szokimondo do­ki a Honved edzoje volt es egy kispesti meccsen vesztesre alltak a piros-fehe­­rek, Czinege Lajos az „Atyaisten“—aki ott volt a merkozesen — a diszpa­­holybol uzent a gyuron keresztul Lakat­­nak, hogy ki kene egyenlfteni. Lakat mester visszauzente a gyuroval az o hamisitatlan stilusaban: „Mondd meg a vezernek, hogy o mikor vezetett csa­­tat utoljara es hogy vegzddott a haboru?" Mindezek ellenere Lakat mestert utolerhetetlen, paratian EMBE­RI tulajdonsagai helyeztek a kepzelet­­beli futballegyetem elere. Ipolysagon a hatvanas evekben volt egy Menyhar Gyula nevu intezo, pontosabban focimindenes. 6 arrol volt hires, hogy naponta 24 orat dolgo­­zott es a vasarnapjat hetfon tartotta. Mindennapi erenyei koze tartozott, hogy kituno szeme volt a tehetsegek meglatasaban. Az akkori trenerrel egy­­ket nagyfroccs kisereteben megdu­­maltak, hogy Palaston van egy kituno „centerhalf“ (a maiak kedveert az ko­­zephatvedet jelent) es le kene igazol­­ni. Aki emlekszik, az velem igazolhat­­ja, hogy abban az idoben Ipolysagnak milyen pazar ificsapata volt. Es ennek az aranyos „focibolond­­nak“ meg arra is volt ideje, hogy vasar­­nap feltizenkettokor, mise utan, a fut­­ballkapu halojat barna (es budos) kat­­ranyolajjal bekenje. Ez akkor „olyan" mas vilag volt. Tudja fene, nekem az a „rongyos regi" szebbnek tunt. Ma is tobben allitjak, minden maradt a regi­­ben. Lehet, csak azok a bizonyos „centerhalfok“ es aranyszfvu „menyhar­­gyulak" tuntek el. A mult szerdan egy par perc ereje­­ig megalltam az elsoligas FC Petrzalka palyaja elott. A jatekosok eppen az edzesrol indultak hazafele. Gyorsan szetszeledtek. Beszedtemajuk nem a foci volt. Tobbiik bal fulcimpajan arany­­fiiggd pislogott es a stadion elott me­­regdraga autok csiI logo hada vart rajuk. Kdztuk volt az en egykori diakom is, aki szinten a jolkereso amatdrok koze tar­­tozik. Szoke hosszu haja megvillant a keso oszi szurkuletben. Diakkoraban az iskolapadban, nem sok haja hullott ki a tudomanyokert. Eskuszom, hogy ez a fiu es tarsai nem is tudatositjak, hogy focitudasuk nines aranyban a havonta megkeresett komoly osszeggel. Azon mar nem is morfondirozom, hogy „szeretett“ klubjukat valamikor PTE- nek, Ligeti SC-nek is hi'vtak es meg a mult szazadban alakult, 1898-ban. BABIAK LASZLO A fejelomuvesz Szilagyi Gyula annak idejen csak tizenketszer volt valoga­tott. A maiak kdzott viszont 6 lenne a „csaszar“.

Next

/
Oldalképek
Tartalom