Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-19 / 23. szám
Garaj Lajos Gomor-Kishont irodalmi es kulturalis hagyomanyairol Szerfelett erdekes, komoly felkeszultseget igenylo vallalkozasba fogott Garaj Lajos, nyugalmazott egyetemi tanar, aki a Komensky Egyetem Bolcseszkaran adott eld hosszu eveken keresztul. Szlovak nyelven, a Stimul Konyvkiadonal megjelent monografiaban probalta meg felterkepezni Gomor-Kishont varmegye kulturalis es irodalmi hagyomanyait. A 225 oldalnyi terjedelmu konyvecsket oktober utolso heteben az egyetem ebedlojeben unnepelyes korulmenyek kbzott mutattak be a kdzonsegnek. A monografia, hogy nevszerint pontos legyek Tinodi Lantos Sebestyentol kezdve Alaban Ferencig bezarolag oleli fel a regio magyar vonatkozasu kulturalis tradi'cioit. Legnagyobb terjedelemben Gyori Dezsovel foglalkozik, akinek a jelentoseget Fabry Zoltan szavaival emeli ki bevezetojeben, olyan „par exellence" szlovakiai magyar koltonek nevezve kisebbsegi geniuszunkat, aki egyben az ertelmisegiek, a kozeposztaly, az ifju sarlosok es a kisebbseg antifasiszta koltoje is volt egyben. Az elso olyan komoly szerzo a kotetben, aki valoban Gdmorben szuletett, Szkharosi Horvat Andras. Pontos eletrajzi adatai meg nincsenek, de Garaj Lajos Szkharosi muveinek a magyar eredeti cime mellett, igyekszik pontos szlovak fordi'tasban kozolni a hatrahagyott irasok ci'meit. Konyveben igyekszik mindvegig ehhez tartani magat, ami a kisebb sajtohibaknak betudhato hibakon kivul sikerul is neki. Ugyanez vonatkozik a magyar szerzok neveinek ortograf iajara, ugyanis a szlovak torteneszek bevett gyakorlatatol elteroen, Garaj koteteben ugy hasznalja a neveket, ahogyan azt annak idejen viseloik frtak. A szerzo monografiajat hat periodusra osztja. Az elso a kezdetektol 1772-ig, 1772-1820-ig, 1829-tol 1867-ig, 1867-tol 1918-ig, 1918-tol 1945-ig, majd 1945- tol 1990-ig. A publikacio termeszetesen nem keszult es nem is keszulhetett a teljesseg igenyevel. A varmegye hirnevessegei ugyan idorendi sorrendben vannak emlitve, azonban a szerzo nem vallalta a kritikai szelektalast, azt javareszt az idezett forrasok szerzoire hagyta. Ez nem is annyira tunik fel, leven szo egy szlovak nyelvu, felterkepezo, tajekozddo jellegu kiadvanyrdl, melynel mar az is eredmenynek szamit, hogy elismeri a gdmor-kishonti regio gazdag, latin, nemet, magyar, szlovak nyelvu kulturajanak bekes egymas melletti fejlodeset. A regio magyar nyelven irott hagyomanyaiba beteki ntest nyujt azoknak, akik mar a nyelvet nem beszelik, de oseik reven ehhez a kulturalis tradiciohoz kotodnek. A kotet ilyen jellegu hozadekat elismerve, meg kell jegyezni, hogy azert kevesebb: tobb lett volna. Kijlonosen a zarokorszak esetleges es foghfjas, beledrtve az irodalmat, kozeletet, neprajzot es a kepzornuveszetet. Garaj teljesen tanacstalanul viszonyul a politikai es tarsadalmi elet 1945 utani „nagyjaihoz“, a kepzornuveszet korebol Szabo Gyula gomdri vonatkozasainak kihagyasa meg megbocsathato, de az, hogy a ket legnagyobbat: Bacskai Belat es Dudor Istvant meg sem emh'ti, mar kevesbe. Mindez a kozvetlen helyismeret rovasara frhatd, ellenben az is bizonyos, hogy Pozsonybol nagyon nehez kimeri'to adatokat gyujteni, kijlonosen a legujabb korszakrol. B. Kovacs Istvan regeszt, neprajzost, „par exellence" Gbmorkutatdt szinten meg sem emliti a monografia. Remelem, hogy kisebb hibai ellenere jo celt szolgal majd a kiadvany, s egy ujabb atfogobb, es javftott kiadast mar egy kesoi Ila Balint is hasznos ismerettarkent forgathat.-bettes(Szoke Edit felvetele) Marai Sandor Tanacs Egy francia nyelvu svajci lapban Edmond Jaloux, a nagyhfru francia kritikus lelkesen tanacsolja honfitarsainak, hogy e zord idokben, mikor a leleknek vigaszra es erore van szuksege, olvassanak rendszeresen es ahftatosan verseket. Azt mondja, a vers megtolti a lelket ude erovel. A tanacsot franciaknak adja; de Europa nepei ma egyetlen csalad a gondban, s nem art, ha oldalba utve egymast, uzenjuk: „Add tovabb". En hiszek a versek erejeben. Talan azert vagyunk olyan nyersek, onzok, bizalmatlanok, olyan gyanusan „felnottek“ es nagykepuek, mert a legtobb ember szegyelli a verseket. „Felnott ember nem olvas verset" — mondjak gdgosen, sdrozes kozben, osztalyvezetok. Jaloux batran es naivan, bolcsen es szomoruan, kimondja, amit a „felnott ember" szegyell kimondani: hogy a vers ferfihoz melto mufaj. Nem kell szegyellni, ha szeretjuk a verseket. Evszazaddal elebb ez a nemzet meg vigadt, imadkozott, andalgott, remenykedett, haragudott a versekben. Keziratban olvastak, csaladtol csaladhoz kiildtek, kivagtak a folyoiratbol es az addkonyvbe rejtettek, vagy imadsagos konyvukbe ragasztottak a magyarok nagy koltoik szebb verseit. Az a nyegle foleny, mellyel a kortars megtagadja a verset, szanalmas es ostoba. Szeresd a verset, magyar, olvasd nagy koltoid verseit ma is, minden nap egy szakaszt. Olvasd Petofit, Aranyt, s a legnagyobbat, Vdrosmartyt I Olvasd Babitsot, Adyt, Kosztolanyit, Toth Arpadot, Szabo Lorincet, lllyes GyulatI Csodalkozol, milyen gazdag vagy?... Szegyelled, hogy verset olvasni hivlak? Folenyesen mosolyogsz, gyermekes, pipogya iddtoltesnek mindsited a versolvasast?... Lapjaink mar alig kozolnek verset, oly nyegle folennyel vetik meg ezt a legtisztabb, legnemesebb mufajt. Egy nemzet lelke, egy nemzet jellemenek legmelyebb titka tukrozodik az igaz versekben. Olvass minden nap verset, ez atkozottan szakszeru idokben, eppen most, mikor minden acel es papir, kemeny pillantas es gyanakvo szemvillanas. Olvass verset, minden nap, nehany sort, s lelked megtelik enyhulessel es tisztasaggal. Oly gazdag vagy versekben, mint a nagy nemzetek, mint a nemetek, az olaszok, az angolok, a franciak... Reviczkynk van es Vajda Janosunk, el ne feledjeml... Fiataljaink vannak, kik e vad idoben, e fulserto larmaban oly ahftatos es tiszta hangon enekelnek, mint a ministrans gyerekek a kormenetben. Ha meg kell halnom egy napon, idegenben vagy itthon, verssorokra emlekezem majd hazamrol, s ez a legtobb, amit egy ember nemzetetol kaphat. Ilyen soraink vannak: lassan szalljes hosszan enekelj. Haldoklo hattyu, szep emlekezet!“EngeM, hogy minden nap atjarja lelked egy magyar verssor. Emberebb leszel, magyarabb leszel, igazabb leszel. De te inkabb elmegy a moziba, igaz? Joi van, dreg. S „csak komoly dolgokat olvasol", mert fizetesi osztalyoddal es hivatali rangfokozatoddal nem fer meg ilyen gyermekes idotoltes, mint a versolvasas, igaz? Joi van, ismerlek. Nem is akarlak meggyozni. Csak sajnallak, te hiu, szomoru ember. Ha tudnad, mit ad a vers! Eletem legboldogabb pillanatait nehany magyar, nemet, francia es angol verssornak koszdnhetem. Mert tudnod kell, hogy teljes vers nagyon keves van a vilagirodalomban: a vers, ez a titokzatos, egi uzenet, legtbbbszdr nehany sor csak, melyet a koltd lazas jelfrassal lerbgzft. Nehany sor, szfvdobbanas... Egyszer meg kellene csinalni a magyar lira soranthologiajat, kiemelni kolteszetunkbol azt az ezeregynehany sort, mely a lira melyvizebol felvillant. Ezt a sor-anthologiat kellene olvasni, minden nap, mint a nemzet lelkenek titkos brevariumat. Es tudni, hogy a nap emberibb, igazabb, titkosabb, ha a verssor megerintett benned valamit. Azt, ami minden kolteszet ertelme, hogy ember vagy, a csillagok alatt. Igen, olvass verseket, minden nap, eppen ma. S ne mosolyogj ilyen folenyesen, te szomoru balek. (Szkukalek Lajos illusztracioja) Garaj Lajos dedikal
