Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-11-19 / 23. szám

Em November 22. — Szazhusz eve sziile­­tett Ady Endre. November 23. — Hetven eve halt meg Rippl-Ronai Jozsef fes­­tomuvesz. November 28. — Kilencven eve sziile­­tett Alberto Moravia olasz iro. December 1. — Szaztiz eve sziiletett Kiralyi Gyorgy torte­­nesz, mufordito. A penz senkit sem tesz gaz­­dagga... (Seneca) Mit tegyenek a torvenyek ott, ahol egyediil a penz uralkodik? (Petrolius) A penznek nines szaga. (Vespasianus) Senki se kerdi, a penz hon­­net, csak meglegyen egy­­szer! (Juvenalis) Penz beteget gyogyit, lesi­­mitja az ut hupogoit. Dragat olcsito, keserut edes­­re javito. Szora fakaszt nemat, es tan­­coltatja a benat. (Carmina Bur ana) Ha penzzel rakva ladad, ugyan leszen vigadalmad, drdmod, vig napod s a papa­­tol javadalmad, paradicsomba jutvan iidvot nyerhetsz magadnak... (Ruiz) A penz olvasvajo. (Lope de Vega) Minden eladd manapsag, minden ut nyitva a penzert... (Gongora) Magtar, raktar, penztar N "yolc evvel ezelott — nagyjabol ilyen tajt —, mikor az ertelmisegiek (irok, szineszek, kep­­zomuveszek es akeiomuveszek) osztonzese­­re az utcakra vonultunk, mindannyian azt gondoltuk, kulcscsdrgetesunkkel messzire riasztjuk az arid szel­­lemet. Az arto szellemet, mely elott semmi sem volt szent: sem emberi, sem alkotoi szabadsag, sem kul­­turalis orokseg, sem hagyomany, sem tortenelem. Semmi, amit az elottiink jaro korok hagytak rank drokul. Remeltuk, hogy egyszer s mindenkorra veget vetiink egy ideologia barbarizmusanak, mely templo­­mok megbecstelenitesevel indult „valahol Oroszorszagban“, s ugyanugy folytatta nalunk is: magtarakat, raktarakat letesitett Isten hazaiban — fo­­kent a zsinagogakban, ha mar nem is romboltatta le mindeniitt egy „modem“ hid kedveert —, vagy „vesszenek a burzsujok“ felki­­altassal videki kastelyokkal, ku­­riakkal tette ugyanezt: tyuk­­farmokat, szovet­­kezeti magtarakat telepitett a parket­­tazott, kazettas baltermekbe, ha szet nem hordta epitoanyagnak az utolso kovet is a nep, az istenadta nep — kollektive. A kollektivitas­­nak amugy kamaszosan osszefogva, kollektive vetet­­tiink veget, s bekoszonthetett az egyen, a vallalkozo szellem boldog korszaka. Bekoszdntott hat... Vigyazo szemeinket eleinte suriin Nyugatra vetet­­tiik, a tapasztalt nagytestvertol vartuk mar megint (csak most a masiktol) a segitseget, az eszmei, s egy rovid ideig (legalabb mig labra nem allunk) az anya­­gi tamogatast is. Hamar ra kellett azonban jonniink, hogy „a toke a biztonsagot kedveliA Mi is azt ked­­velnenk... Ebben a jegyzetben nem szeretnek kitemi azokra a tenyezokre, melyek mindennapjainkba bi­­zonytalansagot visznek. Nem szeretnek a munkanel­­kiilisegrol imi, a penztelenseg leleknyomorito hata­­sairol. Legalabbis arrol nem, melytol az egyen ful­­doklik. Ellenben nem tudok szo nelkiil ehnenni amellett, hogyan forgatja ki a penztelenseg onmagabol a va­rost, jelen esetben a fovarost, mely mar evek ota csdkkeno koltsegvetessel kiiszkodik. Es ugy probal magan segiteni, hogy eladja ingatlanait. Eloszor a legattraktivabbat, a belvaros kellos kozepet bocsatot­­ta aruba. Igy tuntek el sorra az olcso bufek, gyorset­­kezdek, kavehazak, s lettek beloluk nyugati cegek, iizlethalozatok meregdraga boltjai, ettermek, bankok, biztositok es ujra csak bankok. Igy lett a Stefania ka­­vehazbol kinai etterem, a Zdldfabol takarekpenztar, a Gyongytyukbol luxusboltok, a Luxor kavehazbol, a Tempobol es a Rolandbol bank. Es igy lesz most a felvetelen lathato Rivierabol, mely csak egy olcso et­terem, ne tulozzunk, kiskoesma volt a varos szelen, ahova csipos oszi-teli devenyi kirandulasok utan elo­­szeretettel tert be a pozsonyi egy rumos teara vagy ribizliborra, mielott a varosi buszra, kesobb villa­­mosra felszallt volna, szoval igy lesz ebbol a gyiile­­kezohelybol is bank, megint csak a penz hatalmat hirdeto rideg marvanyepulet. Igy vedlenek at Pozsony meghitt zugai, az ertel­misegiek es kulcscsorgetok talalkahelyei valami egeszen massa. Igaz, az epiileteket az uj tulajdonos minden esetben felujitj a — amire a varos koltsegve­­tesebol bizonyara nem futna. Azonban talan megis koriiltekintobben jarhatnanak el azok, akikre „de­­mokratikus valasztasok utjan“ a varos bizatott. Mert ezzel az eljarassal epp a varos lakoit fosztjak meg a mindennapok apro drdmeitol, attol, hogy otthon erezhessek magukat sajat varosukban, hogy belak­­hassak azt. Es lehet, hogy a penzintezeteknek nines tyukfarmszaguk, megis ugy tunik, hogy a korok ke­­zet adnak egymasnak. SZOKE EDIT (a szerzo felvetele)- kethetente megjelend csaladi lap. A kovetkezo szam 1997. december 3-an jelenik meg. A cimlapon Pavel Breier felvetele. Foszerkeszto: Szoke Edit. Szerkesztok: Bettes Istvan es Deak Terez. A szerkesztoseg cime: Priekopnicka 15., 821 06 Bratislava. Telefon/ Fax: 07/244 769. Kiadja a Megbekeles Alapitvany. A lap a Szlovak Koztarsasag Kulturalis Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval kesziil. Nyomja a LAMA PRESS nyomdavallalat. Regisztracios szam: 1596/97. Terjeszti a PNS, a D. A. Czvedler Kft. — Samorin, valamint maganterjesztok. A szerkesztoseg a beerkezett keziratok szerkesztesenek, roviditesenek jogat fenntartja, keziratot nem oriz meg es nem kiild vissza. A kozolt irasok nem feltetlenul tiikrozik a lap velemenyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom