Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-11-05 / 22. szám

Mindenki ert valamihez H a a vilag egyik fo­­varosat 300 ros­ter magasbol — helikopter es re­piilo nelkiil — szeretnenk megcsodalni, ha a torte­­nelem egyik legnagyobb hadvezere, Napoleon sir­­janal akarunk megallni, vagy ha Mona Lisa titok­­zatos mosolyat kivannank megfejteni, egy nagyva­­ros zurzavarat figyelni ar­­rol az erkelyrol, melyen Quasimodo, Hugo pupos harangozoja allt — nem kell a foldkereksdget be­­utazni. Eleg Parizsba, a tortenelem, a divat, a kial­­htasok varosaba ellato­­gatni. Folytatas a 3. oldalrol — Van-e elkepzelese, ho­­gyan lehetne bovfteni a kort, tobb embed bevonni, esetleg a falusi turizmus teren? — Igen, tudjuk jol, hogy a Bodrogkozben szinte minden falunak megvannak a jellegze­­tes hagyomanyai, nepmuvesze­­ti ertekei, ezert pontosan a fa­lusi turizmust es nepmuvesze­­ti hagyomanyokat osszekap­­csolo program jelenthetne egy lijabb eselyt. Kihasznalva a lehetoseget, hogy egy idegen szemevel mu­­tassam be a Bodrogkoz leendo kisvallalkozoinak indulasat, James Thibeault urnak is fel­­tettem nehany kerdest. — Hogyan kerult a Bodrogkozbe? — Huszeves gyakorlattal rendelkezem, s munkam soran kiskeresetu emberek megsegi­­tesevel foglalkozom, kulonos tekintettel a mezogazdasagi te­­ruletek lakoira. — Milyen vegzettseget ige­­nyel ez a munka ? — Egyetemi vegzettsegu gazdasagi szakember vagyok, am ahhoz, hogy ezt a munkat vegezni tudjam, nagy gyakorlat­­ra kellett szert tennem az embe­­rekkel vegzett munkaban. — Hol fordult meg eddig? — Munkam legnagyobb re­­szet az Appalach teriileten ve­­geztem, de dolgoztam mar Bra­­ziliaban is, foglalkoztam ameri­­kai oslakosokkal es afro-amerikaiakkal is. — Tudomasom szerint a Voca ceg megbfzasabol van itt, mondjon errol par szot. — A Voca a fo hangsulyt a mezogazdasagra helyezi. Ah­hoz, hogy a ceg valakit Ameri­­kabol athozzon ide, legalabb ti­­zendt eves gyakorlattal kell ren­­delkeznie. Ez az elso olyan projekt, amely nem kimondottan mezogazdasaggal foglalkozik, ezert gyakorlatilag kfserlet. — Mi ennek a kfserletnek a lenyege? — Ugy tapasztalom, vannak bizonyos dolgok, amelyek itt is es ott is eldfordulnak. Ilyen pel­­daul a hagyomanyok apolasa es az, mikent lehet az embereknek megkbnnyfteni, hogy ott marad­­hassanak a szulofbldjukbn es ott tudjanak megelni. Az uzlet­­emberek pedig megtalaljak a szamitasukat e teriileten, pelda­­ul a turizmusban. — Van az orszag gazdasagi helyzetrdl attekintese? — Mielott ide jottem, tobb megbeszelesen es targyalason vettem reszt, ahol ellattak meg­­felelo tanacsokkal, informaci­­okkal es adatokkal. — A regiot illetden milyenek a benyomasai, es hogyan latja az itteni vallalkozasfejlesztes lehetosegeit? — Gyonyoru, de elhanyagolt epuleteket lattam. Kastelyokat, parkokat. Embereket, akik mar reggel a kocsmakban isznak. Nem torodnek a kozos ertekek­­kel. Mindez, feld, a kulturalis ertekek romlasahoz vezethet. — Ezze! azt akarja mondani, hogy Amerikaban az emberek a szabad idejukben a koz javara faradoznak? — Azt, hogy nalunk most mar kbtelezo kozhasznu munkaval kitolteni idejuket. A tamogatast ugyanis — a szocialis tamoga­­tasrol beszelek — ot even at kapjak, de egesz eletukben csak ot evig! — Mi a velemenye a szlova­kiai magyarsag helyzeterol? — A Bodrogkoz az orszag egyik vegen, a hatalom viszont az orszag masik reszen van. Olyan erzesem alakult ki, mint­­ha a magyar kisebbseg nem erezne magat teljesen otthon. De minden hatranyban van va­­lami lehetoseg is. A szlovakiai magyarokban eppen ezert vala­­mi globalis europaisagot velek felfedezni. Peldaul mert az em­berek ket kulturaban dlnek, mi­­altal szinte kenyszeritve van­nak, hogy mindkettoben jarta­­sak legyenek. — Hogyan fteli meg az egyuttmukodest az itteni embe­­rekkel? — Ami az egyuttmukodest illeti, rengeteg munkat es ener­­giat igenyelt. Ladanyi urral so­­kakat meglatogattunk a regio­­ban, egy-egy ilyen koruton akar ezer kilometert is lehajtottunk. Szemely szerint nagyra erteke­­lem segftokeszseget es az em­berek erdeklodeset. Tokelete­­sen meg vagyok elegedve, s remelem, kozos terveink meg­­valosulnak. HOGYA GYORGY (a szerzo felvetelei) A Szajna parti varosba kora reggel er­­keztem. Meg alig virradt, de az utcakon mar nagy volt a mozgas. Nem a csucs­­forgalom miatt, hanem a sportoloktdme­­gei nepesftettek be. Az elso utam ahhoz a hatalmas temp­­lomhoz vezetett, amelyet az egykori hadifoglyok ideiglenes otthona, a ka­­szarnyak vesznek korul. Ebben a temp­­lomban nyugszik mar tobb mint 140 eve Bonaparte Napoleon, a csaszarra lett korzikai hadvezer. Egy ora mulva a varos kozpontjaban a gyonyoru parkokban setalva az egyik legnevezetesebb epi'tmenyhez, az Eif­fel toronyhoz jutottam, melyet 1887- ben kezdtek letesfteni. Mar tavolrol lat­tam a sok-sok autobuszt a torony „laba“ koriil. Japanok csoportjai igyekeztek, hogy mielobb a csodanal legyenek. A felvonokat csak kilenctol indftjak, de mar joval elotte sorakoztak a turistak. A tobbseguk fel vonoval kivan a magasba emelkedni (a csucsra—274 meter ma­gasba — 54 frankert juthatnak fel), de akad nehany bator, aki ugy gondolja, gyalog teszi meg az utat. Nehany szlovakiai latogatoval a japa­nok tarsasagaban lepek a liftbe. Par perc mulva eszembe jut: aki fel a ma­­gasban, illetve klausztrofobiaban szen­­ved, meg kell gondolja, vallalkozik-e erre az „utra“. Furcsa erzes fog el: hogy egyre feljebb vagyok, a gyomromban er­­zem. Mikor lesz vege? Bizonyara a ja­panok is hasonlokeppen velekednek. Aztan teli torokkal enekelni kezdenek. A lift visszhangzik, a legkor feloldodik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom