Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-10-22 / 21. szám
Bakarasz nagyszakall MONGOL MESE j Eit nagyon regen egy ember, akit ugy hivtak, hogy Bakarasz nagyszakall. Volt neki egy vadkecske szarvabol valo dohanyos pipatisztitoja, egy teveborbol valo dohanyos zacskoja es ket lova. Az egyiket, a szogsargat a forgoszel sem erte utol, a masikat, a tarka sargat a fergeteg sem erhette el. — Felesegiil veszem a kan leanyat! — mondta egyszer Bakarasz nagyszakall. A forgoszelnel gyorsabb lovara tilt, a vadkecske szarvabol valo pipatisztitot az ovebe dugta, a teveborbol valo dohanyos zacskojat az ovebe akasztotta, es elindult eszakkelet fele. Talalkozott egy nyullal. — Hova megy? — kerdezte Bakarasztol. — Megyek, elrablom a kan lanyat. — Olyat kivansz, amit nem lehet. — Mi kozod hozza? — mondta Bakarasz. Pipatisztitojaval elkapta a nyulat, es a dohanyos zacskojaba dugta. Ment tovabb. Kesobb egy rokaval talalkozott. — Hova megy, Bakarasz nagyszakall? — Megyek, elrablom a kan leanyat! — Olyant kivansz, amit nem lehet! — Mi kozod hozza — mondta Bakarasz a lovarol. A pipatisztitojaval elkapta a rokat, es a dohanyos zacskojaba dugta. Egy farkas jott feleje. — Hova megy, Bakarasz nagyszakall? — kerdezte a farkas. — A kan leanyat megyek elrabolni. — Olyat kivansz, amit nem lehet. — Mi kozod hozza! — mondta Bakarasz. pipatisztitojaval elkapta a farkast, es a dohanyos zacskojaba dugta, aztan ment tovabb eszakkelet iranyaba. Megerkezett a kan udvaraba. — Megjott a Bakarasz nagyszakall! — mondtak a kan emberei. — Fogjatok meg! — mondtak a kutyaknak. Amikor a kutyak megrohantak, Bakarasz elengedte a nyulat. A kutyak mind a nyul utan vetettek magukat. Amikor pedig az udvarbeliek jottek feleje, a rokat engedte szabadon. Mind a roka utan futottak. Ezutan maga a kan jott. Akkor pedig a farkast eresztette el. A kan a farkas utan szaladt. A gazdatlan szallasrol azutan magaval vitte a kan leanyat. Az nagyon megszerette Bakaraszt, igy hat bekeben, nyugalomban eltek le az eletiiket. Nagy Zoltan illusztracioja
