Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-10-22 / 21. szám
Karel Capek ATTILA A ferfiak kedvetlenul elhallgattak; ez a lazasfeju barat egyre csak predikalna, pedig nem is tartozik a kozsegbe. Mire van akkor papunk? — go nd o Itak a ferfiak. Az a mi emberiink, velunk tart, es nem szidja unos-untalan a buneinket. Mintha olyan sokat bunoztlink volna — gondoltak magukban az emberek rosszkedvun. Az eso elallt, de a fak koronai alatt meg suhogtak a nehez csoppek. — Istenem, Istenem — jajgatott a pap, akit sziintelenuI gyotort a baja. Estere az orok egy agrolszakadt legenyt cipeltek a taborba; azt mondta, hogy keletrol, a megszalIt videkekrol menekult el. A biro felfujta a tokajat es hozzafogott, hogy kihal Igassa a szokevenyt; szemlatomast ugy velekedett, hogy az effele hivatalos tenykedest minel szigorubban kell lefolytatni. Igen, mondta a legeny, a hunok mar csak vagy tizenegy merfoldnyire vannak innet es lassan nyomulnak elore; az 6 varosat is megszalltak, latta oket, nem, Attila nem volt kbztuk... Egy masik tabornokot latott, olyan koveret. Hogy folegettek-e a varost? Nem, nem gyujtottak fol; az a tabornok kialtvanyt adott ki, hogy a polgari lakossagnak semmi bantodasa nem esik, de a varosnak takarmanyt, elelmiszert es mas dolgokat kell adnia. Meg azt is mondta, hogy a lakosoknak orizkedniuk kell minden el lenseges cselekedettol a hunokkal szemben, mert maskiiIonben a legszigorubb megtorlo intezkedeseket foganatosftjak. — De hisz azok a poganyok legyilkoljak az asszonyokat meg a gyerekeket —allitotta bizton a szakallas. Nem ugy van, mondta a legeny. Naluk legalabbis nem tettek. ’ maga a szalma kozt rejtdzott, de amikor a mamaja azt mondta, hogy hire jar, hogy a hunok a fiatalembereket hajcsaroknak sorozzak, ejszaka megszokott. Ez minden, amit tud. Az emberek elegedetlenek voltak. — Kozismert dolog — jelentette ki az egyik — hogy levagjak a csecsemok kezet, es hogy mit csinalnak az asszonyokkal, azt el se lehet mondani — En semmi ilyenrol nem tudok — mondta a legenyke, szinte mentegetozeskeppen. — Nalunk legalabbis az egesz ceco nem is volt olyan veszedelmes. Es hogy hanyan vannak a hunok? Vagy ketszazan, tobben nem lesznek. — Hazudsz —ripakodott ra a szakallas. — Mindenki tudja, hogy otszazezernel is tobb a szamuk. Es ahova eljutnak, ott mindent halomra gyilkolnak es felperzsel nek. — Az embereket pajtaba zarjak es elevenen megegetik — szolt a masik. — A gyerekeket kopjara tu'zik — bizonygatta a harmadik. — Es a tuz folott megsutik — tette hozza nathasan szipogva a negyedik. — Atkozott poganyok! — Istenem, Istenem — nydgott a pap. — Istenem, kbnybriilj rajtunk! — Valahogy furcsanak latszol nekem — fordult a szakallas gyanakodva a legenykehez. — Hogyan allfthatod, hogy lattad a hunokat, amikor a szalmaba bujtal eloliik? — A mamam latta oket — dadogott a legeny —, mindennap etelt hordott fol nekem a padlasra... — Hazudsz — mennyddrgdtt a szakallas. — Tudjuk mi jol, hogy ahova a hunok eljutnak, mindent felfalnak, akar a saskak. Meg zold level se marad utanuk a fakon, megertetted? — Magassagos Uristen, Szentseges Atyam — rikoltozott eszelosen az ingerult polgar. — Miert van ez, miert? Kinek a bunebol? Ki engedte oket ide? Mi annyi penzt f izettunk a katonasagra... Szentseges Uristen! — Hogy ki engette oket ide? — szolt kozbe gunyosan a deak. — Te nem tudod? Kerdezd meg a bizanci csaszart, hogy ki hivta ide azokat a sarga majmokat! Joember, ma mar mindenki tudja, hogy ki penzeli a nepvandorlast! Ugy hivjak ezt, hogy magas politika! A biro fujt egy nagyot. — Ostoba beszed. Egeszen maskent van a dolog. Azok a hunok odahaza alighanem ehen dogledeztek... lusta csiirhe... dolgozni nem tudnak... civilizaciojuk nines... es teli akarjak magukat zabalni. Azert jonnek rank... hogy elszedjek tolunk az ize... munkank gyumolcseit. Csak lopni, haracsolni... aztan megint tovabb vonulni... ehhez ertenek a bitangok! — Muveletlen poganyok — mondta a pap. — Vad es felvilagosulatlan nep. Urunk esupan probara tesz benniinket; imadkozzunk es mondjunk koszbnetet neki, es ismet jora fordul a sorunk. — Isten ostora — kezdett megint indulatosan predikalni a lazas szerzetes. — Isten ati vetkeitekert buntet benneteket, Isten vezeti a hunokat es eltbrbl benneteket a fold szinerol, akaraszodomaiakat. Paraznasagtokert es istenkaromlasaitokert, szivetek megatalkodottsagaert es istentelensegeert, kapzsisagtokert es fukarsagtokert, bunds joletetekert es az aranyborjuert elvetett benneteket kegyelmebol az Ur es az ellenseg kezere adott! A biro fenyegeton felmordult: — Vigyazz a pofadra, domine: nem vagyunk templomban, erted-e? Azert jottek, hogy telizabaljak magukat. Ehenkoraszok, rongyosok, agrolszakadtak mind egy szalig... — Politika az egesz — fujta a maga notajat a deak. — Bizanc keze van benne. Ekkor szenvedelyesen megszolalt egy fekete kepu ferfi, mesterseget tekintve onmuves: — Semmifele Bizanc; az ustfoltozok csinaltak es senki mas! Harom evvel ezelott itt jart egy vandor ustfoltozo, annak is eppen olyan apro es nyeszlett lova volt, mint a hunoknak. — Es mi bajod van vele? — kerdezte a biro. — Akinek esze van, maga is lathatja — agalt a fekete kepu. — Az ustfoltozok mentek elore, hogy kikemleljek, hoi mi van... Kemek voltak... Minden az ustfoltozok muve! Tudja valaki, honnan jottek? Es hogy mit kerestek itt minalunk? Micsoda? Hat mit akartak, ha a varosban van egy letelepedett onmiives? Csak az iparunkat megrontani... es kemkedni... Soha nem jartak templomba... bubajoskodtak... a marhat megbabonaztak... rimakat cipeltek magukkal... Mindennek az ustfoltozok az okai! — Valami van a dologban — elmelkedett a szakallas. — Az ustfoltozok furcsa emberek, azt beszelik, hogy nyers hust esznek. — Tolvaj banda — bolintott a biro. — Tyuktolvajok es maskulonben is... Az onmuves valosaggal fuldokolt igazsagos haragjaban. — Latjatok! Azt mondjak, hogy Attila, marpedig valojaban az ustfoltozok... Mindenben, mindenben ezek az atkozott ustfoltozok a ludasak! Megigeztek az allatainkat... verhast kuldtek rank... Mindezt az ustfoltozok tehet; tek! Fel kellett volna akasztani, valahol csak egy is mutatkozott kozuluk! Hat nem hallottatok... nem hallottatok meg a pokolbeli ustbkrol? Es nem tudjatok, hogy azok a hunok, amikor felkerekednek, az iistjeiken dobolnak? Minden gyereknek meg kell latnia az osszefuggest! Az ustfoltozok zuditottak rank a haborut... az ustfoltozok a bunosok mindenben... Es te — uvbltbtte habzo szajjal az idegen legenyre mutatva — te is ustfoltozo vagy, az ustfoltozok cimboraja es kemje. Azert jottel kozenk... Es meg akartal teveszteni bennunket, te ustfoltozo, el akartal arulni az ustfoltozoknak... — Kotelre vele! — sivi'totta az ingerult emberke. — MegalIjatok, szomszedok — harsogta a biro. — Ki kell vizsgalni a dolgot, csend legyen! — Mit teketo riazu n k vele! — ordftotta valaki a tdmegbol. Az asszonyok futva kozeledtek. Azon az ejszakan tuz festette vorbsre az eget eszak-nyugaton is. Ritkasan szemerkelt az eso. Ot ember elpusztult verhasban vagy halalra kdhogte magat. A legenyt hosszabb kinvallatas utan folakasztottak
