Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-10-08 / 20. szám
EGYSZERU MEG©JS»SS A hetszazalekos behozatali adojarulekkal kapcsolatban sok szo esik mostanaban az autok aranak emeleserol. Az importdrok es autokereskedok Jelettebb nyugodtak. Meg vannak rola gyozodve, hogy forgalmuk tovabbra is biztositott, mert—lega labbis szeri ntuk—olyan orszag vagyunk, amelyikben mas allamokhoz viszonyftva keves az egy fore eso auto. Amikor tudomasomra jutott ez a nezet, akaratlanul is feldtlottek kepzeletemben a pozsonyi utcak, a buszsoforbk majusi sztrajkja idejebol. A fovaros lakosai es az akkoriban ide latogatok jol emlekezhetnek, milyen helyzet alakult ki. Annak ellenere, hogy az emberek tobbsege gyalog indult el reggel a munkahelyere, sokan pedig kerekparon, az utakon szamtalan auto jelent meg. Az un. hetvegi gepjarmuvezetok is autoba iiltek, a takarekos tipusok is, akik csak el ker u lhetetlen esetekben autoznak. Sok oreg rones is keveredett a kocsik koze, amelyek csak a sztrajknak koszdnhetden tettek nemi szolgalatot tulajdonosaiknak. Summa summarum: rengeteg auto kozlekedett az utakon, a vezetes fokozott figyelmet, turelmet es eros idegzetet kovetelt. Ugyanez volt ervenyes a gyalogosokra is, hiszen szinte eletveszelyesnek tunt atkelni az ut tuloldalara. Azokban a napokban eszembe jutott, hogy bizony, igy nezne ki Pozsony, ha mindenki naponta hasznalna az autojat, vagy ha netan meg tobb jarmu kerulne a forgalomba. Csak ez meg ne tortenjen! — tettem hozza gyorsan, ugyanis mindig szem elott tartom a kornyezetvedelmet, meg azert is, mert mar a mai feltetelek mellett sem konnyu a varosban parkolni. Es ha meg tobb auto lenne? Hasonlo a helyzet a lakotelepeken is. A gyakran 50 lakasos toronyhazak szinte egymast erintik, a keves zoldteruletet kiveve csak parkolo veszi korul oket. De az ma mar nem eleg nagy! Nem fer el rajta annyi auto, amennyi egy atlagos berhaz lakosainak a tulajdonaban van. Akik keso este jonnek haza a munkahelytikrol, sokszor a fuvon kenytelenek parkolni. Ez persze feszultseget okoz az autotulajdonosok es azok kdzott, akiknek nines kocsijuk. De valojaban ki a hibas mindezert? Nemreg arra lettem figyelmes, hogy a hazunk melletti parkoloban kijeloltek ket helyet az egeszsegkarosult lakotarsainknak. Az egyik esettel egyetertek, ahogy a tobbi lakotarsam is. Azt viszont mar vegkepp nem tudjuk, hogy szerezte meg ezt a kivaltsagot a masik autotulajdonos. Senki sem beteg a csaladjukban, megis elintezte az allando parkolohelyre szolo jogot, ami csakis a valoban raszoruloknak jaro kedvezmeny. Mi ebbol a tanulsag? Az, hogy minden problemat meg lehet oldani. Meg ha masok karara is... FIALA ILONA (A szerzo felvetele) Latogatohan — sehol Motto helyett: ...Az igazat megvallva halvdny gozdm nines, hogy a mai napig h$ny hajlektalant is tartanak nyilvSn Sziovdkia illetdkes szervei. Mindegy. (Vagy nem?) — He haver, nines egy bagod? Tette fel a minden ketseget kizaroan targyilagos kerdest asztaltarsam, egy sunifrizurat es bizonyos szebb napokat is megert bordzsekit viselo srac. Elegge nyuzott allapotban leledzett o sajat maga is, amolyan naenneksevoltgyerekszobaja-fazon. Ragy ujtottunk. Mig a kover pincerno unott keppel es rutinos mozdulatokkal szedegette ossze az ures krigliket, beszelgetni kezdtiink. — Idevalosi vagy? — Haaat, jelenleg ide... — Hogyhogy jelenleg? — Ugyhogy jelenleg itt vagyok, no. M iota kiengedtek. Tudod, ultem egy keveset. Marmintodabent. Keglim persze nines, mint ahogy rokonaim, melom es motyom se... Utalok panaszkodni... — De hat hoi laksz? — Haaat, sehol... Am tudod mit, pajtikam? Valoban kfvancsi vagy ra? Na nem banom, fizess egy sort a szomjhalaltol rettego Csubiknak—ez en lennek szemelyesen —, aztan feldlem akar mehetiink is. Nines messze... No ne izgulj, nem akarlak kicsinalni, sot megesak buzi sem vagyok. Egyszeruen jopofa tagnak nezlek... Nemi toprenges utan vegul is nem tudok ellenallni a kfsertesnek, lassan cihelodiink. Utunk elhagyatott parkon vezet keresztul. A kora oszi napsiites kaprazatosan pazar szfneket varazsol korenk. — No, itt lennenk... — Micsoda??? — Kukizol, mi?... — De hat... De hat ez druletl... Egy betontalapzatra allftott pancelvonat elott acsorgunk. Fblbttunk, alig kohajftasnyira a zolyomi var ismerds tornyocskai magasodnak. A terepszfnure mazolt szerelveny korul csend es nyugalom honol. Szajtatva amulok, mikor ujdonsult ismerdsom bemaszik a massziv vasparipa ala es eltunik szemeim elol. — No gyere, bujj be!... Isten neki fakereszt alapon eleget teszek keresenek, bepreselven magamat a szuk nyflason at. A rejtelmes masina hasaban huvos felhomaly fogad. A durva deszkapadlon szanaszet matracok, halozsakok es ures uvegek hevernek. Szukszavu ember talan valahogy igy fejezne ki magat e latvan nyal kapcsolatban: bordel a kbbon... — Itt laksz?... — Lathatod. Sokkal jobb itt szunyalni, mint valamelyik locan vagy mondjuk egy szornyen pedans szallodaban... — ??? — A locatol kifejezetten kenyelmesebb es biztonsagosabb, a szallodatol pedig dsszehasonlfthatatlanul olcsobb. Bar forgalmasnak eleg forgalmas hely ez is... — Jo, jo, de mi lesz veled telen? — Ember, hiszen azt sem tudom, mi lesz velem holnap... — Valoban, mibol elsz egyaltalan? — Hat vallalkozgatok, no. Mindenre. Meg aztan nehanap akad polgartars, akinek megesik rajtam a szive. Ez persze eleg ritkan fordul eld. No es itt van a Giza is, neki altalaban van zsozsoja... — Ki az a Giza? — Most mondjam azt, hogy az alberlom? Hat itt szokott deleldttonkent szovelni, delutan a kocsmakban matat, este pedig ot makarasszak. Rendes csaj, csak egy kicsit Hugos. En jol kijovok vele... — Fiatal, eros testalkatu fiu vagy. Nem probalkoztal meg munkat szerezni? — Remenytelen dolog. Alkalmi melot meg csak ram bfznak, de valami komolyabb alias szoba sem johet. Eltem at idoszakot, mikor mar teljesen magankfvul voltam az unalomtol. Ebbe is bele lehet am dilizni... Bucsuzoban. — Enyhen fogalmazva helyzeted katasztrofalis. Neked mi a velemenyed? — Nines nekem haver semmifele velemenyem. Mi a francnak is lenne? Nem kfvancsi enram a kutya se. Esetleg a Giza... Van egypar haverom, a betegsegeket — eddig — hfrbol sem ismerem. Boldog vagyok, no... Utolso mondata igazan meghokkentd. Kikaszalodunk a napvilagra. Csubik kezebe nyomom maradek cigimet, o erre elvigyorodik. Most szemmel lathatolag is boldog. Hmm, van am ebben valami. Ez a tag vegtere is sfnen van. Csupan egyetlen kis szepseghibaja van a dolognak. Hogy tudniillik holtvaganyon... BOROS BELA
