Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-10-08 / 20. szám
Beszelgetes Lengyel Laszloval, a Magyar Nepi Mozgalom vezetotitkaraval — Az utobbi iddben tobbszor elhangzott a nyilvanossag elott: Szlovakianak nines kulpolitikaja. On szakemberkent hogyan fteli meg ezt az allitast? — Azt nem mondanam, hogy nines kiilpolitikaja, hanem inkabb ugy jellemeznem, hogy nem professzionalisan megfogalmazott es meg kevesbe professzionalisan kivitelezett. Tulajdonkeppen ezert jutott az orszag a jelenlegi helyzetbe, ezert nem tudta, tudja magat a vilag elott prezentalni, es ezert negativ megnyilvanulasainak visszhangja. — Es ez mar egy stabil allapotnak tekintheto? — Remelhetoleg nem. Eltekintve a sok-sok hibatol, a problemakat sem elkendozve bizom benne, hogy megis sikerul a sokat hangoztatott Europaba eljutnunk. — Milyen lepesekre volna szukseg ennek erdekeben? — Szerintem igen lenyeges, hogy a kormanyprogram rogziti a celokat, de ugyanugy meg vannak benne fogalmazva a teendok is, amelyek megvalositasara kellene torekedni. Ennek folyaman a legnagyobb akadalyt abban latom, hogy nines meg az orszagban a konszenzus. Hianyzik a koalfcion belul, es meg inkabb az oppozicio es a kormanypartok viszonylataban. Az alapveto kulpolitikai kerdesekben csak a kozos eljaras vezethet sikerhez. Elkepzelhetetlen, hogy a kormanyban levo partok valamelyik kepviseloje egyik nap kijelenti: a celunk az Europai Unio, a masik pedig merlegeli: talan meg raeriink erre. Ez a hozzaallas rontotta el Szlovakia eselyeit, kulfoldi megfteleset. Ebben a koalicios, illetve az ellenzekben levo partok egyarant ludasak. Az orszagot meghatarozoan befolyaso- 16 nezetekben eroteljesebben kellene a megertesre torekedni, csak igy lehetne az eselyunket realisabba tenni. A kaotikus kijelentesek miatt kerdojelezik meg, hogy valoban az integraciora torekszunk es a katonai egyuttmukodest is komolyan vesszuk. — Amikor a szlovak—magyar alapszerzodest a ket miniszterelnok Parizsban alafrta, ugy tunt, sinre kerultek a kapcsolatok, s vegre rendezodik az orszagaink kozti sok-sok ellentmondassal teli viszony. Az eltelt idoszak viszont mintha azt tukrozne, igazabol nem javul, nem valtozik pozitiv iranyba. Ezt On is igy latja? — Az europai integracio folyamataban letkerdes az egyes orszagok ketoldalu kapcsolatainak alakulasa. A szomszedokra kulonosen ervenyes ez. Vegyuk csak a gazdasagi egyuttmukodes nyujtotta lehetosegeket: bizonyara elonyosebb a szomszeddal kooperalni, mint egy masik fold- MERRE, HOGYAN Europaba? reszrol behozni az arut. Politikai nezetelteresek ugyan lehetnek az orszagok vezetoi kozott, de ennek a gazdasagra nem volna szabad hatnia. Vegyuk peldaul a halaszatra vonatkozo ellenteteket. Vegul is targyalasok soran megoldottak, de kozben nem allt le az elet. Valahogyan igy kepzelem el a szlovak—magyar kapcsolatokat is. Az alapszerzodesre sziiksbg volt, meg akkor is, ha abban hibak is vannak — ezeket idovel ki lehet kuszobolni. Azokat a pontokat kell megtalalnunk, amelyek mindket fel szamara fontosak, elonyosek. Szerencsetlen az a felfogas, hogy a ket allam kozti kapcsolat vonatkozasaban azonnal a nemzetisegi kerdes kerul eloterbe. Az egyes tarcaknak, szakemberek csoportjainak kellene „apropenzre valtani“ a szerzodesben foglaltakat. Az pedig egyenesen elfogadhatatlan, hogy a torpepartok beleegyezesi jogokat formaljanak ezzel kapcsolatban. A politikusok(?) nagyban hozzajarultak a szerzodes elcsufitasahoz. — Emlitette a reszortok szerepet. Hiszen eppen ott akadt el legutobb a folyamat: a ket kulugyminiszter talalkozoja nem valosult meg... — Igaz, hogy a politikai kedelyek miatt meghiusult, de remelhetoleg athidalhatoak lesznek a problemak, es ismet targyaloasztalhoz ulnek es lesz parbeszed. A legfontosabb: a szerzodes ne maradjon ures szerzodesnek. — Tehetnek valamit a helyzet javftasa erdekeben a szlovakiai magyar partok, mozgalmak? — Az itthoni magyar partoknak arra kellene torekedniuk, ne valjanak kartyava, amelyet akkor es azok huznak elo, amikor es akiknek az eppen ilyen vagy olyan cellal jol jon. Ebbol ugyanis egyertelmuen az extrem erok profitalnak, es csak nekik van hasznuk belole. — Barmely oldalrol kozelitjuk a felvetett problemakat, ugy tunik, mindenutt lekuzdhetetlen akadalyok vannak. Van egyaltalan valamilyen kiut? — Az egyeduli megoldasnak az tunik, hogy esszeruen kell politizalni, racionalis megkozeliteseket keresni es partnereket talalni a targyalasokhoz. A magyar parlamenti partok nem kepesek senkivel kapcsolatot teremteni, masreszt nem hajlandoak veluk egyuttmukodni. Nem esupan a kormanykoalicioval nem talalnak egyetlen kozos hangot sem, a Szlovak Demokratikus Koah'cio kepviseloivel sem tudnak zoldagra vergodni. Ez utobbiakkal az altalanos elvekben — hogy demokraciat szeretnenek, a gazdag polgaroktarsadalmat, Europaba is egyutt megyunk — egyetertenek, de tulajdonkeppen ennyi az egesz. A szlovakok elso feltetele: mondjanak le az autonomia-torekvesrol. Ezt ugyan deklaraljak, csak eppen senki sem hiszi el nekik. Igy aztan az alapveto allaspontokban sem jutnak kozos nevezore. S hogy mi lehetne a megoldas: az itteni magyarsag erdekeit anelkul, hogy az a szlovak politika szerves reszeve ne valjon, nem lehet ervenyre juttatni. — On diplomatakent evekig elt olyan orszagokban, amelyekben a mienkenel sokkal komolyabb konfliktusok voltak. Tehat tudja, hogyan kezelhetok ezek. — A legosszetettebb konfliktusok is mindig a helyi viszalyokbol alakultak ki. S minel inkabb bonyolodtak, annal inkabb csokkent az esely a megoldasra, egyre nagyobb szukseg volt a nemzetkozi beavatkozasra. De eltekintve attol, hogy a helyzetek mennyire mergesedtek el, a parbeszed folytatodott. Vegyuk peldaul a palesztin—izraeli kerdest. Annyi a problema, de vegul mindig hajlandoak leulni es valamit megoldani. Es ez a fontos. Nem fogadhato el, hogy elzarkozzanak egymastol. Ugyanez vonatkozik a szlovak—magyar kerdesre is. Itthon egymas kozott kell a megoldast keresni es a valaszokat megtalalni. A jelenleg „elso vonalban" levo politikusok kozott viszont elkepzelhetetlen a parbeszed. Szemelyes ellentetek miatt nem ul egy asztalhoz Duray es Meciar, illetve Carnogursky. Meggyozodesem: a szlovakiai magyarok tulnyomo tobbsege tamogatna a megegyezesre valo torekveseket, mert tudjak: az elutasitas, a mindent negativan megfteles sehova sem vezet. DEAK TEREZ
