Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-24 / 19. szám

Calmet asszony szep elete Arles-ban szuletett 1875. feb­­ruar 21-en, reggel het orakor... nemreg halt meg, 122 eves kora­ban a vilag legidosebb embere, Jeanne Calmet asszony. Szaztiz eves koraig egyediil lakott. Kilencveneves volt, ami­­kor egy ligyved eltartasi szerzd­­dest kotott vele — olyan feltetel­­lel, hogy megveszi a holgy laka­­sat, de Calmet asszony elete vegeig benne lakhat. (Az iigyved reg nem el...) Jeanne Calmet huszevesen ment ferjhez es otvenharom eve­­sen maradt ozvegy. Szazhusza­­dik szuletesnapjat meg testi-szel­­lemi frissessegben unnepelte (bar akkor meg gyengen latott), terjedelmes interjut adott a Le Fi­­garonak. Ezt ismertetjuk kivona­­tosan. — Jartak a ferjevel szfnhazba, operaba? — Gyakran. Nagyon szep ele­­tem volt. Ma, amikor mar egyedul vagyok, ma sem unatkozom, gon­­dolatban felidezem a regi szep idoket. — Sokat olvasott? — Rengeteget. Proust konyveit... de mar nem emlekszem rajuk. — Vezetett naplot? — Igen, mint minden fiatal nd. Ak­­koriban divat volt. — Azt beszelik, on helikopteren is utazott. — Az meg az utolso haboru elott volt, Marignane-ban. Micsoda kila­­tas! Madarnak ereztem magamat. — Megdrzott fenykepeket azok­­bol az idokbol? — Keveset. A lanyom es az uno­­kam halala utan sok mindent kidob­­tam. A fenykepek egyebkent is tonk­­remennek a sok nezegetesben. — Erdekli, ami mostanaban a vi­­lagban tortenik? — Minden erdekel! — Mi a velemenye a jelenlegi tarsadalomrol? — Modern... tulsagosan modern. Ez mar nem az, ami volt. — Elete melyik korszakara emle­­kezik a legszivesebben? —Az egesz eletem szep volt. Ha az embernek szolgal az egeszsege, akkor boldog. Sosem betegesked­­tem. Most sem. Farkasetvagyam van. Gondolja csak el... egy szaz­­husz eves gyomor! —Talan megeri a szazharmincat is... — Nem, nem... Mar mindent meg­­kaptam az elettol. Nines okom pa­­naszra. Kenyeztetnek, agyonke­­nyeztetnek. — Hajlando volna felajanlani a testet tudomanyos eelokra? — Nem. Az arles-i temetoben akarok nyugodni, a szuleim a la­nyom es az unokam mellett. — Szereti a tarsasagot? — Nagyon. Szeretek trefalkozni. Egyesek konnyen haragra gerjed­­nek. En sosem mergelddom. — Talalkozott Frederik Mistral­lei? — A ferjem baratja volt. Jartunk hozzajuk Maillane-ba. Kedves fele­­sege volt. — Nagy unnepseget rendeztek, amikor megkapta az irodalmi Nobel­­dfjat? — Oriasit. Joi emlekszem... — Van Gogh-ot is ismerte? — Tizenharom-tizennegy eves lehettem, amikor talalkoztam vele. En magam is festegettem. — Hisz Istenben? — Abban hiszek, ami letezik. — Hat a feltamadasban? — Nem. — A halala utan szeretne vissza­­jutni a foldre valamilyen allat reinkar­­naciojakent? — Nem. Elegem van. Joi kihasz­­naltam az eletemet. Eleg volt. Szerelmi hdzossdg Amikor ket fiatal szerelmi hazassa­­got kot, mindenki termeszetesnek tart­­ja. Kenny Easterday tizenkilenc eves volt, amikor felesegul vette a tizenhet eves Sarah-t. Ket eve tortent az es­­kuvo, mindenki nagy megdobbenese­­re. West Aliguippa varoska lakoi (Pennsylvaniaban, Pitsburghoz ko­­zel) megdobbentek a hi'r hallatan. Kenny ugyanis csak fel ember, fel gerincoszloppal szuletett. Egyeves koraban az orvosok amputaltak a la­­bait, a labcsontokbol potoltak a gerin­­cet, hogy a fiucska legalabb ulni tud­­jon. Az iskolaban erthetoen feltunest keltett, a tarsai sokszor kicsufoltak, megalaztak. Jami csak a kezen tud, vagy gordeszkan. Kenny es Sarah gyerekkoruktol is­­mertek egymast, es a kamaszkori ba­­ratsagbol szerelem, majd hazassag lett. A fiu anyja elete legboldogabb napjanak tartotta az eskuvot, es Kenny ugyanezt mondta. Az ifju par imad setalni — a ferj olyankor gordeszkan megy felesege mellett (a teste ott vegzodik, ahol masnak a laba kezdodik). A hazimunkatol sem riad vissza, segft mosogatni, sot takarftani is. Az ifju feleseget (tan nem tapinta­­tosan, am ertheto modon) sokszor faggatjak, milyen a hazaseletuk. Sarah azt mondja, ezen a teren sines problemajuk, Kenny szazszazalekos ferfi. A ferj filmkarrierrol almodozik (egyelo­­re meg mindketten tanulnak). Allt mar kamera elott. A Kid Brother cfmu do­­kumentumfilmben onmagat alakitotta. A mutatvdny nem sikeriilt Frankfurtban tortent, nehany honapja, egy delutani cirkuszi eloadason. Gunther Krause buvesz — Europa-szerte a cso­­dalatos Krause-kent emlegetik—, ki tud­ja hany szazadszor bemutatta a kozdnsegnek triikkjet: a kettevagott not. A mutatvany tul elethuen sikeriilt... A buvesz huszonnegy eves mutatos asszisztensnoje, a szoke Ina Schnabel, oly velotrazo sikollyal igyekezett me­­nekiilni a kfnpadrol, hogy a nezo kellemesen beleborzongott. De hat ennek fgy kellett tortennie — a forgatbkonyv szerint. A szoke holgy le­­fekszik, a hatalmas korfuresz kettevagja, az aldozat sikoltozik, a nezo megre­­mul, aztan a buvesz asszisz­­tensnoje mely meghajlassal es mosollyal fogadjak a tap­­sot. De az emlekezetes eloada­­son hiba esuszott a szamitas­­ba. A szoke holgy sikoltozott, a korfuresz kettevagta, de... igazibol. A buvesz azt hitte, a lany csak a szerepet jatssza, amikor si­koltozik... A triikk tulajdonkeppen egyszeru—de na­gyon gondos elokeszitest igenyel, hogy a furesz fogai ne erjek a visitozo al­­dozatot. A szemtanuk szerint mire a buvesz tudatosftotta, hogy valami baj van — a furesz belehasftott a lany testebe. Azonnal hfvtak a mentoket. A lany talan meg tizenot percig elt... a nezok sze­­me lattara kiverzett... Meghalt, mielott a mentok megerkeztek volna. A buvesz keptelen volt barmit is mondani... A mentok m£r csak a holttes­­tet szallitottak el : Az ifju par

Next

/
Oldalképek
Tartalom