Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-24 / 19. szám
Turczel Lajos nyolcvaneves, de az emberi gyarlosagok gyarlosaga, az oregseg hala Istennek meg nem bant el vele. A torekeny test dacol s ez sokat jelent. Jelenti, hogy most mar szinte egyedul 6 irodalmunkban a folytonossag es allandosag. Mert az igaz, hogy 6 is a „harmadviragzas“ irodalmi gardajanak egyik jelese, de irodalmi, irodalomtorteneti tevekenysegenek jelentos hozadeka az elso es a masodik viragzashoz koti. 6 fedezte fel nekiink ismetelten a haboru viharaban elvesztett orokseget, elodeink irodalmi, szellemi kineses tarisznyajat. S ez egymagaban is nagy tett, de Turczel Lajos nem egyetlen tette. Egesz eleteben szolgalt. Mint kritikus, nyesegeto kertdsze volt a gyorsan ndvekvo, neha tulburjanzo harmadviragzas irodalmanak, s mint egyetemi tanar hivatasat, kuldeteset erzo pedagogus, palantalt, magot is hintett, hogy jovdre is legyen termes, legyen irodalma a szlovakiai magyarsagnak, mert eras hittel vallja, hogy irodalom ndlkul nines nyelv, nyelv nelkul nines fennmaradas, megmaradas. Egyik konyveben szerenyen igy vallott magarol: „Vannak kritikusok, akik a munkajukatalkoto egyeniseguk legtermeszetesebb kielesi formajakent ellenallhatatlan belso kesztetesek hatasakent vegzik. En nem mernem magam oda sorolni az ilyen elrendelt, sziiletett, alkati kritikusok koze. Kritikusi nekiindulasomhoz, elszanasomhoz a fblbkoerdt nem belulrdl, hanem kivulrol kaptam; a kritikusi toll megragadasaval nem lekuzdhetetlen hajlamot elegitettem ki, hanem olyan—felkeszijltsegemnek es hivatasomnak megfelelo — szolgalatot vallaltam, amelyre irodalmunk adott helyzeteben nagy szukseg volt." Ez az igdny mindmaig nem mulott el. Dolgaink meg egy kicsit sem jottek rendbe. Kell meg az irodalom, es kell nekiink Turczel Lajos is. (sz) (M. Nagy Laszld felvdtele) Milyen a MI ISKOLANK... A nagy tarsadalmi-politikai atalakulas siirgetoen koveteli a kozneveles demokratizalasat, az oktatasugy pluralizmusa kerdesenek megoldasat. Ez indokolja azt a felfokozott, mint ilyenkor lenni szokott, gyakran divatszeru erdeklodest a pedagogiat megreforma- 16 vilagmozgalmak (Waldorf, Montessori, Freinet stb.) irant. A mozgalmak sokszi'nu kaleidoszkopjaban szamos, gyakran egymassal ellentetes, sot a masikat leertekeloen „feleselo“ iranyzatok kbzott nem konnyu kiigazodni. Mindennek ellenere: Milyen, azaz milyen is legyen a „mi iskolank"? Eloszor is — legyen valoban a mienk. Az elet egyik alapveto torvenye, hogy az ember szamara egy-egy intezmeny, intezmenyrendszer, tehat az iskola, olyan erteku, annyit er, tehat annyira az ove, amennyi energiat fordftott es fordft annak alapftasara es (kijalakftasara, fenntartasara es megteremtesere, epftesere es szepitesere. Ezt nem kell bizonygatnom az idosebb, az 1950-es evekben iskolaalapito palyatarsaimnak. (Ez egyebkent a tarsadalomlelektan egyik ismert es elismert tezise.) S ebbol kovetkezik: amennyiben az ember szamara az ilyen intezmeny erteket jelent, ugy hajlando nagy energiat kifejteni „az ugy“ erdekdben. S mivel a pedagogia nem „csupan“ tarsadalomtudomany, ezert a legfontosabbnak a tanulok es a pedagogusok belso energiainak a feltarasat tartom. A direktfv-utasftasos rendszer guzsba kototte (es koti) a pedagogust is. Most szarnyalni szeretne. Am, ha a pedagogus „szarnyalasa tereul" nem a tudasvagyat es a minosegre torekvest valasztja, hanem pl. meg az iskola falai kozott is, meg az osztalyban is (az egyebkent jogos) serelmeket hangsulyozza, ez idegen a tanulas-tanitas folyamatatol. Ez elvonja a figyelmet a lenyegrol, kifaraszt, s vegso soron elriaszthat az iskolatol. Mert — ha" mar emlitett hasonlattal eliink — akkor a szarnyalas feltetele: a szarny. Marpedig a szarnyalo (mas szoval az elmelyiilt) tanftas-tanulas ket szarnya: a tudasvagy es a minosegre tores. Ha ez a ket tenyezo az iskola jel lemzojeve valik, akkor lenyegesen kevesebb lesz a jovoben a gond es baj, s bizonyara a serelem is. Ez adhat a szlovakiai magyar pedagogusoknak, de a tanuloknak is megtarto onbecsulest, versenykepes esely egyenloseget; ez tarhatja fel azokat a belso energiakat, melyek az iskolaszagu „muszaj-tanftas-tanulas“bol vonzon erdekes es oromteli, otthont jelento iskolat teremthetnek. I lyennek kepzelem a szlovakiai magyar tanftasi nyelvu iskolakat. Es nagyon sok esetben — s ez eletem nagy elmenye — ilyennek is lathattam sok iskolankat... A mai helyzetben az iskolanak minel kevesebb bizonytalansagra van szuksege. Ezert a minden aron mast, minden aron ujat gyakorlata — szerintem — nem vezethet celra. A tobb anyagi es hatasosabb erkolcsi tamogatason kfviil, a mi iskolanknak elsosorban a szakmara valo koncentralasra van szuksege. A jo nemzetisegi iskolaban mindig is a pedagogics cordis, a szfv, az erzelmek pedagogi - aja volt es kell, hogy legyen a dominate. Az erzelmek nyelve pedig a muveszet. Hasonloan az anyanyelvu oktatas es a helyes gondolkodas osszefiiggesehez, az erzelem, az erzelmi kultura nem fejlodhet a muveszeti neveles nelkiil, mint ahogyan a gondolkodas fejlddesenek a feltetele is az anyanyelv muvelese. A muveletlen erzelmu ember nem tud uralkodni indulatain. Konrad Lorenz igaz gondolata: az ilyen ember turelmetlen, nem tudja elviselni a masikat, a massagot, aszocialis, csak az eroszakra es a horrorra, a szadizmusra es a szexre reagal. Ezert fontos, hogy a mi iskolai nkban gyermekeinknek ne csak a raciojat, hanem az erzelmeit is pallerozzak. Nem muveszettortenettel, pl. nem az irodalom tortenetevel, hanem a muveszi mu ertesevel es igennye tetelevel; enekkel es tanccal, ertekes zenevel es szfnjatszassal, kolteszettel es az irodalmi szepet erto es interpretalo versmondassal, es mindenekelott: empatiara es szeretetre nevelessel. Mert csak az egeszsegesen nevelt erzelmu egyen fogekony a jo befogadasara. Igy valhat (valt es valik) az iskola a mi iskolankka, nemesak tudatunkat, de lelki gyonyoreinket is gyarapfto tarsadalmi ertekke, megtarto erove. MOZSI FERENC Turczel Lajos
