Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-24 / 19. szám

Az utomtol u milliokig — Eletrajza alapjan igen valtozatosnak mondhatjuk palyajat. Tudosnak keszult, kuta­­tomerndk volt, majd az allamigazgatasban koz­­eleti sze re pet valla It, megprobalkozott a sa­­jat labara allni, s jelen­­leg az egyik neves penz­­intezmeny reszlegenek igazgatoja... — Igaz, az eredeti celja­­imtol gyakran eltertem, de most az otvenhez koze­­ledven ugy itelem meg, si­­keres volt az eddigi ele­­tem. Szerencsem volt, mert a pragai foiskolan ar­­ra keszitettek fel: minden problema egy-egy kihfvas. A feladatokat meg kell ol­­dani, urra kell rajtuk lenni. Egyebkent sem vagyok hi­ve annak a felfogasnak, hogy a huszonevesen ki­­valasztott palyan kell min­denaron maradni, s erede­ti szakmabol, illetve elso munkahelyrol kell nyugdfj­­ba menni. Az elet igazolja felfogasomat. Allando val­­tozasra van szukseg... — Az atomkutatas megis elegge tavolinak tunik a penzpiactol... — Csak elso pillantasra. Muszaki ismereteim es nem utolso sorban a jara­si hivatalban szerzett ta­­pasztalatom meghataro­­zoan fontos ajelenlegi be­­osztasomban. Az igazgatoi helyre nyolc je­­lolt kozul valasztottak ki. Minden bizonnyal dbnto tenyezo volt, hogy a jaras gazdasagat alaposan is­­merem. Persze a szakmai kepzest sem hanyagolha­­tom el. A Nemzeti Bank szervezte hatszemeszte­­res tanfolyamra jarok, s ha az egeszsegem engedi, es lesz eleg erom meg a szerencse sem hagy cserben, 50 eves koromban tovabbi diplomat szerzek. — Gazdasagi szakember­­kent bizonyara nem csupan a takarekpenztar helyzete foglalkoztatja, hanem szele­­sebb osszefuggesekben is szemleli az orszagban veg­­bemend valtozasokat. Ho-Neve: Filko Jozsef mernok 1969 — erettsegi vizsga 1974 — diploma a pragai Muszaki Fd­­iskola Atomfizikai Karan 1975 — CsTA — Szilardtest-fizikai In­­tezet 1976 — Tolmacs — Energetikai Gep­­gyar — atomenergetikai kompo­­nensek kutatasa 1980 — Komarom — Hajoepitesi Ku­­tatointezet 1986 — a Komaromi Jarasi Nemzeti Bi­­zottsag alelndke 1989 — ajnb elnoke 1990 — a Gyogyszertari Szolgdlat igaz­­gatohelyettese 1992 — maganvallalkozo 1994 — a Szlovak Takarekpenztar ko­maromi reszlegenek igazgatoja gyan latja a makrodkonomiai siker es az emberek elege­­detlensege kdzti ellentmon­­dast? — Az dnallo Szlovakianak nem josoltak nagy gazdasagi stabilitast. S hogy a katasztro­­fa nem kovetkezett be, ez sze­­rintem annak koszonhetd, hogy a spekulati'v jellegu uzleteknek — a kornyezo orszagokhoz vi­­szonyi'tva — szukebb teret ad­­tak. Egy konzervativabb allas­­pont ervenyesult: az ertek­­teremto munka legyen a tovabblepes modja, ne pe­­dig a spekulacio, a sze­rencse utjan szerzett ha­­szonszerzes. De minden­­nek ellenere a tisz­­tesseges szellemi munkat nem becsulik meg. A szo­­ban forgo konzervatfv modszemek ugyan meg­­nyilvanultak a poziti'vumai, de a feszultseg novekede­­set nem lehet elkendozni. A vallalatok, vallalkozok „korbetartozasat“ nem le­het szonyeg ala soporni. Egyre idoszerubb eldonte­­ni: hogyan tovabb. Ha a restruktiv intezkedesekkel penzt vontunk ki a forga­­lombol, a gazdasag nem tud „felgyorsulni“. A masik lehetoseg: bevalljuk es val­­laljuk a tervezett inflaciot, es kiegyensulyozodik a fe­szultseg. A kormanyzat ki­tart a kemeny centralis penzpolitikaja mellett, a vallalatokat revitalizalni akarja es nem utolso sor­ban piacokat ki'van szerez­­ni az itthon megtermelt arunak. Ez utobbi igen ne­­hezen valbsithato meg. — De az embereket ir­­ritalja: az orszagnak jol megy, az en penztarcam pedig egyre laposabb! — Valoban ellentmon­­dast ereznek. Az elmon­­dottak alapjan viszont kitu­­nik: a rendszer mukodik, de a fogyasztas szinten­­tartasa aran. Ennek oka az is, hogy eron feluli be­­ruhazasokra koltottunk az elmult evekben — tehat a jovedelem nagy reszet ezekre forditottuk, mas­­reszt a meglevo kapacita­­sokat nem hasznaljuk ki. Gondoljunk csak a szamtalan irodahazra, a rengeteg gepko­­csira, a sok-sok mobiltelefon­­ra... Persze ezzel nem azt aka­­rom mondani, hogy a fejlesz­­tesre nines szukseg, hanem annak esszeruseget mindig szem elott kell tartani. — Azt tapasztalja, hogy ez nem mindig van igy? — Igazgatokent tobb olyan tervezetet vettem mar kezbe, melyek kidolgozoi a valosagtdl nagyon is tavol levo elkepzele­­seket vetettek papfrra, sot ezekben nagy hiteleket kivan­­tak szerezni. Komaromban pel­­daul vilagszinvonalu szallot epf­­tettek volna, csak arra nem tud­­tak feleletet adni, kik fognak egy ejszakaert negyezer koro­­nat fizetni. Es a kozel 200 mil­­lio korona hitel „elkoltesenek“ modjaval sem voltak teljesen tisztaban a nagy vallalkozok. Egy csirkefarm letesitese sem elvetendo kezdemenyezes. csupan akkor kaptak eszhez az otlettel eloallok, amikor a piaci ertekesi'tes lehetosegeirol faggattam oket. Erre ugyanis nem volt valaszuk. Igy aztan a hitelkerelmuket is visszautasi­­tottam. — Elsdsorban a szlovak sajtoban, s ezaltal a kdztu­­d at ban is kialakult a vele­­meny: Del-Szlovakiaban a magyarok jol elnek. Ezt on is igy latja? — Ha a takarekpenztar egyes fiokjai betetallomanyat veszem alapul, ez nem tukrozd­­dik. Az orszag egesz teruleten — a keleti regiok kisse alacso­­nyabb szinten vannak — szin­­te kiegyensulyozottnak mond­­hatoak a lakossag penztartale­­kai. De nezzuk az ipart! Del-Szlovakiaban ugyanugy megszuntek a vallalatok, uze­­mek, mint masutt. Sot a korab­­ban mezogazdasaggal foglal­­kozok helyzete a piac beszuku­­lese miatt egyre nehezebbe valt. Az dstermelok igen kiszol­­galtatottak. Az eladasi ar ala­­csony, a feldolgozasra nines lehetoseg. — Vegiil engedjen meg egy szemelyes kerdest: hoi tart­­ja a penzet? — Termeszetesen a Szlo­vak Takarekpenztarban. Egy­­reszt azert, mert itt biztonsag­ban tudom — ha valami zur volna, arrol ugyis tudomast szereznek —, masreszt pedig a konkurencia azonnal nagy­­dobra verne, hogy hozzajuk fordultam. Egyebkent pedig munkatarsaimmal egyutt arra torekszem, valamennyi kiren­­deltsegunkon olyan szolgalta­­tasokat nyujtsunk, hogy szi've­­sen jojjenek hozzank az ugyfe­­lek. DEAK TEREZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom