Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-24 / 19. szám

ha mellekesen meg politikus csukacs­­kak is, egeszen batran arulhatjak a tol­­lukat. Ezeknel az iras egyszeru aru, meggyozodesuk pedig az, amit veluk haszonert iratnak." Gondolom, hogy az ilyen hirlapirok es fotosok aligha palyazhatnak arra, hogy a vilag szemeben a szabadsag es er­kblcsosseg lovagjainak szerepet jatsz­­hassak. Azt pedig mar vegkepp nem varhatjuk toluk, hogy ezt a mi „szepseges“ vilagunkat egy szemer­­nyivel is jobba tegyek. (sz) mindaz, ami oly fontos szamunkra ezen a vilagon, s amit valamilyen modon 6 testesitett meg szamunkra. Hogy milyen is volt valojaban, nem tudhatjuk, es mar nem is tudjuk meg soha. Talan igy jo. Maradjon titok, alom. Egy szep em­­beri alom, amelybol mostanaban ugy­­is oly keves terem a foldon. Es higgyek el a lesipuskas fotosok, ujsagfrok, hogy titokra, szepseges tit­­kokra is szuksege van a vilagnak. Hogy a remseges titkokat ne is emh'tsem. Azokrol meg vegkepp jobb lenne, ha sose jutnanak tudomasunkra! Mit segit az rajtunk, mennyiben teszi konnyebbe eletunket az, hogy megtudjuk, mifele iszonyatossagoktortennek, ha egyszer mar ugyis megtortentek. Az illetekes szervek fogjak f u Ion az elkdvetoket, de pitott, s ott plane nem, hova megcsak silany erkblcsonkivu­­lisegben jutott el hazugul a demok­­racla. A politikusok, e modem koz­­eleti kalandorok elszaporodasa, a sajto fejlodese es uzletiessege s az olvasok novekvd oriasi szama egy­­forman aruva teszi az irast. De a po­litikus kupeceknel sem irasban, sem szoban szigoru koveteldi a politikai tisztessegnek nem lehe­­tiink... hz uj sajto s az uj tomegli­­teratura szijksegesse tett es kifej­­lesztett egy ujfajta hfrlapirot, illetve iroi kepesseget: keszen, konnyen, ijgyesen, megejtoen frni a kiadohi­­vatal, s a legnagyobb szamu es a legkisebb ertelmisegu publikum szamara. Ezek az irok, hirlapirok, Alh'tolag ezek voltak Lady Diana utolso szavai, amikor a lesifotosok kozvetlen kozelrdl fenykepeztek a haldoklo her­­cegno arcat: — Hagyjanak beken! Oh, Istenem! — ismetelgette tbbbszor, ami'g el nem ve­­szftette eszmeletet. Bizonytalan vilagunkban valos lelki foldrengest okoz minden olyan igaz emberi leny varatlan halala, aki kepte­­len beleilleszkedni a rendbe, amelybe szuletett. Meg ha hercegno is az illeto, a legendak olyan sajatos legkore veszi korul, amely csakis az ove, es ha lehull, mint csillag a vilagunk egerol, sivar ur, tatongo fekete lyuk tamad mdgotte. Ilyen volt Lady Diana is. Nem illett a mi mostani vilagunkba, s ezert meg kel­­lett halnia. Vitatkozni azon, hogy ki bi­te meg, felesleges. Mi oltuk meg, mind­­annyian! Es most szomoruak vagyunk, hogy nines tobbe, kevesebb kbrulottunk a feny, a szepseg, a josag, a szelfdseg, ne borzoljuk egymas kedelyeit, a koz­­velemeny indulatait. Csakis susu hirlapi ro es fotos hiheti, hogy ha valamit megfr, nyilvanossag ele tar, attol megvaltozik a vilag, s akar egyetlen gaz­­embert is megakadalyoz abban, hogy gazember legyen. Beteg vilagunk­ban, tarsadalmunkban mar a legkor is fertdzott, levegoben rajzanak a betegseghordo, halal­­oszto bacilusok. Ady Endre egy korker­­desre valaszolva mar 1912-ben megirta: „Egye­­nesen parancsoloan aposto­­li, vateszi valami sohasem volt az iras, s a demokraciak eltelterjedeskoraban egyre kevesbe lesz es lehet az. Ott sem, ahol gyilkos puritansag jegyeben koztarsasagot ala­„Hogyjannk beken!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom