Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-10 / 18. szám
UuJ£ijj BETTES ISTVAN m a g y a r nemzetisegu festomuvesz, aki kisebbsegi lete ellenere sem nevezheto az un. szlovakiai m a g y a r kepzomukoto, kulonfele mesterektol es festoi iskolak technikai eszkdztarabol szerzett tudasat es tapasztalatat hasznalja egy sajatos vilagot lattato munkai megalkotasanal. Azok koze a szerencses festok koze tartozik, akiknek nem csupan az intellektualis tapasztalatszerzes lehetosege adatott meg, hanem egyes kulturkoroket es teruleteiket a helyszfnen, szinte a szo szoros ertelmeben vett terepen tanulmanyozhatta. Eveket toltott Eszak-Afrikaban, ahol az anyag bosegebol adodoan tudatosan dolgozott homokkal, melyet mintegy hatterkent hasznalt az oskori leletek eszkdztarabol kialakftott jelrendszerehez. Legujabb muveiben ezeket — miutan kuldnos vilagat szinte mar tokeletesen megformalta — csak motfvumszeruen hasznalja. Aki az alkotot szemelyesen ismeri, tudja rola, hogy a regeszeti kutatasoktol a csillagok jarasaig minden erdekli, jo eldadomuvesz, kituno kdzossegi ember, aki nemcsak szukebb regioinkban, hanem az egesz vilagban otthonosan mozog kommunikacios, szellemi es muveszeti eszkoztara adottsagaival es ajandekaival. Ha regmult korok kepzomuveszeinek alkotasait vizsgaljuk, azokrol altalaban a korabeli fogadtatas es az utokor sokszor sablonos megftelese, besorolasa alapjan alkotunk velemenyt. A kortarsakkal mindig nehezebb dolgunk van. Itt el koztunk Magyarbelen a nagymacsedi szuletesu (1952) Dolan Gyorgy. Rola teljes joggal allapithatta meg legutobb Budapesten a Szlovak Intezet nyari tarlatanak megnyitojan Hushegyi Gabor muveszettortenesz: „Dolan olyan Szlovakiaban elo veszet kepviselojenek“. Ez a megallapitas elsosorban azert jogos, mert Dolan, mint minden igazi, idotallo es egyetemes ertekek letrehozasara torekvo al-
