Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-10 / 18. szám

Rados Peter Andras Egy meltatlanul elfelejtett alkotas avagy eloszo Zamenhof politikai vegrendeletehez Lazaro Ludoviko (Lazar Markovics) Zamenhof (1859— 1917) utolso, meg eleteben publikalt irasat tartja keze­­benazolvaso. Aje­­les ferfiu, akit az UNESCO 1959-ben az emberi kultura legjelentosebb alkotoi koze sorolt, el­­sosorban a legelterjedtebb es legnagyobb gyakorlati je­­lentosegu semleges nemzetkozi nyelv szerzojekent, vagy ahogy 6 szerette volna mondani, „iniciatorakent“ ismert. Emellett azonban szemorvosi kenyerkereso tevekenyse­­gen ki'vul jelentekeny irodalmi (fokent mufordi'toi) mun­­kassagot is kifejtett, tovabba figyelemre melto vallasfilo­­zofiai muvei voltak, s mint kozeleti gondolkodo is meg­­erdemli az utokor tiszteletet. Vallasfilozofiai munkassagat bizvast tekinthetjuk mind a ma egyre erdsodo kereszteny okumenizmus, mind az erore kapo zsido-kereszteny par­­beszed, valamint a monoteista vallasok kozotti kozeledes elofutaranak. Hillel zsido hittudos (Kr. e. I. sz.) gondola­tai alapjan a vallasi egyenjogusagot, turelmet es a hi'vo'k kozotti kolcsdnds tiszteletet hirdette. Egy olyan univerza­­lis val lasrol almodott, amely a letezo felekezetek fenntar­­tasa mellett kepes integralTM a kulbnbozd hitu embereket. Mint tarsadalmi gondolkodot, Zamenhofot a kulbnbozd nyelvu, kulturaju es vallasu nepek kozotti megbekeles le­­hetosege foglalkoztatta. Ezt ki'vanta szolgalni az 1887-ben utra bocsatott tervezett nyelvvel is, amely az o valasztott alneverol — Doktoro Esperanto (Doktor Remelo) — kapta mar az elso evekben mindmaig ismert elnevezeset: eszperanto. Az altal u nk kozolt muvet Zamenhof 1915-ben, az elso vi­­laghaboru kitorese utan nem egeszen egy esztendovel ad­­ta kozre. Az eszperanto szerzdjerdl szolo irodalom gyak­­ran naivitasok gyujtemenyekent kezeli ezt az irast. Ku I o n - bozo politikai iranyzatokhoz tartozo es mas-mas vilagnezetu eletrajzirok a tortenel mi folyamatok lenyege­­nek meg nem erteset, az altala javasolt megoldasok eleg­­telenseget szoktak Zamenhof szemere vetni. Holott — s ez ma egyre nyilvanvalobba valik — a lenyeget o sokkal jobban ertette, mint nagy tudomanyu es nagy hatalmu kor­­tarsai. Az eszperentistak Mestere a Parizs kornyeki bekek meg­­kotese elott fel evtizeddel vilagosan latta, hogy a hatar­­rendezes onmagaban csak igazsagtalansagok es majda­­ni konfliktusok forrasa lesz. Hatarozottan es egyertelmu­­en fellepett a nyelvi es vallasi d iszkri m inacio es elnyomas ellen. Teljes egyenjogusagot kovetelt minden allam min­­den polgara szamara, etnikai es vallasi hovatartozasra va­­lo tekintet nelkul. Letette a voksot a kulturalis es valldsi autonomia, a nyelvek es dialektusok haszndlatanak sza­­badsaga mellett. Csak egy megjegyzhs formdjaban, de megjelenik a szovegben az egyesult Europa gondolata, amely ma a kontinens vezeto eszmeje. Zamenhof a diplomatakhoz szolo felhivasanak legfobb ide­­aja azonban az „oszthatatlan etnikus nemzetallam" (mely bizonyos teruleteken, sajnos, szinten nepszeru) megsem­­misito bi'ralata. A mu' tobbszor is hatarozottan leszogezi: egy etnikus nemzet (az eredetiben: gento = neptorzs) nem azonosfthato valamely orszag osszes lakojaval. Turhetet­­lennek tekinti azt a sok helyutt ma is tapasztalhato hely­­zetet, hogy egy orszag nevado etnikuma a hazajaban elo tobbi etnikum uranak tekinti magat. Hogy ez milyen ve­­szeiyek forrasa, csak ma latjuk igazan, az etnikai habo­­ruk es nyelvtorvenyek koraban. Jozan, elfogulatlan gon­­dolkod o ezzel csak egyeterthet; rengetegen biraltak es bf­­raljak azonban Zamenhofnak azt a — sajat maga altal legfontosabbnak velt—otletet, hogy a diszkrim inacio es az elnyomas fo ellenszerekent az europai orszagok kap­­janak semleges, foldrajzi jellegu neveket az etnikai nem­­zetek neve helyett. E megoldas egy­­reszt tul keves: ki hinne ugyanis, hogy ettol szinte egycsapasra meg­­szunne a kisebb­­segek sanyargata­­sa? Masreszt vi­­szont tul sok: kepzeljuk el, mit szolnanak peldaul az olaszok, ha egyik nap rol a masikra hazajukat valami fold­­rajzi newel jelolnek, mondjuk igy: Appenfnia? (Bar erde­­kes, hogy az eszakolasz szeparatistak egy ilyen jellegu ne­­ven — Padania — akarjak a legfejlettebb olasz tartoma­­nyokat elszakftani Romatol.) Azt azonban erdemes megjegyezni, hogy ilyen orszagok mar vannak. Az USA allamai es a latin-amerikai koztarsasagok ide tartoznak, de Nyugat-Europaban is talalunk nehanyat. A ket legje­­lentosebb: Svajc (mas neven Helvecia) es Belgium. S mel­­lejuk tehetjuk a keletkozep-europai Transsylvaniat (azaz Erdelyt), amelynek tragediaja eppen az, hogy tobbnem­­zetisegu orszag letere a tortenelem szeszelyei hoi ide, hoi oda vetettek a „nemzetallamok“ marakodasa soran. S ha valaki botranynak veli egy-egy orszag atkereszteleset, nem legalabb akkora skandalum egy allam ezer eve birtokolt integer teruleteinek 70 szazalekat felosztani szomszedai kozott (ami eppen hazankkal tortent meg ketszer is eb­­ben a szazadban)? Ami Zamenhofnak leginkabb hibakent felrohato, az a reszletkerdesekre vonatkozo naiv nagyvonalusaga. A nyelvi-kulturalis autonomiat egy deklaracioval megvalo­­si'thatonak veli, nem latvan az oktatas, a sajto, a kultura ehhez kapcsolodo allami finanszirozasanak kerdeset. Itt szoktak ugyanis megbukni a nyelvi egyenjogusag meg­­valositasanak probalkozasai. A teruleti autonomia tema­­jat pedig Zamenhof muve fel sem veti, nem tulajdonitvan neki jelentoseget. Ezen ki'vul meg egy „hibat“ kell megemliteniink a Mester gondolatait elemezve. Valamely terulet egyik etnikai nem­­zettol a masikhoz valo kerulesenek csupan azt a kovet­­kezmenyet latja, hogy melyik „neptorzs“ fog uralkodni a tobbi fdldtt. Eszebe sem jut a genocfdiumok lehetosege, melyekben a Musza Dagtol a holokauszton at a delszlav etnikai tisztogatasokig oly gazdag szazadunk tortenelme. De vajon felrohatjuk ezt hibaul a megbekeles profetaja­­nak, amikor maguk az ormenyek sem feltek attol, hogy a tordkok, akik hosszu evszazadokon at megturtek nepu­­ket birodalmukban, egyszer csak uldozni es gyilkolni kezdik o'ket? Vagy hogyan josolhatta volna meg a bekes varsoi szemorvos Au sch witzot, ahol csalad janak to b b tag - ja is a gazkamraban fogja vegezni eletet, amikor a mar mu­­kodo halalgyar idejen a brit hadiigyminiszterium illeteke­­sei igy velekedtek a rola szolo informacidkrol: „a zsidok­­nak tul dlenk a fantaziajuk"? S az etnikai tisztogatasnak nevezett esemenyek hogyan is juthattak volna eszebe, ami­kor eldszor elkepzelni sem bi'rta o'ket a vilag, majd sem­­mit sem tudott tenni ellenuk? Vegul, ajanlom az olvasdnak: meditaljon egy kicsit Zamenhof irasan es azon, milyen idoszeruek a gondola­tai, s hogy talan a szerzo mas eszmein is erdemes lenne eltoprengni. Ami a forditast illeti, igyekeztem Zamenhof nyelvezetet mai fogalmainkhoz igazi'tani. Az altala igen gyakran hasznalt gento (neptorzs) szo, mely legtobbszor az „etnikai nemzet" jelentesben szerepel, kulbnbbzokeppen jelenik meg a fordftasban (nemzet, nep, torzs). Mindig azt a megfele­­lest probaltam alkal mazni, amely a mondatbeli aktual is je­­lenteshez es a mai politikai szakkifejezesekhez a legkoze­­lebb all. Ezzel is torekedven arra, hogy a mai olvaso konnyebben felismerhesse a szazadfordulo e gondolko­­doja eszmeinek idoszeruseget. RADOS PETER ANDRAS J elenleg egy szornyu haboru dulja fel csaknem egesz Eu­ropat. Amikor majd veget er a hatalmas embertomegek­nek az az egymast gyilkolo harca, mely oly nagy szegyent hoz a civilizalt vilagra, ossze fognak ulni a diploma­­tak, hogy ujrarendezzek a nepek egy­­mas kozti viszonyait. Onbkhoz, e maj­­dani ujrarendezdkhbz fordulok soraim­­mal. Amikor Onok a tortenelem eddigi legpusztitobb haboruja utan leulnek targyalni, nagy es fontos feladatuk lesz. Onoktdl fugg majd az, hogy a vi­lag nagyon hosszu ideig, talan brok­­re tartos bekeben el azontul, vagy csupan egy ideiglenes nyugalom lesz, amelyet hamarosan ismeta kulbnbo­­zo nepek kozotti ellentetek, sot habo­­ruk tornek meg. Tehat gondoljak at idejeben es al aposan a feladatukat, mivel most az Onok munkaja erdeke­­ben sok szazezernyi emberi elet es milliok igen nehezen megszerzett ja­­vai aldoztatnak fel, s ez az Onok sza­mara igen nagy erkolcsi felelosseget jelent. Gondoskodjanak hat rola, hogy tevekenyseguk ne legyen celtalan es meddo, hogy az Onok munkalkodasa vegen az emberiseg azt mondhassa: nem hiaba hoztunk a hatalmas es szornyuseges aldozatokat. Vajon Onok csupan ujrarajzolni es foltozgatni kezdik majd Europa terkep­­et? Vajon egyszeruen ugy fognak don­­teni, hogy A teruletnek X nemzethez, B teruletnek Y nemzethez kell tartoz­­nia? Teny, hogy ilyen tevekenyseget folytatniuk kell majd, ennek azonban munkajuk jelentektelen reszet kell ke­­peznie; orizkedjenek attol, hogy a ter­­kep atrajzolasa valjek mukodesuk le­­nyegeve, mert akkor mindaz, amit tesznek, tokeletesen elertektelenedik, es a hatalmas veres aldozat, melyet az emberiseg hozott, hiabavalova va­lik. Barmilyen mertekben kivanjak is Onok a nepek igenyeit kielegiteni, bar­­mennyire igazsagosak probalnak is lenni a kulbnbozd nemzetekkel szem­­ben, semmit sem ernek el a terkep at­rajzolasa altal, mert minden, amiigaz­­sagos megoldasnak tunik az egyik nemzet iranyaban, egyszersmind igaz­­sagtalansag lesz a masikkal szemben. A mai kor nem hasonlit a regi idokhoz: egyetlen vitatott folddarabon sem csu­pan egyetlen neptorzs dolgozottes on­­totta veret, hanem mas nepek is; es ha Onok ugy dontenek majd, hogy ez vagy az a terulet eze vagy aze a nem­­zete legyen, nem csupan nem jarnak el igazsagosan, hanem nem is kuszo­­bolik ki azon a teruleten a majdan be­­kovetkezd ellentetek okat. A „szabadsag“, melyet Onok valamely teruletnek adnak majd, csupan tartal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom