Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-26 / 2. szám
Denes Gyorgy Teli erdo Cserjen szikkadt afonya, hoban hollo labnyoma, fent felhonyi seregely, egyre surul a nagy ej. Fagyongy hajlik fagyorigyre, lepereg a gbrbngyre, fenyo sohajt, szel dudal, fagyalbokor szundikal. Moha rozsdas barsonya, rajta a nyar labnyoma, farkasboroszlan-bokor, agan paranyi csokor. Agas-bogas boroka alatt lapul a roka, erdo melyen tanyazik, nyulfiakra vadaszik. Vorbsfenyo, gyantaszag, taplogomba, iszalag, jeges csveny, havas ag, gybnyoru mesevilag. Sooky Laszlo Telmese (Varga Lajos illusztracioja) Ha hiszitek, ha nem, valamikor Afrikaban is eppen olyan tel volt, mint nalunk, es a negerek is olyan feherek voltak, mint a frissen hullott ho. Pontosan az egyenlito mellett lakott egy kovacslegeny, akirol az a hir jarta, hogy mindenkinel okosabb es ugyesebb. Eddig mar hetvenhet tudoson es hetvenhet kiralyon kifogott a nagy eszevel. Ahir valahogyan Tel urfihoz is eljutott, aki tudvalevoleg a legmagasabb hegy legmagasabb csucsan lakott, s mert nagy ur volt, nem turhette, hogy valaki nalanal okosabb vagy ugyesebb legyen. A szel hatan nyomban le is ereszkedett a kovacslegeny muhelyebe, es raparancsolt: — Nos, ha olyan okos es ugyes vagy, mint ahogyan mondjak, patkold meg a szelet, amin en ide leereszkedtem. Gondolkodott egy kicsit a kovacslegeny, aztan igy szolt: — Ha lesz, aki felemeli a szel labat, en szivesen megpatkolom. Erre aztan a Tel ugy elszegyellte magat, hogy meg sem allt az Eszaki-sarkig, es az egyenlito tajat azota is kerulve keruli.
