Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-10 / 18. szám

Nehez drokseg Szomoruan olvastam Toth Laszlo beszamolojat a Fabry-unnep­­segekrol, a nagy fro szuletesenek 100. dvforduldjardl. Arrdl, hogy a szlovakiai magyar irdk innen is elma­­radtak, ha meg egydltalan teteznek. Bar az is lehetseges, hogy miota szi­­varvanyszinO piaci legyek lettek, csakis Pestre jarnak, nem Stoszra es nem is az egyre nehezebben elo szlovakiai magyarok koze. Mit is ke­­resnhnek ott, amikor nagy magyar egyetemessegbe vagynak, csakis a nagy magyar egen akarnak tiindo­­kolni, ragyogni. Es ebben ugyebar Fabry szellemisege nem partner, zavaro korulmeny. Ezert kerdezi Toth Laszlo is: „Majd a ketszazadikon?" (Uj Szo, 1997. au­­gusztus 21.). Lehet, hogy ujabb szaz evre lesz szuksegunk ahhoz, hogy ne csak akkor forduljunk valakihez, ha az valamilyen szempontbol elo­­nyos a szamunkra, hanem—ha mar egyszer hasznaljuk es kihasznaljuk ot (marmint Fabryt) — megtanuljuk nemcsak az Ores szdlamok es kinyi­­latkoztatasok szintjen tisztelni es megtisztelni is?! Es bizonyara ezert javasolta Dusza Istvan megemld­­kezo (rasa is (Irodalmi es szellemi el­­vadulas ellen, Uj Sz6, 1997. au­­gusztus 9.) a vitat Fabryrol, de vita elott meginkabb csendet: „Szeret­­nem, ha a vitat hosszu, nema, figyel­­mes csend vezetne be — elvegre mindannyiunknak egy mas Fabryt kellene olvasnunk, s nem azt, akit a kommunista ideologia egyszineben mutogattak." Fabry valoban nehez drokseg. Ezt peldazza utolso irasa is, amely 1969. oktdber 5-en szuletett, amikor Csehszlovakiaban teljes tempoban beindult a politikai elet konszolida­­lasa, es ennek soran adaz vita rob­­bant ki az Uj Szo ds a Csemadok ak­kor meg meglevo 1968-as vezetese kozbtt. Az irast Fabry Zoltan nekem cfmezte, aki akkor a Csemadok fo­­titkara voltam, es arra kdrt, ter­­jesszem azt a Csemadok Kozponti Bizottsaga ele. Ezt a kivansagat tel­­jesftettem, a levelet a KB megtar­­gyalta es minden tagja lesokszoro­­sitva megkapta. Ilyen sokszorosi­­tott valtozatban maradt meg nalam, es most a Fabry brokseget gazda­­gi'to szandekkal teszem kozze, mi­­vel 1969-ben a mar „konszolidalt“ Uj Szoban es Hetben ezt nem tehettem meg. Remelem, hogy a figyelmes ol­­vaso az iras akkori aktualpolitikai maza alatt megleli a szlovakiai ma­­gyarsagert aggddo igazi Fabryt es Fabry mindannyiunkhoz szolo poli­tikai vegrendelkezeset. SZOKE JOZSEF „Akik maguk alatt vagjak a fat“ Betegen es aggodalommal szolok Hozzatok. Ne kivanja most tolem sen­­ki, hogy mondanivalom stilaris es szer­­kezeti szempontbol tokeletes legyen. Napok, sot hetek ota a Csemadok es az Uj Szo vitaja az, mely nyugtalanit. Itt es innen egy belso viszalykodas magja kel: osszefogas helyett egymas elleni torzsalkodas. Miert kellett egy, a korul­­menyekkel szamolo realis megnyilatko­­zast alibikeresesse degradalni?! Ennek es az ilyenfajta perlekedes­­nek — a Csemadok kereten belul —vegeredmenyeben a szlovakiai magyarsag issza meg a levet: a Csemadok jelenti ma az osszege­­zo magyar forumot. Nekunk lukszus a keshegyig mend vitatkozas, mert egymast es egymasban a magyar kisebbseg­­nek is tartozo felelosseget—tehat jovobeni sorsat — bunkozzuk le. Latra ezert minden szot es tettet: mennyiben hasznalunk vagy ar­­tunk vele onmagunknak, a szlova­kiai magyar kisebbsegnek? A part es a magyar kisebbseg egymast erbsitb ugye es viszonya jelenti ma az elso napirendi pontot. Es itt mindjart — in medias res — ki kell jelentenunk: kisebbsegunk sorsa, lete a jelen adottsagok ko­­zott a part sorsaval all vagy bukik. Az ok vilagos es egyszeru: a part­­nak es a magyar kisebbsegnek egyforman a jobboldali szlovak so­­vinizmus felulkerekedese jelenti a legfobb veszedelmet: a fasizalodas le­­hetoseget. Ne felejtsuk el, mi volt 1968- ban, amikor a szlovak reakcios soviniz­­mus csak a magyarok kitelepiteserol tu­­dott beszelni. A listakat mar szorgalmasan gyartottak: gyozelmuk a mi pusztulasunkat jelentette volna: szet­­szbrodasunkat. A szlovak soviniszta aramlatok meg­­fekezese a part mukodesenek az ered­­menye, es amit kisebbsegi si'kon eler­­tunk, azt a part segitsegevel ertuk el. De akkor ne essunk at a Id masik oldalara, es e szlovak sovinizmus elfojtasa jogan es kotelessegen ne tetessek egyenlitd jel a magyar kisebbseg jogos elemi ko­­vetelesei kapcsan, mondvan, hogy en­nek hangoztatasa: nacionalista csoke­­veny. A mi ugyunk nem soviniszta vad­­hajtas, de elemi letkerdes: ember es emberseg ugye, az elethez szukseges elteto levego, az ozon, mely nem mas, mint a magyar nyelv. Errol es nem mas­­rol van szo. Nem akarunk es nem is tu­­dunk suketnemak maradni. Jogaink es kotelessegeink internaci­­onalizmusunkbol fakadnak. Nem is le­het maskepp. A marx-leninizmus torve­­nye e tekintetben megmasi'thatatlan es ertunk szol. A kisebbsegi jogok rende­­zese a part erkolcsi velejaroja. Ha ki­sebbsegi si'kon a tobbseg atlepi: az in­­ternacionalizmus fizeti meg az arat. In­­ternacionalista kotelessegeit es jogait csak az a kisebbseg tudja teljesiteni es gyakorolni, melynek jogait epp az inter­­nacionalizmus biztosi'tja es garantalja. Serult es sertett kisebbsegek konnyen megzavarhatjak a kozbsseg vegyi osszetetelet es hitelet. Szocialista ko­­zosseget csak megelegedett, egyforma jogu, egyforman megbecsulttagokkal le­het epiteni es biztositani. Napirendi pontunk tetele vilagos es egyszeru: ha a magyar kisebbseg po­­tencialis elfojtoja a szlovak sovinizmus, akkor jot es eletet a jelenlegi helyzetben csak e fasizalodd sovinizmus fekezoje­­tol, a parttol varhatunk. De most mi tortenik berkeinkben? A partadta lehetosegek kihasznalasa he­lyett viszalykodasok tornek ki soraink­­ban, melyek azzal fenyegetnek, hogy onmagunknak sikerul epp a part altal biztosftott es elert eredmenyeket fel­­robbantani, es igy mi magunk leszunk azok, akik a partadta lehetosegeket il­­luzorikussa tesszuk sajat sorainkban. Ezt az ongyilkossagot kell megaka­­dalyozni. Ez az utolso alkalom, hogy ki­sebbsegunk eljen a lehetosegekkel. Ha ezt elmulasztjuk, ha kicsinyes belso tor­­zsalkodasokkal megzavarjuk, ugy sem­­mi sem ment meg minket a pusztulas­­tol. Part- es allami segedlettel—ha meg dbcogdn is — szervezettseget, keretet biztositanak nekunk, melyet csak ki kell tolteni tartalommal: onmagunk ereje­­vel. Ha e keret tartalom nelkuli nek—te­hat gerinctelennek — bizonyul, akkor bnmagatol omlik ossze. Es akkor — el­­vegeztetett. De a felelosseg emberek, part, magyarok, jbvo es tortenelem elott a mienk! Elsosorban csak annyi a mienk, amennyit mi magunk okosan es celtu­­datosan biztositani tudunk magunknak. A partadta keret: huszonot ev folyaman a legnagyobb lehetoseg. De ha ezt a le­­hetoseget magunk kozti perlekedessel gyengitjuk, akkor a part ezt kesz teny­­kent nyugtazza: ti magatok akartatok igy, ti csinaltatok, mi moshat­­juk a kezeinket. Es igy nem­csak a szlovak sovinizmus je­lenti a fo veszedelmet, de mi, kisebbsegi magyarok, akik ma­­guk alatt vagjak a fat. Pedig el­­sosorban es fokepp tolunk fugg az itteni magyarsag sor­sa es jovoje. Mi vagyunk fele­­losek a jelen es jbvo elott azert, hogy mikent safarkodtunk a rankbfzott kinccsel es leheto­­seggel. Ne keressunk majd bunbakot ott, ahol mi magunk voltunk a bunosbk! Legyunk internacionalizmu­­sunkhoz es magyarsagunkhoz egyforman hu'ek. Otveneves kisebbsegi let van a hatunk mbgott. Kieresunk, kiformalo­­dasunk, celkituzeseink egy szoban bsszegezddott: vox humana! Emberseggel, em­­bersegesen elni. Ez a „szlovenszkoi kuldetes" fasiz­­mus idejen, a fasizmussal — tehat az embertelensegi makszimummal — szemben szovege­­zddott. Onmagunk adta jelzokent hasz­naljuk, de ma mar hatarokon tul is ra­­csodalkoznak. Es ez a vox humana ko­­veteli meg tolunk a szocialista humanizmus legfobb torvenyet: az em­­be^eget. Bizalmatokbol a Csemadok brokos diszelnoke lettem. Az „brokbs“ — szo magahoz vonzza az „brbkseg“—fogal­­mat. En mar nem sokaig leszek veletek, koztetek; arra kell gondolnom, mi lesz velem, mi jon utanam, mi lesz velunk, mi lesz veletek szlovakiai magyarok? IA folyamatossag az eletunk es ennek nem szabad megszakadni. Veletek akarok lenni es maradni. Eletmuvemet — a vox humana „sto­­szi merteket“, fenntartasat, folyamatos­­sagat — Ratok testalom, ahogy vagyo­­nomat, materialis es szellemi hagyate­­komat vegrendeletileg is a Csemadokra hagytam. Legyunk es maradjunk meltok egy­­mashoz: magyarsagunkhoz, internaci­­onalizmusunkhoz, a szocialista huma­­nizmushoz, szlovakiai kuldetesunkhoz: a vox humana-hoz! Stos, 1969. oktober 5. FABRY ZOLTAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom