Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-10 / 18. szám
Nehez drokseg Szomoruan olvastam Toth Laszlo beszamolojat a Fabry-unnepsegekrol, a nagy fro szuletesenek 100. dvforduldjardl. Arrdl, hogy a szlovakiai magyar irdk innen is elmaradtak, ha meg egydltalan teteznek. Bar az is lehetseges, hogy miota szivarvanyszinO piaci legyek lettek, csakis Pestre jarnak, nem Stoszra es nem is az egyre nehezebben elo szlovakiai magyarok koze. Mit is keresnhnek ott, amikor nagy magyar egyetemessegbe vagynak, csakis a nagy magyar egen akarnak tiindokolni, ragyogni. Es ebben ugyebar Fabry szellemisege nem partner, zavaro korulmeny. Ezert kerdezi Toth Laszlo is: „Majd a ketszazadikon?" (Uj Szo, 1997. augusztus 21.). Lehet, hogy ujabb szaz evre lesz szuksegunk ahhoz, hogy ne csak akkor forduljunk valakihez, ha az valamilyen szempontbol elonyos a szamunkra, hanem—ha mar egyszer hasznaljuk es kihasznaljuk ot (marmint Fabryt) — megtanuljuk nemcsak az Ores szdlamok es kinyilatkoztatasok szintjen tisztelni es megtisztelni is?! Es bizonyara ezert javasolta Dusza Istvan megemldkezo (rasa is (Irodalmi es szellemi elvadulas ellen, Uj Sz6, 1997. augusztus 9.) a vitat Fabryrol, de vita elott meginkabb csendet: „Szeretnem, ha a vitat hosszu, nema, figyelmes csend vezetne be — elvegre mindannyiunknak egy mas Fabryt kellene olvasnunk, s nem azt, akit a kommunista ideologia egyszineben mutogattak." Fabry valoban nehez drokseg. Ezt peldazza utolso irasa is, amely 1969. oktdber 5-en szuletett, amikor Csehszlovakiaban teljes tempoban beindult a politikai elet konszolidalasa, es ennek soran adaz vita robbant ki az Uj Szo ds a Csemadok akkor meg meglevo 1968-as vezetese kozbtt. Az irast Fabry Zoltan nekem cfmezte, aki akkor a Csemadok fotitkara voltam, es arra kdrt, terjesszem azt a Csemadok Kozponti Bizottsaga ele. Ezt a kivansagat teljesftettem, a levelet a KB megtargyalta es minden tagja lesokszorositva megkapta. Ilyen sokszorositott valtozatban maradt meg nalam, es most a Fabry brokseget gazdagi'to szandekkal teszem kozze, mivel 1969-ben a mar „konszolidalt“ Uj Szoban es Hetben ezt nem tehettem meg. Remelem, hogy a figyelmes olvaso az iras akkori aktualpolitikai maza alatt megleli a szlovakiai magyarsagert aggddo igazi Fabryt es Fabry mindannyiunkhoz szolo politikai vegrendelkezeset. SZOKE JOZSEF „Akik maguk alatt vagjak a fat“ Betegen es aggodalommal szolok Hozzatok. Ne kivanja most tolem senki, hogy mondanivalom stilaris es szerkezeti szempontbol tokeletes legyen. Napok, sot hetek ota a Csemadok es az Uj Szo vitaja az, mely nyugtalanit. Itt es innen egy belso viszalykodas magja kel: osszefogas helyett egymas elleni torzsalkodas. Miert kellett egy, a korulmenyekkel szamolo realis megnyilatkozast alibikeresesse degradalni?! Ennek es az ilyenfajta perlekedesnek — a Csemadok kereten belul —vegeredmenyeben a szlovakiai magyarsag issza meg a levet: a Csemadok jelenti ma az osszegezo magyar forumot. Nekunk lukszus a keshegyig mend vitatkozas, mert egymast es egymasban a magyar kisebbsegnek is tartozo felelosseget—tehat jovobeni sorsat — bunkozzuk le. Latra ezert minden szot es tettet: mennyiben hasznalunk vagy artunk vele onmagunknak, a szlovakiai magyar kisebbsegnek? A part es a magyar kisebbseg egymast erbsitb ugye es viszonya jelenti ma az elso napirendi pontot. Es itt mindjart — in medias res — ki kell jelentenunk: kisebbsegunk sorsa, lete a jelen adottsagok kozott a part sorsaval all vagy bukik. Az ok vilagos es egyszeru: a partnak es a magyar kisebbsegnek egyforman a jobboldali szlovak sovinizmus felulkerekedese jelenti a legfobb veszedelmet: a fasizalodas lehetoseget. Ne felejtsuk el, mi volt 1968- ban, amikor a szlovak reakcios sovinizmus csak a magyarok kitelepiteserol tudott beszelni. A listakat mar szorgalmasan gyartottak: gyozelmuk a mi pusztulasunkat jelentette volna: szetszbrodasunkat. A szlovak soviniszta aramlatok megfekezese a part mukodesenek az eredmenye, es amit kisebbsegi si'kon elertunk, azt a part segitsegevel ertuk el. De akkor ne essunk at a Id masik oldalara, es e szlovak sovinizmus elfojtasa jogan es kotelessegen ne tetessek egyenlitd jel a magyar kisebbseg jogos elemi kovetelesei kapcsan, mondvan, hogy ennek hangoztatasa: nacionalista csokeveny. A mi ugyunk nem soviniszta vadhajtas, de elemi letkerdes: ember es emberseg ugye, az elethez szukseges elteto levego, az ozon, mely nem mas, mint a magyar nyelv. Errol es nem masrol van szo. Nem akarunk es nem is tudunk suketnemak maradni. Jogaink es kotelessegeink internacionalizmusunkbol fakadnak. Nem is lehet maskepp. A marx-leninizmus torvenye e tekintetben megmasi'thatatlan es ertunk szol. A kisebbsegi jogok rendezese a part erkolcsi velejaroja. Ha kisebbsegi si'kon a tobbseg atlepi: az internacionalizmus fizeti meg az arat. Internacionalista kotelessegeit es jogait csak az a kisebbseg tudja teljesiteni es gyakorolni, melynek jogait epp az internacionalizmus biztosi'tja es garantalja. Serult es sertett kisebbsegek konnyen megzavarhatjak a kozbsseg vegyi osszetetelet es hitelet. Szocialista kozosseget csak megelegedett, egyforma jogu, egyforman megbecsulttagokkal lehet epiteni es biztositani. Napirendi pontunk tetele vilagos es egyszeru: ha a magyar kisebbseg potencialis elfojtoja a szlovak sovinizmus, akkor jot es eletet a jelenlegi helyzetben csak e fasizalodd sovinizmus fekezojetol, a parttol varhatunk. De most mi tortenik berkeinkben? A partadta lehetosegek kihasznalasa helyett viszalykodasok tornek ki sorainkban, melyek azzal fenyegetnek, hogy onmagunknak sikerul epp a part altal biztosftott es elert eredmenyeket felrobbantani, es igy mi magunk leszunk azok, akik a partadta lehetosegeket illuzorikussa tesszuk sajat sorainkban. Ezt az ongyilkossagot kell megakadalyozni. Ez az utolso alkalom, hogy kisebbsegunk eljen a lehetosegekkel. Ha ezt elmulasztjuk, ha kicsinyes belso torzsalkodasokkal megzavarjuk, ugy semmi sem ment meg minket a pusztulastol. Part- es allami segedlettel—ha meg dbcogdn is — szervezettseget, keretet biztositanak nekunk, melyet csak ki kell tolteni tartalommal: onmagunk erejevel. Ha e keret tartalom nelkuli nek—tehat gerinctelennek — bizonyul, akkor bnmagatol omlik ossze. Es akkor — elvegeztetett. De a felelosseg emberek, part, magyarok, jbvo es tortenelem elott a mienk! Elsosorban csak annyi a mienk, amennyit mi magunk okosan es celtudatosan biztositani tudunk magunknak. A partadta keret: huszonot ev folyaman a legnagyobb lehetoseg. De ha ezt a lehetoseget magunk kozti perlekedessel gyengitjuk, akkor a part ezt kesz tenykent nyugtazza: ti magatok akartatok igy, ti csinaltatok, mi moshatjuk a kezeinket. Es igy nemcsak a szlovak sovinizmus jelenti a fo veszedelmet, de mi, kisebbsegi magyarok, akik maguk alatt vagjak a fat. Pedig elsosorban es fokepp tolunk fugg az itteni magyarsag sorsa es jovoje. Mi vagyunk felelosek a jelen es jbvo elott azert, hogy mikent safarkodtunk a rankbfzott kinccsel es lehetoseggel. Ne keressunk majd bunbakot ott, ahol mi magunk voltunk a bunosbk! Legyunk internacionalizmusunkhoz es magyarsagunkhoz egyforman hu'ek. Otveneves kisebbsegi let van a hatunk mbgott. Kieresunk, kiformalodasunk, celkituzeseink egy szoban bsszegezddott: vox humana! Emberseggel, embersegesen elni. Ez a „szlovenszkoi kuldetes" fasizmus idejen, a fasizmussal — tehat az embertelensegi makszimummal — szemben szovegezddott. Onmagunk adta jelzokent hasznaljuk, de ma mar hatarokon tul is racsodalkoznak. Es ez a vox humana koveteli meg tolunk a szocialista humanizmus legfobb torvenyet: az embe^eget. Bizalmatokbol a Csemadok brokos diszelnoke lettem. Az „brokbs“ — szo magahoz vonzza az „brbkseg“—fogalmat. En mar nem sokaig leszek veletek, koztetek; arra kell gondolnom, mi lesz velem, mi jon utanam, mi lesz velunk, mi lesz veletek szlovakiai magyarok? IA folyamatossag az eletunk es ennek nem szabad megszakadni. Veletek akarok lenni es maradni. Eletmuvemet — a vox humana „stoszi merteket“, fenntartasat, folyamatossagat — Ratok testalom, ahogy vagyonomat, materialis es szellemi hagyatekomat vegrendeletileg is a Csemadokra hagytam. Legyunk es maradjunk meltok egymashoz: magyarsagunkhoz, internacionalizmusunkhoz, a szocialista humanizmushoz, szlovakiai kuldetesunkhoz: a vox humana-hoz! Stos, 1969. oktober 5. FABRY ZOLTAN
