Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-27 / 17. szám
Laurie Lee Az a reggel, mikor a szerelem behajol a muskatlis ablakon s kiskakas-szbval hivogat. Mikor vorbshaju lanyok lengnek, mint rozsak, az esozold gyopon s a napbol mez csorog. Mikor a soveny tiszteletre int, verfeketere aszalt a bogyo s lyukakat szop bele a meh. Az a reggel, mikor az egerek cincogva szoknekki a templombol, aratastol logo fulekkel. Mikor a fogoly lapul, vdr, s ugy lb fol, mint a nyil a mahagoni szinufold folott. Mikor nines iires asztal, kiapadt mell s a cs av ar go nyullal belakik. Az a nap, mikor az ido ugy osszedobalja a dombokat, mint a tbkot, s aranyban uszik a folyo. Mikor joszagu minden, s a lanyok area, mint kisiilt kenyer a szajnak. Mikor kenyer s babvirag ajkuk erintese s foguk edesebb, mint a birsalma. Hans van de Waarsenburg Rainer Maria Rilke A nyar elmult A vagy: brokke aradasban allni, hontalanul, amig idoben elsz. A sovargas: a napok halk brai s az broklet kozti beszelgetes. Ez az elet. Migfolmeriil a melybe hullt orak kdziil a legmaganyosabb, ki mas mosollyal, mint a tobbi nenje, az brokparton bologat. a nyar elmult minden part elasta a maga ismeretlen katonajat tajtekba es homokba temetve karokat-labakat csak iires celofan-zacskokat plasztik-poharakat latni es egy veletlen gyerek sirasa ki az osz kozeledten egyre kekebb es kekebb lesz, fuldokolva az uszadekfak es fagysebzett hullamok kozott. A verseket Tornai Jozsefforditotta E napok napja Avagy: brokke aradasban allni
