Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-26 / 2. szám

— Szaz darab hianytalanul; se egen, se foldon tobb. Vagy a penzt vissziik baza, vagy a gvardiant. Kegyelmedtol fligg, vitezlo uram.

— Nem lehet — razta ez a fejet makacsul.

— Gondolja meg, kegyelmed — okvetetlenkedek Babos —, hogy Krisztus urunkat harminc ezustpenzert adtak el, de hogy mennyiert valtotta volna meg a keresztcnyseg a halaltol, azt kegyelmetek nem tudjak.

Ilyen kotekedesek kozt alkudtak meg vegre szaz aranyban, amelyekct egyenkent nezegetett meg Csuda uram, nincsenek-e koriilraspolyozva, megpengette, nem erzik-e hangjukon egy kis erdelyi akcentus

(ott akkoriban hamis penzverok tanyaztak). Mikor aztan minden tisztara volt hozva, kiszolgaltatta a megcsappant tokaju Bruno atyat, kit nagy diadallal vitl most mar a kiildottseg hazafele.

De nem sokaig volt drdmUk, inert a sztikehb patriahoz kozeledtek, alighogy elhagytak Nagykorost, melynek bogarhatu hazai meg latszottak az esti lila kodben, jobbrol clovillant Kecskemet tornya s egy kozeledo porfelleg.

— Mi a ko lehet az? — tanakodtak embereink.

— Nyilvan processzio jon elibiink.

Lesz dikcio is, reverendissime, persze lesz. nem artana valaszra elkesziilni.

Bruno atya szemeiben konnyek csillogtak.

— Szegeny jo hiveim szeretnek, rettenetesen szeretnek. Vajon ki tartja az oraciot?

— Alkalmasint a szep szavu Litkei pater. Persze, persze. Hiszen mar latom is. O az ott elol. Kutya legyek, ha nem 6.

Nem kellett kutyava lennie Dorna Gergely uramnak, mert csakugyan Litkei pater volt: nagy karimaju kalapjat, oriasi termetet messzirol fol lehetett ismerni, csak eppen a kiserete nem volt proccsszios nep, hanem tdrok katonak. Az akasztofaravalo Ali Mirze aga vezette oket.-— Jo estet, jo estet — kialta, amint ellovagolt utasaink mellett — , viszitek haza a papot, jo embcrck?

Mi is a magunkct.

Nevetett az aga, Jezus nevct kialtoza Litkei szerzetes; Bruno atya a kendojevcl integelctt utana:

— Teged is kivaltunk, edcs flam.

S bizony elso dolga volt hazaerve meginditani a gy iij test es az elfonnyadt Bulki Klara ujbol bejartak a kdnyoriiletes embereket:

— Ne hagyjuk a gaz pogany kezen pusztulni a szegeny szerzetest. Mit gondolna rolunk a keresztenyseg?

Ahol ez nem nyitotta meg az erszenyt, Fabian Paine hozzatette:-— S mit szolna hozza Nagykoros?

De mar erre minden kccskemeti lelkii ember kiszurta a maga huszasat, s Litkei szerzetes is hazakertilt.

Flagyjan, ha ezzel vege lett volna, de annyira divatba jott a papokkal valo kereskedes, hogy valahanyszor egy kis apro koltsegre szorult meg valamelyik csapatvezer, nyomban kiadta a rendeletet:

— Egy kecskemeti papra van sziiksegem! (Az mar bizonyos summat jelentett a penzpiacon.)

Egy darabig csak kivaltogattak a jambor civisek, mignern maga Sziics Janos fobird uram, restcllven a varos ilyeten kizsakmanyolasat, utjat vagta azzal a vallastalan kijelentessel:

— Ha az isten engedi a maga szolgait, miert ne engednenk mi? Vegre is a sajat gazdajuk van elsosorban hivatva.

Nehany szerzetes atya a nyakukon maradt, mire hirtelen leszallt a papok erteke a zerusra, s mas porteka utan neztek a hddfto urak. Azokon lchetetlen volt kifogni.

Peter-Pai napjan bctortek a szolnoki torokok, s a templombdl kijovd asszonyokbol magukkal hurcoltak a fobird menyecske feleseget, valamint Dorna Gergelyne asszonyomat.

Az egesz varos 1 azban volt. Ez mar felig se trefa, atyafiak! Mert a papokka! meg csak megjarta a manipulacio. Azokban nem tortent semmi kar, rnfg oda voltak. De az asszonyok, az egeszen mas! Teringette, az asszonyokkal nehezen megy az effele!

Sziics Janos annyira elkeseredett, hogy region letette a fobiroi tisztet, s eladvan egyik kohazat, Dorna Gergellyel asszonyaink utan indultak. Sziics uram ketszaz aranyat adott az oldalbordacskaert, Dorna Gergely azonban csak huszonot aranyat kinalt, ha az ovet hazaeresztik, szazat, ha ott tartjak, de drdkrc — ugy, hogy 6 mas asszonyt vehessen el. Ztilfikar aga gondolkozott egy idcig, aztan szomoruan monda:

— Csak vidd az asszonyi allatot, baratom!

Ezalatt pani felelcm fogta el a kecskemetieket. A kurucok is betortek, es a dusgazdag Vcgh Tamas Vica nevii hajadon leanyat ragadtak el egy lakodalombol, mikor ifjabb Nagy Mihallyal a ldtyogtetot jarta; eppen javaban forgatta, martogatta a legeny, s cifrazott, aprozta, reszeriszalt a leanyzo, mikor felpattant az ajto, s beesdrtettek a Csuda uram huszarjai. Mi lesz ebbol, uram teremtom? Az agyashazakbol hiizzak ki a becses fehernepeket maholnap! A kalgai szultan valtig uzengete, hogy a legszebb tiz asszonyra vasik a foga. A budai tdrdkok is minden oran johetnek.

Bar meg akkor nem zengett a kecskemeti lanyokrol az ajatszi nota: „Aki legeny, innen hozzon menyecsket“ — azert mar akkor is gybnyoriiek voltak. Ezt meg a kdrosi legenyek sem tagadtak.

Csoppet se csoda hat az altalanos ketsegbeeses. Olyan volt a helyzet, mint a fekete posztoval bevont mesebeli varosokban, hoi ahetfejii sarkany sorra felfalja a sziizeket. Mclyikrc keriil a sor, ki kovetkezik most? Ez a bizonytalansag egy lathatatlan hurok volt, amelyet mindenki nyaka kornyeken erzett. Tizszer megrettent naponkent egy-egy kcrckedd porfelhotdl, s ha ejjel zugni kezdtek a Talfaja erdo csenevesz fai, abbol is eloremlett a szaguldo csapatok diiborgese: „Jaj, megint jonnek a portyazok!“ Estende apro kezeiket osszetettek a nok, s ajtatosan fohaszkodanak a varos patronusahoz, Szent Miklos piispokhdz: hatha az tehetne valamit, azzal a kacskaringos bottal, melyet a varos pecsetjen bamba keppel tart egy kecskefejbe szurva.

(Gyanakszom, hogy sub clausula benne volt ezekben az imadsagokban: „Ha pediglen megis az lenne az isten rendeltetese — add uram, hogy inkabb a Csuda huszarjai jojjenek, mint a kutyafejii tatarok es a budai tordkdk.“)

Igy inditja A beszelo kontds c. kisregenyet Mikszath Kalman, aki 150 eve, 1847. januar 16-an sziiletett Paldcfolddn, az Ipoly-inenti Szklabonyan. Ha a tisztelt olvasd mosolyogni akar egy letiint vilagon, amely oly sokban hasonlatos mostani vilagunkhoz, vegve eld a regenyt es olvassa tovabb fejezeteit, es olvassa el A gavallerokat, es olvassa el A Szent Peter csernydjet es a mosolygo paldc minden irasat. Ma nines Mikszatb Kalmannai aktualisabb iro! Talan ezert nem adtak ki a nagy evforduldra naliink egyetlen konyvet sem. Am a nagy paldc ezen is csak hunentkasan mosolyog, hiszen: „Egymast a kannibalok se eszik.“

(sz)

Szerkeszti: Bettes Istvan

Gyory Miklos illusztracioja