Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-26 / 2. szám
fete tefefel Sok osi — s nem is mindig barbar — nep az ember kepere es hasonlatossagara teremtette isteneit, felruhazva oket minden letezo emberi vonassal, gyarlosaggal es erennyel. A zsido es a kereszteny vallas megalkotoi, hogy kivetelt kepezzenek, az embert formaltak isten kepere es hasonlatossagara. A vegeredmeny mindket esetben ugyanaz, es az elert cel is megfelel a szandeknak: megmutatni, hogy az ember isteni vagy istenhez hasonlo leny, es ezert joga van uralkodni mindama dolgokon es lenyeken, melyek nem hasonlatosak istenhez. Minden isten, a pogany, a zsido, a kereszteny az ember teremtmenye. Csak egeszen ritka esetben vezetheto vissza egy isten sziiletese vagy megalkotasa a vilagraj ovetel egyszeru, kozonseges folyamatara, mert azok, akik a vallas elonyeit elvezik, az isten eredetet miszticizmusba burkoljak. Egy csillag kiralyokat vezet tavoli orszagokbol a sziiletese helyere, a szuletes pillanataban megnyilik az eg, majd fuvoszenekar es szepen zengo operai korus ad szabadteri hangversenyt a birkapasztoroknak. Sok kereszteny orszagban, de kulonbsen az Egyesiilt Al I amokban, biintetendo istenkaromlasnak szamit minden probalkozas, mely a zsido vagy kereszteny vallas keletkezesenek igaz tortenetet kutatja. Nem szamit viszont istenkaromlasnak az, ha valaki az ugynevezett pogany istenek keletkezeset kutatja, es kutatasainak eredmenyet kozreadja. Es mivel a pogany vallasok kutatasat nem akadalyozzak, hanem meg bokezuen tamogatjak is, ezekkel kapcsolatban konnyebben keriil napvilagra az igazsag. Ha en itt megkcreszteltek, ok pedig nagy josagukban es bekeszeretetiikben megengedtek a fchereknek, hogy elpusztitsak regi isteneiket es templomaikat, es amikor lattak, hogy az a pusztitas milyen dromet szerez a fehereknek, vidaman szemleltek tombolasukat. Valamifele komedianak tekintettek az egeszet. A videk indianjainak, akik szerenyen tengettek elctiiket a nagy to es a kornyezo erdosegek sokfele adomanyabol, nem volt sem aranyuk, sem ezustjuk, sem dragakoviik, hiret sem hallottak arany- vagy eziistbanyaknak. Ezert aztan Cortez nem sokat tbrodbtt veluk. A naluk eltbltdtt idot lenyegeben elveszettnek tekintette. Igyekezett a lcheto leggyorsabban elhagyni a videket, es hajszolta a sereget kisero szerzeteseket, hogy siessenek a poganyok megteritesevel, mert itt mar nines keresnivalojuk. Hogy a tomeges megteres dicsoseges iinnepe a megfelelo pompaval menjen vegbe, es ugyanakkor az indianokban kel- 16 benyomas maradjon a feherek hatalmabol, Cortez elrendclte, hogy a kcreszteles napjan siissek el agyuikat, es lovasai mutassanak be nehany harci gyakorlatot. Az indianok szamara, akik ilyesmit meg sohasem lattak, ez termeszetesen nagy dolog volt. Az agyuk dorgese es ttize, a lovagi torna meg a szerzetesek siirges-forgasa valoban meg is tette az ujonnan megtertekre azt a hatast, amelyet a spanyolok annyira kivantak. Az indianokat meg kellett gyozni arrol, hogy azoknak az embereknek, akik ezekrc a ktilonleges mutatvanyokra kepesek, olyan istcniiknek kell lennie, aki erosebb, mint az 6 regi indian isteneik, es feltilmulja oket. Az indianokra a legmelyebb most egy indian isten sziiletesenek tortenetet elmeselem, ezt abban a szilard meggyozodesben teszem, hogy nines es nem is volt a foldon egyetlen vallas sem, amelyben az isten vagy az istenek sziiletese, es ezzel az egesz vallas keletkezese ne hasonlo, egyszeru es termeszetes elozmenyekre lenne visszavezetheto. Hernan Cortez, miutan elfoglalta Mexikot, expcdiciot vczctett Hondurasba. Az expedicio cclja az volt, hogy hajozhato utat keressenek az Atlanti- es Csendes-ocevonszoltak magukat tovabb, mert ugyanezt az utat visszafele nem eltek volna tul. Ha Cortez nem talalta volna ott azokat a vendegszereto indianokat, akik mindent elkovettek, hogy a kiehezett es osszeroppanas elott allo expcdicios sereget ujra talpra allitsak, a dzsungelben es a mocsarakban az egesz csapat nyomorusagban elpusztult volna. Ez az expedicio egyebkent is igen keves sikerrcl jart, es a spanyol an kozott, ugyanis azokban a regi idokben Eszak- es Dcl- Amerikat ket kiilonallo nagy szigetnek kepzeltek, melyek kozott tcrjedelmes tengerszorosnak kell lennie. Ezzel az expedicioval jutott el Cortez a Peten-tohoz, a mai Guatemala egyik legnagyobb tavahoz. A to szigetein es partvidekein Cortez indianokat talalt, akik meghato vendegszeretettel fogadtak a spanyolokat. Az uttalan dzsungelszakaszokon, hegyeken, mocsarakon, folyokon es pusztasagokon at va- 16 meneteles teljesen kimeritette Cortez sereget. Csupan azert h 6 d i - tok legkatasztrofalisabb kudarcai koze szamit Amcrikaban. A Petcn-to indianjai ujra fcltaplaltak a spanyolokat, bosegesen ellattak oket elelemmel a tovabbi utjukra, es mindent megtettek ertiik, amit igazan vendegszereto emberek megtehetnek azokert, akik segitsegre szorulnak. Hogy az idegeneknek meg jobban kedviikbe jarjanak, es egyetlen kivansagukat se tagadjak meg, a bennsziilbttck konnyu szivvel beleegyeztek abba, hogy megkereszteljek oket. Ket napon beltil minden indiant, aki a nagy iinnepsegre itt osszegyult, B. Traven
