Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-21 / 10. szám

szakbol), tudom, hogy nem elegednenek meg azzal, ha draga Leninjuk allandoan csak a labdat rugna, tudom, hogy csakhamar elkezdenek ot (oket) exportalni. S mivel Vlagyimir lljicset sorozatban gyartanak, jutna belole min­­den posztkommunista or­­szagba, meghozza nem is egy vagy ketto, s noha Lenin­­nek volt erzeke a piacgazda­­saghoz is (tessek csak visszaemlekezni a NEP-re — Novaja ekonomicseszkaja polityika, azaz: Uj gazdasag­­politika), nem biztos, hogy ez a mi piacpolitikank is tet­­szenek neki, hatha duhosen kancsukat ragadna, es alapo­­san elverne milliardos ujgaz­­dagjaink hatat es feneket, esetleg kirobbantana a Ma­­sodik Nagy Oktoberi Forra­­dalmat. Vlagyimir lljics Lenintol bar­­mi kitelik, hiszen forradalmar; no es kepzeljuk el, hogy nem is egyedul van, hanem sokan vannak, es csak jonnek es jonnek. Jonnek a klonozott lljicsek. Leplombalt vagonok­­ban, ahogyan Svajcbol tert haza egykoron Oroszorszag­­ba, ugyesen, ravaszul, pe­­dig akkor meg csak egyedul volt. Azt mondom, tiltakozzunk a klonozas ellen, mint Oszent­­sege!!! Gyogykezelesre, gondozasra szo­­rul... A bagoly duhosen levette az or­­rarol a szemiiveget es behajftotta a jegszekrenybe. Micsoda puhany nemzedekl Az 6 idejeben nem te­­ketoriaztak az effele huliganokkal. Meg hogy gyogykezeles IA korhaz­­ban csak pusztitja az etelt, gondol­­kozik... A sunt vegiil is ket apolo behaji­­totta egy mentokocsiba, es az elme­­gybgyintdzetbe szdllitottdk. A tek­­nosbeka volt a foorvos, aki megal­­lapitotta, hogy a beteg skizo­­frdniaban szenved, allapota sulyos, egyelore altatni, nyugtatni kell. — De sose lehet tudni — tette hozzd remdny, az mindig van. Kesobb munkaterapiara fogjuk: majd hangyatojast valogat nekem ebddre. Tudatlan falusi asszonyallat voltam, galileai hitvany, lelketlen nember, kicsit kapzsi, kicsit zsembes, csoroszlyaarcu, pletykaehes. Amikor nalunk jart, s a to mellettpredikalt, mindjart lattam, mennyire meggondolatian s gyermeteg. Megsajnaltam, s mivel mond­­hatatlan jo volt kozeleben lennem, ugy dontbttem, mellette maradok. Bar ingerelt, hogy boldog­­boldogtalan a nyomaban caplatott, lepras ok, vakok, koldusok, ringyok, szajhak, keritok, cafatok, ereztem valahogy, anyja helyett anyjava kell lennem, mosnom red, itatnom, etetnem. Hisz olyan elhetetlen! Nem tud semmit fertdrol, mocsarrol, s hiszekeny, mint a kisgyerek: keskeny utja, hirdette, az Orszaghoz vezet. Az Irastudokat, igaz, megvetette, de nem jobban, mint barki parasztember, kinek a gyumolcse alnoksagok miatt gyakorta a nyakara rohad. Fajt, hogy megvetik, atkozzak, gonosztevonek, istenkaromlo kigyonak nevezik: nines ki mind a negy kereke, s killonben is feslett templomi nd es rdmai katona zabigyereke. Nezzetek a szemet, mondtak, kik a husosfazekat feltve megrettentek tole, nezzetek a szemet, nem heber szem, idegen, orveny van benne s druids ezilstje, melybe rant benniinket eld-elevenen. Remiilet es borzadaly szallt keselyukent a szivemre, amikor latnom kellett, mikent szegezik keresztre. Kekre korbacsolt arcarol patakzott a ver, s ar any os szem eb en magany rezgett, riadt alazat langja. Es sugarzo, gyermeki, ijesztd mindentudasa! S amikor irdatlan emberi sohajjal megrendult a fold, es sziklak hasadtak, kovek robajlottak, s elnemultak kutyak, tevek, egi madarak, az iszonyatba meriild menekiiles maradt. O, klsertet varosa, Jeruzsalem, napokon at folslrtak csecsemoid, mert agyuk foie az Idegen borult, s arcukra az O forro konnye hullt! Galilea fele most kinok kozt visz az ut, gazlokon at, oroszlanok s reszeg katonak kozott, de var ott ram a sugarba dltozott. Nem gondolva a verdijjal, elojon bujdoklasaibol, s eg bar az arcan meg a landzsa es a szog iitotte laz, kozenk jon, mint edes Ige, legelol, es szemeben a benniink levo Orszag tiindokdl. Valosag lesz s bizonyossag ujra ot hallani, mert nala vannak a let kimondhatatlan szavai. Susanna Kulcsar Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom