Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-21 / 10. szám

Mondhatok valamit? Ahhoz, hogy az ember a tobbiekkel tarsasviszonyban elhessen, sok-sok szab£lyt kellett alkotnia. Ezeket a szabalyokat az 6let kulbnbbzo teriiletein 6rvenyesiti. Peldaul bizonyos „tdrvenyszerus6g“ hatarozza meg, milyen alkalmakkor milyen ruhat viseljiink, torvenyek alapjan kozlekedunk, szabalyok rogzitik, mi a teendonk, ha a bankbol penzt szeretnenk kivenni. Sok szabaly tulajdonkeppen iratlan tbrveny, nem hoz­­ta letre valamilyen intezmeny, ds jovahagyasara sem keriilt sor. Megis drvdnyesek. Tudjuk, hogyan kell kom­­munikalni embertarsainkkal, mikent kdszdntsiik oket, hogyan szolitsuk meg, milyen modon bucsuzzunk. amikor a kommunikalok jogai ennyire kiilonboznek, pontosab­­ban: amikor az egyik partnemek (tanulo) olyan keves joga van, mig a masiknak (tanito) arany­­talanul sok. A kommunikacio formaja az oktatas soran szorosan ossze­­fligg azzal, hogy a tanuldt tanit­­jak. Ha a kommunikacio szaba­­lyai tulsagosan szigoruak, el­­nyomjak, visszafogotta teszik a tanulok spontan megismeresi va­­gyait. A gyerek olyan helyzetbe kertil, amely meroben eltero az ovodaban atelt kommunikacio szokasoktol, amikor a felnottek-A tanulora vonatkozo szabalyok Hogyan ervenyesulnek a kom­­munikacio folyaman A tanulo beszelhet: 1. ha szot kap A tanito engedelyezi, hogy be­szelhet. A tanulo akkor sem szolalhat meg engedely nel­­kiil, ha senki sem beszel. 2. csak azzal, akivel meghataroz­­tak Ahhoz beszel, aki feltette neki a kerdest vagy felszolitotta, hogy feleljen. Ez rendszerint a tanito. 3. csak arrol, amirol kerdezik A beszed temajat a tanito kerde­­se adja meg. 4. csupan addig, amig megenge­­dik neki A tanito megszakithatja a besze­­det, vagy felszolitja: folytas­­sa tovabb. 5. csak a meghatarozott helyen A padban beszel; ha parancsot kap: a tabla elott. 6. allva Ezeket a szokasokat az emberek spontanul alakitottak ki, nem is tudatositottak, hogy rendszert alkottak. Ha ketten beszelget­­nek, a szabaly szerint egymasnak at kell adni a szot. Eloszor az egyik beszel, majd a masik ko­­vetkezik. Egyszerre nem beszel­­hetnek, mert nem ertenek meg egymast. Iratlan torveny mond­­ja ki: ne szakitsuk felbe partne­­riink mondanivalojat. Ugyanis, ha gyakran „kozbevagnank“ megszakadna a kommunikacio. A beszelgetes kozben nem lehet­­nek hosszu sziinetek. A hallga­­tas tiszteletlensegre vail. (Mas kulturaju nepeknel viszont meg­­engedett az ilyen forma. Pelda­ul a finnek igen hallga­­tagok, nalunk ez a sza­baly nem letezik. A hosszabb sziinetek nem is feltiindek.) Az iskolaban nagyon erdekes szabalyok vo­­natkoznak a kommu­­nikaciora. Az oktatas­­nak kidolgozott rendje van: a tanitonak, diak­­nak ezt egyarant be kell tartani. Az osztalyban harmincan vagy meg ennel is tobben van­­nak. Ha nem volnanak szabalyok, amelyek meghatarozzak, mikor ki beszelhet, kaosz ke­­letkezne. A szigoruan hagyomanyos oktatas soran, amikor a tani­to pontosan ugyel a szaba­­lyokra, a kdvetkezok ervenye­sulnek: Amint latjuk, ezek a szaba­lyok valoban szigoruak. Ha az oktatast osszehasonlitjuk az elet mas teriileteivel, csak nagyon keves olyan helyzetet talalnak, nek szabadon tehetett fel vala­­mennyi dt erdeklo problemaval dsszefiiggo kerdeseket. Ha na­gyon korlatozzuk a gyerek kom­­munikacios aktivitasat esetleg a tanulo fejlodokepesseget is hat­­raltathatjuk. Szerencsere a fent emlitett kommunikacios szabalyok csu­pan a valoban hagyomanyos ok­­tatasi modra vonatkoznak. A tanitas uj modszereinel — ame­lyek fokozatosan ervenyesulnek iskolainkban — a helyzet ettol elter. A pedagogus megengedi a tanuloknak, hogy kerdeseket te­­gyenek fel, erdeklodik a nezete­­ik irant es a velemenyukre is ki­­vancsi. A tanulok szabadon be­­szelhetnek. De egyszerre csak egyikuk beszelhet, a tobbiek hallgatjak. Ezert ervenyes, ami a cikk cimeben szerepel: a tanu­loknak meg kell kerdeznie a ta­­nitdtol: „mondhatok valamit?“ Meg kotetlenebb a legkor, ha a tanito lehetove teszi, hogy a gyerekek parban, vagy pedig 3—5 tagu csoportokban dolgoz­­zanak. Ilyenkor altalaban koriil­­menyes feladatokat oldanak meg, vagy valamilyen tervezetet dolgoznak ki. A tanito ekkor a kommunikacidjukat kevesbe ira­­nyitja es szinte alig szol bele. A tanulok onalloan dolgoznak, es egyediil iranyitjak tevekenyse­­giiket, megpedig a kdlcsdnos kommunikacio segitsegevel. Az oktatas ilyen modszerei folytan a tanulonak nem kell vamia, amig a tanito szot ad ne­­ki, hogy az osztalytarsaival be­­szelhessen. A kommunikacio spontanul folyik es a tanulok kdlcsondsen adjak at egymasnak a szot. A gyerek ezaltal gyakrab­­ban kezdemenyezi a kommuni­­kaciot es a partnerenek kerdese­ket tesz fel. Termeszetesen, az ilyen oszta­­lyokban nagy az elenkseg. Es zaj is van. Ez a zaj viszont a munka velejaroja. Ha a tanulok erdekes feladatokat oldanak meg, erre osszpontositjak figyelmuket es nem zavamak. Maskor a tanulok csoportokban tevekenykednek es egymas kozott versenyeznek a legjobb, a leggyorsabb eredme­­nyek elereseert. A tanulok uj modon probalnak kommunikalni. Az ilyen kom­­munikaciora nem csupan az ok­tatas miatt van sziikseg. Igy fog­­nak beszelgetni, ha felnottkent a munkahelyiikre keriilnek, ha kol­­lektivaban kell dolgozniuk. Ezert az uj fajta kommunikacio elsa­­jatitasanak az is a celja, hogy a gyerekeket idoben, jol felkeszit­­siik az eletre. DR. PETER GAVORA, CSC (Fiala Ilona illusztracios felvetele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom