Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-21 / 10. szám
Szemiink fenye KIK AZ IGAZI SZULOK? kem? Olykor a ferj is elkfserte ot, de eppen a donto alkalomkor nem volt jelen. Ekkor ajanlotta az orvos: a hazastarsa is vizsgaltassa meg magat. Felt, hogy reagal majd erre a „kihfvasra“ a ferje. Nagyon ovatosan mondta el a nogyogyasza javaslatat, illetve a sajat kerelmet. Azt soha nem tudta meg, mi jatszodott le a ferfi lelkeben, de boldogsag toltotte el, hogy 6 is hajlando az aldozatval lalasra. Az orvos feltetelezese beigazolodott: a ferj szorult kezelesre. Ujabb varakozassal teli honapok kovetkeztek. Ahanyszor a fovarosba utaztak, ugy ereztek, kozelebb vannak a celjukhoz. Remenykedtek es bi'ztak a kezeloorvosukban. Az utolso latogatas ota meg inkabb. Mert ugy sejtik, talan most mar... Meg alig merik kimondani, egymas kozott is inkabb titokzatos jelekkel fejezik ki bromuket. A rajtuk kivulalloknak meg nem szoltak. Majd csak akkor, ha teljesen bizonyos, hogy erdemes volt a kuzdelem. Egymas kezet fogjak, szorosan egymas mellett ulnek es szoronganak. Azert, hogy nekik is mondja valaki: anyuci, apuci... szoba: milyen jo volna, ha egy kislanyuk szuletne. A lakasban hely van eleg, a megelhetes akkor meg nem volt olyan korulmenyes, mint manapsag. Maria orvoshoz fordult. A nogyogyasz kozolte vele: kesz csoda, hogy az az egy fia is megszuletett, de tovabbi gyermek kihordasara nines eselye. Egy vilag dolt ossze benne. Titkaik nem voltak, a ferjevel mindig mindenrol nyfltan beszeltek. Joi ismerte a nezeteit, a csaladrol kialakult velemenyet. Mivel Gabor hat-Gyermeknap. Meghozza nemzetkozi. Az evek soran annyira elcsepeltte valt. Igaz, az utobbi esztendokben mar kevesbe emlegetik. Egyszeruen kiment a divatbol. Mert a vallalatokban alig mukodik a szakszervezet, amely az edessegcsomagokrol gondoskodna, meg arra sines idd meg penz, hogy „a dolgozok gyermekeirol valo gondoskodas" kereteben musort szervezzenek nekik. A gyerekek oriiltek a csokinak, meg a programnak is. Ezen a napon. De ok maskor is szfvesen vesznek egy kis figyelmesseget. Meg szeretetet. S talan ez utobbi meg a finomsagoknal, a bohockodasnal is jobban hianyzik nekik. Ez viszont nem a szakszervezet iigye, hanem a szuldke. Akik a szemtik fenyenek tekintik a pici, a felnovekvd sot a mar felnottsorba kerii- 16 gyermekiiket is. De mit is jelent a sziilok szamara a gyerek? Ugye milyen nehez e kerdesre valaszt adni? A beteljesulest, az onmegvalositas legfontosabb megnyilvanulaseit? Kinek-kinek mast. Az alabbi ket eset szerint az diet ertelmet, egy olyan valamit, amiert erdemes kuzdeni, aldozatokat hozni. BETELJESULT A REMENY A pozsonyi Zoch utcai nogyogyaszati klinika keskeny folyosojan a szigoruan egymas mellett allo szekeken az egymagukban varakozo ndkon kfvul hazasparok is szoronganak. Nem esupan az tilohelyek kozelsege miatt. Ki tudja, hany honapja, eve gyotrodtek, mig raszantak magukat erre a latogatasra. A lakohely szerinti nogyogyasz mar probalkozott: tanaccsal, gyogyszerrel, kezelessel. Eddig ugy latszik eredmenytelenul. S most, amikor felcsillant a remeny, hogy meg van eselyuk, ismet szoronganak. Mert az elhatarozas nem konnyu. A gyermek utani vagy viszont nagyon eros. M.-ek ot eve hazasok. Mielott kimondtak a „boldogito“ igent, harom evig jartak egyiitt. Amikor az eskiivon az anyakonyvvezetd olvasta: Jsmerik egymas egeszsegi allapotat", dehogy gondoltak arra, hogy a kisportolt, pirosarcu fiatalembert a sors megroviditette. Szinte gondtalanul kezdtek a kozos eletuket. A szulok mindket reszrol igen segi'tokeszek voltak. A fiatalasszony korabbi otthonaba, az emeletes haz kuldnallo lakasaba koltoztek. Meg a munkahelyukkel sem volt gondjuk — mint manapsag sok-sok palyakezdonek. Mindketten dolgoztak. Aztan teltek-multak a mezeshetek, es egyre turelmetlenebbek lettek. Az elso egyiitt tbltbtt ev utan mar szinte keriiltek azokat a rokonokat, ismerosoket, akiknek szokasukka valt a gyermek iranti erdeklodes. Ezek a kerdesek mindennel jobban sebeztek oket. Nem csoda, hogy tulsagosan erzekenyekke valtak, es elofordult, hogy hangosabb szocsata hangzott a hazban. S kozben a vadak kblcsbnbsek voltak. Szerencsere sikeriilt nyugodtan, jozanul merlegelniiik a helyzetuket. Elso lepeskent az asszonyka szanta ra magat: orvoshoz fordul. Kivizsgalasoksora kovetkezett. Nem talaltak semmifele rendellenesseget, valasz nelkul maradt az ismetelgetett kerdese: miert nem lehet gyerme-Akkoriban sok fiatal ismerkedett meg a kozos munkahelyen. G.-ekkel is ez tortent. Nehany honapos ismeretseg utan eldontottek: osszehazasodnak. Semmi akadaly. Meg a lakas sem okozott gondot, mivel mindketten a vallalatnal dolgoztak, rovid idon beliil bekoltozhettek. Az eletiikben nem tortent semmi kiilonos, mondhatnank ugy is, szokvanyosak voltak napjaik. Rovidesen megszii letett a kisfiuk, es a boldogsag immar szinte teljes volt. A munkahelyen mar akkor sem neztek jo szemmel a gyermekiik miatt gyakran hianyzo anyukakat, de Maria nem is tartozott kozejiik. Petike ugyan igen kevesetbetegeskedett, meglepoen jol bi'rta az ovodai kornyezetet, de ha egy-egy komolyabb jarvanynak, gyermekbetegsegnek nem allt ellen megsem a szervezete, a nagymama szolgalatba allt. A sziilok dolgoztak, keresetiik ugyan nem tett ki csillagaszati osszeget, de tulajdonkeppen mindenre jutott, amit szereny igenyeik alapjan megkivantak. A vallalattol akkoriban meg iidiilni is elmehettek, a Skodaval bejartak az orszagot. Petike mar alapiskolaba jart, es neha-neha megkerdezte: neki miert nines testvere. Ilyenkor a szulok egymasra neztek, es hoi az egyikiik, hoi a masikuk adott valamilyen kitero valaszt a kis kivancsinak. De idovel ok maguk is felvetettek: semmit nem tesziink ellene, megsem sikeriil. Aztan egyre gyakrabban hoztak gyermekes csaladbol szarmazott, vagyott arra, hogy ok is tobben legyenek. Felvetette hat: fogadjanak orokbe egy kislanyt. Maria nem ellenkezett. Es elkezdtek intezkedni. Jartak a csecsemootthonokat, kervenyeket adtak be. Biztattak oket: legyenek tiirelmesek, hiszen annyi elhagyott gyerek van, aki igazi csaladra vagyik. Vegre egy telefonhivas: penteken johetnek, egy kislanyt hetvegere hazavihetnek. Ket nap alatt mindent elokeszittek: kolcsonoztek kisagyat, meg nehany holmit is vettek, Maria este sapkat horgolt a kis jovevenynek. Nagy barna szemu „hajasbabat“ hozott nekik a nover az otthon igazgatonojenek irodajaba. Sajatjukkent hoztak haza a felenk kislanyt, bar tudtak, ezzel meg nem oldodott meg a problemajuk. Orultek. Milyen biiszke volt Gabor, amikor a haz elott setalt vele, es az egyik reg nem latott ismerose, aki nem tudta, nem verszerinti apa, azt mondta neki: a kicsi inkabb rad hasonlit, mint a felesegedre. Aztan meg harom boldog hetveget toltottek egyiitt, es ujabb telefon: a kislany anyja, aki honapok ota feleje sem nezett, irt egy lapot az otthonba. Ez akkoriban elegendo volt ahhoz, hogy „jogilag nem szabad“-da nyilvanitsak. A kbvetkezo kislannyal hasonlokeppen jartak. Mire mar megszoktak, hogy het vegen az elso lepesekre tanitjak a picit, jott a megmasithatatlan dontes: nem lehet az ovek. Az ez kivaltotta erzeseket csak az tudja aterezni, aki ilyet vagy hasonlot atelt. A nagy kudarcok ellenere G.-ek kitartottak, annak ellenere is, hogy csalodtak. Mert lattak a sok-sok szeretetre ehes gyermeket, s ok szivesen juttattak volna belole az erre vagyoknak. Harmadik probalkozasuk vegre sikeriilt. Mar hinni sem akartak, amikor a birosagi dontest megkaptak: valoban van egy pottom kislanyuk, aki annyira ragaszkodik hozzajuk. A fiuk ugyan neha feltekenyen nezte, hogyan babusgatjak az „idegent“, de a szulok nagyon ugyeltek es iigyelnek arra, ne boruljon fel az egyensuly a csaladban, a testverek kozott. A kislany mar iskolas. Nehhz heteket eltek at vele, mivel beteges a kislany. De olyan aldozatkeszen nevelik, gondoskodnak rola es ugy szeretik, mintha valbban sajat veruk volna. Egyelore nem tudja, hogy akik annyi mesetolvastak neki es ketsegbeesetten tartottak vele a kesziiltsegre, amikor magas laza volt, nem az igazi sziilei. Vagy ok az igazik? Ezen topreng egyre tobbet Maria, es kesziil arra, hogy hamarosan fel kell fednie a valosagot. Ki tudja, hogyan reagal majd a kislany? Kivancsi lesz-e a sziileire, vagy elismeri, hogy azok, aki lemondtak rola, nem erdemlik meg, hogy tudjak: a kislanyuk felneveltetett... DEAK TEREZ (a szerzo illusztracios felvetelei)
