Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-12 / 1. szám

Em I Januar 2. — Hetvendt eve szuletett Renato Guttuso olasz fes­­to. Januar 4. — Negyven eve halt meg Rudnay Gyula festomu­­vesz. Januar 6. — Szaztizenot eve szuletett Ivan Olbracht cseh iro. — Szaz eve szuletett Veres Peter iro. Januar 11. — Szazhusz eve halt meg Janko Matuska szlovak kolto. Januar 15. — Szaztiz eve halt meg Friedrich Amerling oszt­­rak festo. — Kilencven eve szuletett Ko­­lozsvari Grandpierre Emil iro. Januar 16. — Szazotven eve szuletett Mikszath Kalman. — Szazharminc eve halt meg Marie Mayerova cseh fro­nd. Januar 17. — Szaz eve halt meg Vajda Janos kolto. Januar 19. — Szazhusz eve szuletett Frana Sramek cseh kolto. Januar 23. — Szazotvenot eve szuletett Edouard Manet francia festo. Januar 24. — Ketszazotvendt eve szule­tett Pierre Augustin Beaumarchais francia dra­­maird. A csaladi feszek Fortuna szekeren okosan illj, Ugy forgasd tengelyet, hogy ki ne dillj... Ha miben kedvezett, meg ne drulj... Faludi Ferenc Az ember iijonckent erkezik eletenek minden korszakaba. Chamfort *♦* *♦* ... ember tervez, isten vegez. Kempis Tamas *♦* *♦* O, hosszu az ut es rovid az elet... Petrarca ❖❖❖ Az ido valtozik, es vele egyiltt mi is. I. Lothar frank kirdly Telen a szokottnal is nagyobb az otthon varazsa, jobban hianyzik a csaladi feszek melege. Talan mert odakiinn a vilagban hideg van, s az elet rideg torvenyei is erosebben szo­­ritanak. A termeszet esziinkbe jut­­tatja, hogy mi is a teremtes esendo re­­szei vagyunk, oltalomra szorulunk. Heine, a nemetek nagy koltoje l'rta, valamikor a mult szazad elejen, de­­rekan: Ej van s hopelyhek hidlanak A vihar dul kiinn veszesen, Szobdmban vigan eg a tuz, Benn illok csendben, bekeben, met egen. Melazva illok szekemen Es bamulok a kandalloba, A pattogo langnal figyelve Reg elfeledt dalokra. Arany Janos Csaladi kore jut esziinkbe, s mikozben a fagyoskodo otthontalanok tomegeit nezziik a te­­veben, magunkat kerdezziik: hova is lett a regi dal, az otthon dala? Es ki tud ma mar Arany Janos halhatatlan­­nak hitt sorairol? Bizony az iroda­­lomtanarok se ismerik a hajdan kis­­iskolasok fujta strofakat, amelyek a Biblia szozatakent hatottak a magyar csaladokban: ,,Este van, este van, ki ki nyugalomba... “ Es ki emlekszik a kandallokra, a csaladi tuzhelyek szentsegere es a meleg szobakra? Illo-e meg rajuk emlekezni es emlekeztetni, amikor Pozsony, Budapest, Parizs, New York fagyoskodo otthontalanjait lat­­juk, es a parlamentekben az uj esz­­tendo kbltsegveteseirol tanakodnak a honatyak? Vajon gondolnak-e az ott­hontalanok ezreire, millioira? Aligha! Nem csoda hat, ha mind tobben kerdezik, kerdezziik: hova, merre rohanunk oly sebesen, es mi­ert a nagy rohanas az „igeret fbldjere“, amikor az ember alapveto megelhetesi gondjai ott sincsenek megoldva, es szemlatomast nem is akarjak megoldani. Nagyhangu poli­­tikusok mindentitt a haza, a nemzet boldogulasarol papolnak, es mit sem tesznek a tarsadalom alapjat kepezo csaladok joleteert. Pedig otthon nel­kul nines haza, es a nemzeti kozds­­seg se tobb kipukkadt, szines leg­­gombnel, ha az ember mar nem tar­­tozik sehova, utca az otthona, es aluljarok lepcsoje a parnaja. Az europai ember hite szerint minden allam alapkove a csalad, minden civilizacio prdbakove a csa­lad intezmenyenek szilardsaga. Nem becsiilom le az egyeb tenyezoket sem, de a csaladok, a csaladi ottho­­nok lete vagy nemlete elsosorban gazdasagi, szocialis biztositekok fiiggvenye. Reg elmultak azok az idilli allapotok, amelyekrol egyik legnagyobb neprajztudosunk, Kiss Lajos meg a szazadelon is igy irha­­tott: ,,A jo feleseg a haz lelke, dala­­tol hangos, mosolyatol ragyog a hazataja s az ilyen vidam, tisztalel­­kii asszony husegevel, szeretetevel meg a bajokat is elviselhetove tudja tenni, ferje homlokarol egy-ket sza­­vaval eloszlatja a buszantotta rancokat. “ Bizonyos, hogy jo asszony, iigyes feleseg es gondos anya nelkul igazi csaladi elet ma sem lehetseges, mint ahogy tevekeny apa nelkul sem az. Bizonyosan van abban az osi hiede­­lemben valami, hogy amikor Isten az asszonyt teremtette, az egesz terme­­szetbol vett hozza egy csipetnyit: vett egy keveset a virag szepsegebol, a madarak dalabol, a szivarvany szine­­ibol, a szello csdkjabdl, a tenger hul­­lamainak csacsogasabol, a barany szelidsegebol, a roka ravaszsagabol, a felhok szeszelyessegebol es a za­­poreso alhatatlansagabol, mert ezek­­re a tulajdonsagokra mindre sziikse­­ge van, hogy jo feleseg lehessen, megovja es osszetartsa a csaladjat. Bizonyos, hogy a termeszet sokkal erosebb dsztonokkel ruhazta fel a not, hogy jo csaladanya legyen, mint a ferfit, hogy csaladfo lehessen, es ezert a vilagot is maskepp latja, mint a ferfiak. Valojaban ok elik az eletet, mig a ferfiak csak beszelnek rola, Nem csoda, ha a szazadelon nehany harcos amerikai feminista zaszlajara tiizte: kormanyozzak az asszonyok a vilagot! Elismerem, hogy a ferfiak valo­­ban szornyu rendetlenseget csinal­­tak a folddn, rengeteg bajt, szenve­­dest zuditottak a vilagra, s hogy ez to­­vabb nem folytatodhat. De a ferfiak egyszerii kitiltasa aligha segitene a felgyiilemlett bajokon. A felelosseg kozos! A vilagnak most nem harco­­sokra, harcos ferfiakra es nokre van sziiksege, hanem valami masra. Ele­­gendo volt a harcbol! Nepek, eszmek, vallasok, nemzetek, osztalyok, par­­tok, mozgalmak harcabol. Nemzet es osztaly helyett ismet a csaladot kell tenni a tarsadalom tenneld-fogyaszto­­onellatd alapsejtjeve! Az olyan civilizacio, amely nem a csaladra, csaladi otthonok oltalma­­ra epiil, elobb vagy utobb elsatnyul, benne a nep gyiilevesz csiirheve ziil­­lik. Erkdlcsi tartast csakis a szilard csaladi elet nevel az emberbe. A szet­­zullott csaladok viszont az otthonta­lanok sereget gyarapitjak, a bunozes melegagyai, a tarsadalmi bizonytalan­­sag forrasai. A vilag dolgai barmennyire is zurzavarosak, szigoru rend szerint kapcsolodnak egymashoz. Ma ugy tunik, hogy civilizacionk minden in­­tezmenye, vagtazo gazdasaga, mara­­kodo politikai mozgalmai, kulturatlan kulturaja, zurzavaros erkolcsei, tob­­zodo jolete es fektelen nyomora mind-mind a csalad intezmenye ellen inditottak rohamot, hogy benne a tar­sadalmi rend utolso alapkovet is szet­­zuzzak. Ne kivanjuk, hogy sikeriiljon nekik... SZOKE JOZSEF Archiv felvetel UBiUTlk - kethetente megjeleno csaladi lap.A kovetkezo szarn 1997. januar 26-an jelenik meg. A cimlapon Deak Terez felvetele. Foszerkesztd: Szoke Jozsef. Szerkesztok: Deak Terez, Szoke Edit. A szerkesztoseg cime: Priekopnicka 15., 821 06 Bratislava. Telefon/ Fax: 07/244 769. Felelos kiado: dr. Sziegl Ferenc A lap a Szlovak Koztarsasag Kulturalis Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval kesziil. Nyomja a LAMA nyomdavallalat. Regisztracios szam: 135/95. A szerkesztoseg a beerkezett keziratok szerkesztesenek, roviditesenek jogat fenntartja, keziratot nem oriz meg es nem kiild vissza. A kozdlt irasok nem feltetleniil tukrozik a lap velemenyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom