Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-11 / 2. szám

lenyeg az, hogy a Fhnyek Ta­­nacsa ugy dontbtt, a mi kbzos utodunk valasztatott ki bolygb­­tok megmentesere. A „Kozrnosz Illatos Rozsa­­ja” ekkor felreerthetetlen pozt vett fel.- A legalkalmasabb behato­­lasi szog - jelenlette ki piron­­kodas nelkiil. Az fro nyelt.- Ugy erted, hogy...-Ugy.- Gyereket... ize..., hogy ne­ked?...- Csak nem vagy szuz?- Bika vagyok! - felelte az fro onerzetesen.- Akkor gyere es mutasd meg, hogy mit tudsz! Az Iro megnedvesitette a szaja szelet, s vallat megvonva felallt. Rostellt volna ujabb kerdbseket fel­­tenni. A no melle le­­pett, majd levette ma­­garol az atizzadt felsoreszt. Nemi teto­­vazas utan letolta a nadragjat is. Erezte, hogy a csillagholgy borenek kellemes, edeskes, de ugyanak­­kor enyhen kesemyes ill ata van. Vart, tekintete mo­tion pasztazta a noi testet, aztan abrazata elkomorult.- Nem megy! A „Vilagegyetem Legtiizesebb Antiszii­­ze” szemebol apro vil­­lamok pattogtak. Egy pillanatig gondolko­­dott.- Mondd csak, az utobbi idoben nem tortent ve­­led valami kiilonos, megma­­gyarazhatatlan, de ugyanakkor roppant kellemellen es megra­­zo esemeny? Az fro meglepodbtt. Eszebe jutott a Szahara. De nem szolt semmit. Kbzbmbbs arcot va­­gott, s ujjaival szorakozottan dobolt a fotel karfajan.- Ugy? - kerdezte gunyosan Mamma Immamalma. - Sz6- val szerinted mindennapos do­­log, hogy egy ember a sajat agyaban alszik el, s par 6ra mulva az liszaki-sarkon vagy a sivalag kellos kozepen ebred fel?- Ez is a te muved volt? Gondolhattam volna!- Latom, hogy szot fogunk erteni. Ez a kis trefa csak azert tortent, hogy belasd, mekkora hatalmam van, es ha nem en­­gedelmeskedsz nekem, akkor mifele kellemetlensegeket tu­­dok neked okozni. Ha magadra haragftasz, barmilyen idobe es terbe at tudlak helyezni. Hidd el, vannak sokkal ijesztobb szi­­tuaciok is, mint amilyet ne­hany napja ateltel. Az Iro nem hiaba volt fro. A fantaziaja a nap bdrmely sza­­kaban aktivan mukddott. Meg­­borzongott.- Ez zsarolas!- Az! Bar fogalmam sines r61a, hogy mit jelent ez a kife­­jezds, inert nem taldlhato meg a Nagy Kozmikus Giigy-Lexi­­konban, minden bizonnyal iga­­zad van. De ez nem v^ltoztat a helyzet komolysagan. A „Naprendszerek tides Szi­­porkaja” ekkor ismet felreert­­hetetlen pozt vett fel. Aztdn rogton kiprobalt egy m^sikat is. Erosen gondolkodott. Az fro hatalmasat asitott. Unta mar, hogy minden aron meg kell mentenie a vildgot.- Mire varsz? - kerdezte az ursello.- Attol felek, hogy nem fo­­gom tudni rendesen fizetni a gyerektartast. Tudod, egy fro­­nak nagyon bizonytalanok az egzisztencialis kbriilmdnyei. Raadasul szeg^ny nyomorult­­tal az is megtortenhet, hogy egyik nap felebred, leiil az iro­­asztalahoz, es nem jut semmi az eszebe. Soha tobbe.- Ne huzd az idot! - figyel­­meztette a no. - Termeszetesen nem tartok igenyt semmifele gyermektartasra es egyebre. A fiunk egy masik bolygon fog felnoni, mert ez a Fold mar olyan szennyezett, hogy az btbdik sziiletdsnapjat sem erne meg itt. A kello idoben eljon, es megvaltja ezt a kocerajt. Ez a kiildetese. Mindegyikiinknek van kiildetese. Neked peldaul az, hogy... De minek reszletez­­zem. Egy aktust csak le tudsz bonyolitani fennakadAsok nel­kiil, nem?- Persze, persze - pirult el az frb. Rostellt volna ujabb kerde­­seket feltenni. A no melle le­­pett, vbgigsimitotta tokeletes testet. Ismbt az orraba todult a mar ismert kellemes, bdeskes, de ugyanakkor enyhbn keser­­nybs illat. Az abrazata elkomorult.- Nem megy! - mondta le­­lcnken. - Nezz ide. A no odanezett, es arcan csa­­lodassal keveredett meg­­lepodes volt lathato.- Hogyhogy nem megy? Mi­­ert nem megy? Maskor ment, most meg nem megy? Hogy le­­het ez? Mindig megy, es most, amikor egy egesz planeta, mondhatnam hetmilliard em­ber eleterol van szo, akkor egyszeruen csiitortokot mond? Az fro rettento nagy zavar­­ban volt.- Azt hiszem, szerelmesnek kell lennem abba, akivel... Na­­lam ez fgy van. Mamma Immamalma a si­­rassal kiiszkodott. A ferfi meg­­sajnalta. Szenvedelyesen meg­­csokolta a messzirol er­­kezett urinot, letbrolte a konnyeit. Aztan, mint akit bolha csipettt meg, felpattant.- Varjunk csak! Ha azt el tudod intezni, hogy az ember ezer ki­­lometerre ebredjen fel attol a helytol, ahol este alomra hajtotta fejet, akkor bizonyara ezen a kis probleman is tudsz segfteni.- Nem tudok. Ezen meg en sem tudok! - tarta szet karjait a csil­­lagholgy, aztan neve­­tett. - Tudod mit? El foglak csabitani. Bizo­­nyos idbkozonkent el­­jo vok erted, elmegyiink setalni a parkba, elvi­­hetsz moziba, az allat­­kertbe, vacsorazni... A ferfi felhuzta a nadragjat. A gombokkal bibelbdott.- Nem banom. A Foldet megis­­csak meg kene menteni valahogy. Nem vennem a szivemre, ha mi­­attam menne teljesen tonkre. A no is visszabujt egyreszes ruhajaba. A ferfinak ugy lunt, mintha hirtelen meg szebb lett volna. Ragyogott!- Csak kibfrja addig ez a sar­­golyo! Ugy lett megalkotva, hogy sokat kibirjon... Hova mesz? Pezsgoert? 0, az mas! Imadom a pezsgot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom