Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-11 / 2. szám

Piacnezoben nem a kerdeseimmel. - Kezdd mar zaklatni - biztat a fotos, mintha olvasna a gondolataimban. Orvul kordul egyet a gyomrom. Elmegyiink regge­­lizni. * * * Jollakottan koszalunk a stan­­dok kbzott. Vietnami (?) bov­­liarusok, gyiimblcs, savanyu kaposzta, fuszerpaprika, mak, karacsonyfa, zoldseg. Zbldsegarus. Mogbtte egy masik dunaszerdahelyi rend­­szamu Avia. A holgy nem hajlando nyi­­latkozni. Semmi aron. Egy ido utan mar ugy tunik, egy repat sem ad el nekiink, ha to­­vabb eroskodiink. Lassan hajlani kezdek ra, hogy beve­­tem ferfiui ravaszsagom a cel erdekeben. Mint az tudvalevo a cel szentesiti az eszkozt. Legalabbis egy jo piacriport erdekeben. Hiaba. A holgy (nem szi­­vesen vallom be) hajthatat­­lan. * * * Egy masik, kb. harminc evvel idosebb, viszont szivesen nyi­­latkozik. Pontosabban: pa­­naszkodik. Nem vesznek eleg zoldseget az emberek, pedig tudvalevo: a zoldseg sokkal egeszsegesebb, mint a hus.- Holnap mit foz ebedre? - kerdezem mintegy mellesleg.- Kirantok egy csibet - va­­laszolja rovid sziinet utan, szemmel lathatoan furcsallva a kerdest.- Ertem - jegyzem meg sokatmondoan. Elkoszoniink es tovabbsetalunk. * * * Az altalunk megkerdezett arusok koziil egyik sem volt hajlando a nevet adni ahhoz, amit mondott. Sot: azt sem engedtek, hogy lefenyke­­pezziik oket. Az egyetlen, aki „nevesiteni“ volt hajlan­do magat, az Valeria Pravic­­ka, a piacfeliigyeloseg fonoknoje volt. Elmondta, hogy a piacon 412 stand van, melyeket - tobb tizezer koronaert - arveresen sze­­rezhettek meg az er­­deklodok. Ha valaki nem jon el az adott napon, akkor - attol fiiggoen, hogy mit akar arulni - kiadjak a he­­lyet. Kilencven koronatol haromszazig terjedo ossze­­gert. * * * Kacsak, csirkek, pulykak Friss, ropogds a kifli, cipo

Next

/
Oldalképek
Tartalom