Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-04 / 1. szám
Az esos napra szep holdas ejszaka kovetkezett. Ezt a holdas, csillagos ejszakat a ciganylegeny ebren toltotte. Nem volt maradasa a satorban, a szenakazalban sem. Bolyongott a mezon, az illatos erdon. Felnezett a holdra, szel eziist tiikreben meglatta, akit keresett, tisztan latta aranyos hajat, nagy tagra nyilt szemet, eperajkat. Mar ebren voltak a ciganyok, amikor hazavetodott. Ovakodva somfordalt be a satorba, nehogy eszrevegyek, hogy elbolyongott az ejszaka. Meg utobb valamit rafognanak. Alig varta a delutant. Megmosdott a patakban. Pirosra ddrzsblte az arcat. Odaallt a kofal ala. Es megjelent a kiralykisasszonyka es elbeszelgettek. A ciganylegeny szep csodas dolgokat meselt, szorol szora azt, amit az oreganyjatol hallott. Ugy beleelte magat, olyan szivvel-leiekkel mondta a hajmeresztobbnel hajmeresztobb kalandokat, hogy a vegen maga is elhitte.- Te ilyen bator vagy? Hiszen te valdsagos regenyhos vagy! En ilyeneket eddig nem is ismertem. Ugye, megvedelmezned azt, akit szeretsz, minden ellen? - kerdezte a leany es egy pillanatra behunyta a szemet.- Megvedenem - mondta es maga is megijedt a szavatol. A leanyka eltunt, nem is latta masnapig.- No mennyire vagy, egyetlenem? Csak tegy ugy, ahogy mondtam. Nem banod meg, lelkem, meglasd! Es ugy tett, ahogy az oreganyo mondta. Masnap szomoru arccal jelent meg a kofal alatt.- Miert vagy szomoru, ciganylegeny? Ki bantott?- Nem bantott engem senki, de nagyon szomoru vagyok. Ma vagyok itt utoljara. Hajnalban utra keliink. Megyiink tovabb...- Es miert faj ez neked? Hiszen nines itt senkid, veled mennek a testvereid, barataid.- Megis fajni fog a szivem. Nem lathatlak teged, szepseges kiralykisasszonyka.- Szep vagyok? Mondd, igazan szep vagyok? Szeretsz?- Nagyon szeretlek, kisasszonyka, majd eleped utanad a szivem. Ha megkerdeznelek, hogy te... te is szivelsz engem?- En... en... - lihegte a leany - en szeretlek teged, ciganylegeny. En is nagyon szomoru vagyok.- Gyere velem, szep kisasszonyka. Gyere velem. Felultetlek a taltoslovamra, elviszlek napkeletre, trbnusra iiltetlek, szolgalni foglak...- Az Istenert, ciganylegeny, hogy mondhatsz ilyet? Hogyan mehetnek? Csak nem gondolod... A ciganylegeny szep fekete szemeben konny jelent meg:- Lenezel engem, kisasszonyka, megvetsz, mert rongyos, poros vagyok, mert csavargo ciganylegeny vagyok, mert nines masom, csak a szivem. Megvetsz, lenezel, talan meg ki is nevetsz, szepseges kisasszonyka! A leanyarc odafenn elsapadt.- Nem, nem vetlek meg - rebegte -, hogy gondolhatsz ilyet? Hiszen... hiszen... szeretlek.- Felmaszom hozzad a keritesre, megcsokollak... Nem kerem, biz en, mi ciganyok a csokot nem kerjiik, lopjuk. Megfoglak, atolelem a derekadat, viszlek, taltoslovamon napkeletre viszlek. A leany behunyta a szemet, amig a fiu beszelt. A tokeletes boldogsag kifejezese lilt az arcan. A legeny meg mar neki is rugaszkodott a falnak, egy-ket perc es mar fenn van. A lany elsikoltotta magat:- Nem! Ne, az istenert, ne gyere!- Miert ne jojjek? Mondd meg, hogy lenezel, csak jatszottal velem, gonosz vagy!- Jaj, ne bants, tevedsz! Nagyon tevedsz! Maradj lenn! Csak azt ne mondd, hogy kinevetlek, inkabb... kinyitom a kiskaput. A legeny ott allt dobogo szivvel a kapunal. Csikordult a zar, tompa zajjal nyilt a kapu. Es ott allt az aranyhaju, nefelejcsszemu, eperajku kiralykisasszony. Ott allt elotte. Pupos volt a hala, melle, gyonyoru feje nyak nelkiil lilt a vallan. Laba vekony, gorbe, egyik rovidebb, mint a masik. A legeny ott allt percekig neman, mozdulatlanul, mint akit elvarazsoltak. A leany kacagni kezdett:- Ugye, mar nem hiszed, hogy megvetlek? Milyen jogon is vetnelek meg? Te szep vagy, ep a tested, nyitva a vilag elotted. En vetnelek meg? - es kacagva becsapta a legeny orra elott a kaput. Furcsan nevetett, hasonlitott a zokogashoz. No, egyetlenem, mennyire vagy? - kerdezte este az anyo.- Mennyire vagyok? Megcsokolom szep eperajkat. Hajnalban atolelem karcsu derekat, feliiltetem a paripamra es napkeltekig meg sem allunk - mondta vidaman a legeny es szemebol konnyek potyogtak. (K. Lanyi Piroska forditasa)
