Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-12-08 / 21. szám

Szoke Jozsef

A vallalkozo hazi eger

Most tortent, nem is olyan regen, hogy a szemfules hazi eger, aki minden este vegignezte a teve reklammusorat, maga is vallalkozasba kezdett. Elindult hat felderito utra. Alig hagyta el a falut, talalkozott a mezei egerrel. Nyomban szoba elegyedtek, hosszan beszelgettek, s nagy baratsagba keveredtek.

A mezei eger meghivta magahoz, sorra megmutatta az egesz birodalmat, tagas fold alatti lakasat, dugig telt kamrait. Az egyik telis-tele volt arpaval, a masik kukoricaval, a harmadik dioval es igy tovabb. Volt ott elhullajtott kenyerhej, szalonnaborke, sargarepa, karalabe es meg szazfele finomsag. A hazi eger majd megdriilt a bodito illatoktol, majd szetpukkadt az irigysegtol, de nem mutatta. Nyakra-fore dicserte vendeglatoja gazdagsagat, aztan finomat befalatoztak, majd maga is meghivta a mezei egeret latogatoba.

Elindultak a faluba, es besurrantak a hazba, ahol a hazi eger tanyazott. Szerencsere nem volt odahaza senki, igy megmutathatott minden szobat, s legvegiil pedig a kamrat.

— Ez az en birodalmam — fullentette, es a mezei eger nem gyozte dicsemi ujdonsult baratjanak merhetetlen gazdagsagat. Finom tbportyut falatoztak, aztan leheveredtek a puha szonyegre pihenni.

Eppen akkor ugrott be a macska az ablakon, es lehuppant a szoba kozepere.

— Hat ez kicsoda? — kerdezte a mezei eger.

— O a mi kiralyunk. Jo lenne, ha elibe jarulnal, es kbszontened — ajanlotta ravaszul a hazi eger.

A mezei eger gyanutlanul a macska fele futott, s az hamar nyomban bekapta. A hazi eger pedig fogta magat, kiballagott a mezore, es betelepedett a mezei eger uresen maradt otthonaba.

Igy jar a hiszekeny, aki mindent keszpenznek vesz a tavolrol jott idegentol.

Illusztralta S. Horvath Klara