Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-11-24 / 20. szám

Audiatur et altera pars, azaz hallgattassek meg a masik fel is. — Vajon hogyan valik az onkormany­­zat fbellenbrebol ellenzekive valaki?— kerdezem Pasztor Tibor merndktol. — Nem tartom magam az ellenzek kepviselojenek! Ha valaki ellenzekinek tart, akkor azt csak azert teheti, mert fo­­ellenorkent ramutattam a hibakra, me­­lyeket az onkormanyzati munkaban ta­­laltam, s melyeket az bnkormanyzatnak orvosolni kellett volna, ami sajnos nem valosult meg. — Emlegetnek itt valami feljelentest is. Volt-e es ha igen, mi volt az alapja? — Nem neveznem feljelentesnek. Miutan lattam, hogy a kepviselok nem ugy orvosoljak a hibakat, ahogyan azt a torveny eloirja, tanacsert fordultam a felsobb szervekhez. — Tehat nem volt benne semmi sze­­melyeskedes, sem a polgarmestert, sem a kepviseloket nem erintette sze­­mely szerint? — Nem, ezt dokumentalni is tudom, jogi tanacsert fordultam hozzajuk, ami­­rol masolat is van. Vegiil is ennek szel­­lemeben tettem a kbvetkezo lepeseket is. —Allitolag ez is megosztotta az on­­kormanyzatot, hiszen nem tudtak don­­teni a polgarmester es a foellendr vele­­menye kozott. — Voltak, akik ketelkedtek mindab­­ban, amit a beszamoloimban feltuntet­­tem. Ami a donteseiket illeti, a feltart hi­­anyossagok jogossaganak megftelese vegso soron is az o kotelesseguk. — Van ennek a dolognak egy erze­­keny pontja is. A polgarmester szerint az bn viselkedeset az elmult valaszta­­sok sertettsege motivalja... — Nezze, en sportosan vettem a tor­­tenteket, tisztaban vagyok azzal, hogy mindenki nem nyerhet, es ettol fugget­­lenul vegeztem a vallalt munkamat. Ami pedig a beszamoloimban szerepel, az egytol egyig bizonyfthato! — Konkretan... — Sem az 1994-es, sem az 1995-os ev nines kiertekelve mind a mai napig. Majusig hatarozatkepes volt az onkor­­manyzat, de a mai napig nines jovahagy­­va a ‘96-os koltsegvetes! Es valoszinu­­nek tartom, hogy azert nines meg a ‘94-es kiertekeles, mert valaki talan ra­­kerdezne, hogy hova tu'nt az un. juhakol, amibe 1993-ban a kozseg huszezer ko­­ronat invesztalt, s ‘94-re az akol szoren­­szalan eltunt. Szerintem ott kezdodtek az ellentetek, amikor olyan beruhazasok indultak meg, amelyeket az onkormany­­zat mar csak az elszamolasnal ismert meg! Szerintem a kepviseloknekjoguk van elore tudni, hogy mit akarunk a fa­­luban csinalni, hogyan fogjuk azt csinal­­ni es mennyibe fog az nekiink kerulni! Ezekre a beruhazasokra mindeddig ra­­fizettunk. Szabo Imre jelenleg is kepviselo az onkormanyzatban. — A kepviselok nem egy esetben rendkivul sokaig halogattak a dontest. Peldanak a falu tulajdonaban levo un. tanitoi lakast hozhatom fel. Hogyan tor­­tenhetettmeg, hogy bnok, akiknek a fa­lu erdeket kellene kepviselniuk, ilyen so­kaig halogattak a dontest? — Mi egyaltalan nem akartuk azt a la­kast eladni! Abban az idoben fel is szo­­litottuk a polgarmestert, hogy a lakast ne hagyja ott. 0 ennek ellenere kikbltbzott, es bizonyos szemelyekkel osszebe­­szelt, hogy a lakast megiscsak el tudjak adni! Hat, kerem szepen, hoi lehet ma egy lakast harmincnyolcezerert megven­­ni? — Tehat ezert huzodott az eladas? — Pontosan ezert, mert a testulet nem akarta eladni a lakast, mert ha ve­­letlenul jon egy tani'to, akkor tudjunk ne­­ki lakast adni! — Akkor hogyhogy megis eladtak? — En erre csak annyit tudok monda­­ni, hogy ha volt egy gyules peldaul het­­fon, az ott hozott hatarozatot szerdan vagy csutbrtbkon megvaltoztatta a pol­garmester! —Jo megoldasnak tartana, ha a pol­garmester lemondana ? — Igen! Hatarozottan! Hat kepzel­­je el, hogy az egyik gyulesen a fele­­sege lejott ide fizetesemelest kerni, mert ok harman nem tudnak tizen­­negyezer koronabol megelni I Hat ak­kor en hogy eljek meg a nyugdijam­­bol? Raadasul ha becsuletesen dolgo­­zott volna, akkor tizenot kepviselo nem mondott volna le! Salamon Jozsef meg a regi onkor­­manyzatban dolgozott egyutt a polgar­­mesterrel. — A polgarmester nehezmenyezte, hogy nem kapott eleg figyelmeztetest bnbktol, hogy milyen iranyba vezesse to­vabb a falut. Mennyire jogos a panasza ? — Ez semmikeppen sem helytallo, er­re konkret peldakkal tudok szolgalni. Voltak f igy el meztetesek, csak o ezekkel nem torbdott! Peldaul 1994. januar 13- an ebben a helyisegben tizenharom polgar Lilt, valamint az bnkormanyzatbol hat szemely meg a polgarmester. Mar akkor volt neki mondva, hogy a tanitoi lakast nem szabad eladni, mert mind­­annyian tudjuk, hogy a kis falukba mi­lyen nehez tanitot szerezni, ha nines ta­kas, nines tanito! Harman szoltunk hoz­za, tehat nem igaz, hogy nem szoltunk hozza. Raadasul azt a lakast nem is ad­­tak el, hanem elajandekoztak I Azert el­­ajandekoztak, mert a kozseg penzen ve­­zettek be a gazt, kicsereltek a konyha­­falat es a gaztuzhelyet, es mindezt reszletre kell fizetni! Tovabbi proble­­manak tartom, hogy az ujonnan megva­­lasztott nagyon tehetseges kepviseloket — olyanokat, mint Csorba Erzsike, aki nagy tapasztalatokkal rendelkezett, Biacsko Pistane, aki az allami gazdasag­­ban kozgazdaszkent dolgozott, vagy Perhacs Ferko doktor — olyan dolgok­­kal traktaltak, mint a szennyviz elveze­­tesenek a problemaja. Ezen kellett ra­­godni harom honapig I Masik dolog a ha­­lottashaz. Valamikor ‘94 marciusaban­­aprilisaban kezdtek meg az epftkezest azzal, hogy hat honap alatt atadjak! Va­lamikor december vegen vette at a pol­garmester egyesegyedul anelkul, hogy beszamolt volna rola az bnkormany­zatnak. Ezek utan kezdtuk firtatni a dol­­got, es kiderult, hogy mintegy negy­­szazezer koronaval tobbet kellett volna fizetni. Pedig a polgarmester epftesz­­mernok es elvartuk volna, hogy ertsen hozza. Mondom tovabb. A tanitoi lakas­­sal kapcsolatosan romlott meg igazan a helyzet, amikor kiderult, hogy az on­­kormanyzat altal hozott hatarozattal — mely szerint ujra kell ertekelni a lakast — nem tudnak elszamolni! Kijelen tettek, hogy a papirok elvesztek. Hat hallott mar ilyet? Hogy Kassan kiloptak az autobol a papirokat. Majd oktoberben osszehi­­vott minket es itt ultunk fel tizenegyig, hogy azt mondja, hozzunk lakastor­­venyt. Hat en megkerdeztem, minek ide lakastorveny, hiszen nines is laka­­sunk, talan a magaet fogja eladni? Tiz bra utan felalltak vagy harman-negyen, de ekkor is csak azt akarta, hogy hagy­­juk jova a tanitoi lakast. Itt van aztan a Bank utca. Ezen dolgoznak mar vagy harom eve. Uram, menjen el, nezze meg, hogy meg van-e csinalva. Nezze meg! Ugyanakkor megcsinaltatta a le­­folyot a kocsmatol a temetoig, mar ahogy megcsinaltatta, mert ahogyan maga nem tudott rola, ugy az onkor­­manyzat sem tudott rola, es husz- vagy huszonnyolcezer rafizetes volt azon is! Hat ilyen munkakat csinaltatott, kerem szepen! Ezek utan leptem ki. Tudhato: az eremnek van egy bizo­nyos harmadik oldala is. — Simko Istvan egyike azoknak a kepviseloknek, akik a potvalasztasokon vallaltak a jelolestaz onkormanyzatba. Mi az, ami motivalja, es milyen elkepze­­lesekkelindula valasztasokon? — Egyetlen egy dolog motival, azok­nak a problemaknak az orvoslasa, ame­­lyek a faluban az utobbi idoben felme­­rultek. En magam is eljartam az ulesek­­re, es nem egyszer olyan erzesem volt, hogy az egy-ket felszolalas valoban ke­­ves, es ez nem egyszer elbizonytalani­­totta a polgarmestert. Am a helyzetebol adodoan megiscsak dontenie kellett, s bizony megtortenhetett, hogy tobbet vallalt magara, mint kellett volna. Itt van peldaul az a bizonyos Bank utca. Kimon­­dott hatarozat volt rola, hogy nem azzal kell kezdeni, s masnap mar itt voltak a gepek, es elkezdtek a munkakat. Per­­sze aztan nem volt ki alairja a szamla­­kat, hiszen egyedul nem irhatta ala, a penzugyi bizottsag elnoke es az akkori alelnok pedig nem volt hajlando alairni. S ezek a penzugyi viszalyok huzodtak tovabb ‘94-ben is. Miutan itt elek es itt fognak felnoni a gyermekeim is, ugy dontbttem, hogy felajanlom a segitsege­­met, mert ez igy tovabb nem mehet. Kri­­tizalni pedig csak akkor van jogom, ha en magam is megteszem a tolem telhe­­tot. — Elkepzelhetonek tartja a polgar­­mesterrel valo egyuttmu'kodest? — Ha a kepviselok komolyan vallal­­jak mindazt, ami ezzel a munkaval jar, es kiveszik a reszuket belole, a polgar­mester pedig megvaltoztatja eddigi mun­­kamodszeret — es azt hiszem, ez lesz a nagyobb problema —, akkor nem tar­tom kizartnak a tovabbi egyuttmuko­­dest. Toth Bela egyike a lemondott kep­­viseloknek. — En harom honapig voltam kepvi­­selo, es ez alatt az ido alatt szamtalan­­szor megtortent, hogy nem jott ossze a tarsasag. Nem lehet mindenert a polgar­mestert felelosse tenni, hiszen hibak tor­­tentek kepviseloi oldalon is! Sok dontes azert nem szulethetett meg, mert elma­­radt az onkormanyzati gyules. Ezert is mondtam le harom honap utan. — Amikor a kepviselok lemondasa­­nak okait firtattam, olyan valaszokat is kaptam, amelyek politikai szandekokat sejtettek. Valoban voltpolitikai inditek? — Nem. Azokban az idokben semmi­keppen sem. Ugy latszik, a belyi valasztasoknak komoly tetjuk van. A felsorakoztatott te­­nyek alapjan ki-ki velemenyt alkothat mind a tbrtentekrol, mind a varhato ese­­menyekrol, melyeknek kulcsa a falu la­­kosainak kezeben van. Okdontikel, kik­­re adjak szavazataikat — s rajtuk ke­­resztul mikeppen oldjak meg gondjaikat... HOGYA GYORGY Az erme masik oldala — Nem lehetne meg mindig leulni a foellenorrel, es tisztazni bizonyos dolgo­­kat? — Bar a foellendr sehol sem emliti, de keptelen vagyok nem szoba hozni, hogy az elmult valasztasokon a vetely­­tarsam volt a polgarmesteri helyert. En fijggetlenkent indultam, o pedig az MPP szineiben. Azon pedig, hogy leuljunk es megbeszeljuk a dolgot, azt hiszem, mar tulvagyunk. Most mar tul meredek hegy­­oldalon vagyunk, tobben is mondjak, hogy egyikunknek mennie kell...

Next

/
Oldalképek
Tartalom